Harmadik fejezet - Sztárpalánta

/Brynn Carrington/

- Te szerencsétlen! Nézd meg mit műveltél! - kel ki magából Evelyn, az egyik lány, aki szintén a bárban dolgozik.

Hosszú szőke haja hullámokban omlik vállaira, miközben dühtől csillogó égszínkék szeme szikrákat szór. Hogy miért is? Ó, ez egyszerű! Az előbb véletlenül leborítottam vérvörös koktélruháját a fantámmal, így az ölébe borult az egész. Mentségemre szóljon, hogy egy buckán ment át a kocsi!

- Nem az Ő hibája, hagyd már Evelyn! - szól rá Ivy, aki a sofőrünk mellől csitít mindenkit, akire ráfér.

- De leöntötte a ruhámat! Hogy fogok így találkozni a hírességekkel? - nyafog.

- Nem mondták még neked, hogy mennyire szőke vagy? Nézz már magadra! Nem celebekkel fogunk találkozgatni, hanem megbízásunk van! - kiabál a mögöttem lévő sorból a sötét hajú Mia, de látszólag elvetette a sulykot, ugyanis Evelyn mérgében átmászik az üléseken, és elkezdik egymást tépdesni.

Kezdődik... megint. A kék fülhallgatómat gyorsan előszedem, és a hangerőt is a maximumra tekerem, hogy ne halljak egy árva mukkot sem az egész veszekedésből. Ivy rosszallóan néz hátra, de nem foglalkoznak vele a hátul ülők.

Összesen hatan utazunk a kilenc személyes kisbuszban. A sofőr jobb oldalon, mellette Ivy, a középső sorban én, az ablak mellett (bal oldalon), aztán Evelyn (aki időközben változtatott a helyzetén) és leghátul Mia, meg a vörösbarna hajú Trixie.

Szegény olyan csendes, amikor velünk utazik, bár meg tudom érteni, hiszen teljesen őrültek ezek a lányok. Mia és Evelyn folyton egymást basztatja, így mi mindig élvezhetjük a műsorukat - ingyen.

Megpillantom a táblát, amin nagy betűkkel díszeleg a Hornsby felirat. Ünneprontóként Evelyn visszamászik mellém, és jól meglök, mire lefejelem a sofőrünk ülését.

- Nyomorék! - sziszegem a fogaim közt, mire óvatosan ülőhelyzetbe tornázom magam.

- Nyugi már Brynny, viszontláthatod a drága sztárpalántádat, nem kell félni! - hisztérikus rohamot kap, mire felmegy bennem a pumpa. Mi az, hogy Brynny?! Mi az, hogy az Én sztárpalántám?! Mi az, hogy tud róla?!

- Kitekerjem a nyakad, te ribanc? - nézek a szemébe, mire két perc után elneveti magát. 

Mindig is tisztában volt vele, hogy velem nem érdemes ujjat húzni, de sosem fogadja meg a tanácsokat ezzel kapcsolatban. A munkahelyen inkább kerüljük egymást, de utazáskor elkerülhetetlen a vita, amit szegény sofőrünknek, Billnek is végig kell hallgatnia.

- Azt hiszed félek tőled? - kacarászik.

- Idegesítő hangokat hallok. Mintha Evelyn macskájának a nyivákolását hallanám, miközben valaki éppen borotválja! - mondom, mire a végére egyszerre tör ki belőlünk a nevetés, kivéve persze Evelynből.

A mindene a macskája és utálja, ha szórakoznak vele.

- Lányok, megérkezünk tíz perc múlva, bírjátok ki! - szól Bill, csak egy pillanatra elnézve a tükörtől.

- Le akarja borotválni a macskám! - sipákol a szőkeség.

- Én? Hozzá sem érnék ahhoz a dagadt zsírgolyóhoz! - teszem magam elé a kezeimet, közben a fejemet rázom.

- Te kurva!

Na igen. És innentől kezdve tekinthetjük a témát lezártnak, miután sikeresen egymásnak estünk, és téptük egymás haját. Oké, ez nem igaz, mert, ha hozzámérne, nem úszná meg élve. Vagyis, ha a hajamhoz. Az tiltott terület, plíz!

Hornsby. Nem jut róla eszembe semmi, de nem is igazán érdekel. Bár, ha jobban belegondolok... Nem is tudok róla semmit, akkor mi jutna eszembe?

Még mindig a sztárpalántán jár az agyam, már, ha egyáltalán az volt. Tökmindegy... Viszont kicsit sajnálom, mert William biztos kirángatta a szobából, vagy, ha onnan kijutott, akkor az ajtóból ráncigálta vissza a pulthoz, hogy fizessen. Basszus... akkor viszont megtudta a nevem! Ó, te jó ég!

- Brynn, itt vagy? - szól hátra Ivy, mire eszeveszetten forgatni kezdem a fejem.

- Hogyne - felelem fáradtan.
Evelynnel még pár perces civakodásba kezdünk, de Bill megnyomja a rádió gombját, ezzel elcsitítva minket.
- Halkan, lányok! - néz ránk a visszapillantó tükörből.
Megforgatom a szemem és a rádióban szóló Britney számra koncentrálok, de hamar felváltja valami újságíró vagy riporter szava.
- Üdvözlünk titeket köztünk! Alig vártuk már, hogy gyertek! Nos, kezdhetjük? - kérdezi a tévés, riporter vagy újságíró. Elnevezem Alexnek.
- Természetesen - feleli valaki, kicsit mélyebb hangú.
És azok az unalmas kérdések hangzanak fel, mint a legtöbb interjúban, szóval nem is méltatom magam arra, hogy figyeljek.
Azonban akármennyire is próbálkozom, csak hallgatom a beszélgetést, mikor egy ismerős hang válaszol.
- Ő az - suttogom magam elé, de sajnos nem elég halkan, mert a többik mind egyszerre kérdezgetik, hogy "Mi van?".