Negyedik fejezet - Barátok

/Luke Hemmings/

Most éppen egy rádiónál vagyunk, és meginterjúvolnak minket. Hogy hogy kerültem haza? Áh, egyszerű. 

Megszoktam, hogy a srácok néha nagyon vicces kedvükben vannak, így mindig fel kellett készülnöm, ha valami olyan helyre mentünk, nehogy úgy járjak, mint ugye ma reggel. Nem terveztem, hogy ott töltöm az éjszakát, de másként alakult, így kénytelen voltam belátni, hogy magamra vagyok utalva, és a fiúkra sem számíthatok a bohóságuk miatt.

Gyalog és tömegközlekedéssel jutottam haza. Igaz, kicsit tovább tartott, mint kocsival, de indulás előtt pont sikerült hazakecmeregnem, hogy zuhanyozni is tudjak, meg új culákat felvenni.

Szóval ott tartottam, hogy egy rádiónál vagyunk.

- És, hogy álltok a lányokkal, fiúk? - kérdezi kissé nevetve Jim, a riporter.

Erre összenézünk, ösztönösen felkacagunk, mert annyiszor feltették már ezt a kérdést, hogy meg sem tudjuk számolni.

- Nos... - köhintek és megköszörülöm a torkom. - Jelenleg szinglik vagyunk - tudom le ennyivel, de persze tudom, mi lesz a folytatás.

- Ajj, ezt mindenki tudja! - improvizál J., ami nekem nem éppen tetszik. - Meséljetek még! Valami biztos akad, amit nem mondtatok el!

Megint összenézünk. Mind a négyen ugyanarra gondolunk, de tudjuk, ha ez kitudódik, akkor senkinek nem lesz nyugta. Persze, ha a bár nevét nem említjük, akkor no problem, de egyébként meg... Akkora felfordulást okoznék, hogy helyre se lehetne állítani.

Michael egy kicsit megdönti a fejét, aztán Jim- re néz.

- Jim! Ami a lányokat illeti! Tudod, már mindenkinek elmondtuk nem tudom hányszor, hogy nem fogjuk kihasználni a rajongóinkat, nem élünk vissza vele. Ugyanúgy szeretjük mindegyiket, nincs kivétel! Szinglik vagyunk, ki tudja meddig. Viszont! - emeli fel a mutatóujját. - Ha lenne is valakink, akkor sem mondanánk el addig, míg a lány nem akarja, mert valljuk be, nem egyszerű egy híresség barátjának vagy barátnőjének lenni - biccentget színes hajú barátom.

- Érdekes válasz Michael, de attól még a fiúktól is megkérdezném ugyanezeket! 

- Mind ugyanúgy gondoljuk, ahogy Michael - szólal meg Ashton, aki éppen a legkényelmetlenebb pozícióban foglal helyet egy bőrkanapén.

- Ezt gondoltam. Na és, mi van azokkal, akik nem ismernek titeket? Ők szóba kerülhetnek? - kérdezi Jim érdeklődve, hogy megtudjon valami külsőséges információt.

Lefehéredik az arcom, de közben úgy érzem, mintha az egész lángokban állna. Calum biztatásképp megpaskolja a hátam, én meg próbálok elbújni, persze nem sikerül. 

- Luke, ni csak, hogy bevörösödtél! Mondd csak, mi az oka? Van valaki, aki több, mint barát? - kezd az agyamra menni.

- Hát... - vakarom meg a tarkómat, miközben egy értelmes válaszon gondolkozom. - Ami azt illeti... Tegnap találkoztam egy lánnyal - mondom ki végül, mire a fiúk értelmetlenül merednek rám.

- Na mi az? - néz mindegyikünkre Jim. - A srácok nem tudtak valamiről, Luke? - neveti el magát.

- Maximálisan megbízok bennük, ahogy ugyanezt szerintem mindenki elmondhatja. Ha tegnap vagy ma nem esett még róla szó, akkor később biztos megtudták volna. Nem titkolunk semmit sem egymás előtt, nagyon jó barátok vagyunk - zárom le, még mielőtt kirakati tárgyakat csinálna belőlünk. És nyilvánosan összevesztetne minket.

- Hát, rendben - nézegeti a kezében maradt lapokat, amikre a kérdéseket firkantotta. - Azt hiszem, végeztünk. Köszönöm a válaszokat!

- Mi köszönjük, hogy itt lehettünk! - rázzuk meg sorba Jim kezét, aztán kimegyünk a friss levegőre.

Mikor kijutunk úgy érzem, mintha a levegő méregként hatolna a szervezetembe. Bent fülledt idő volt, semmi oxigén, itt pedig alig győzzük kapkodni.

- Alig vártam, hogy szabaduljunk! - jegyzi meg Calum, miközben egy izzadságcseppet töröl le a homlokáról.

- Igen, mi is - válaszolom álmosan.

- Szóval... - teszi keresztbe kezeit Ash. - Miről nem tudtunk? Ja, megvan! Hol voltál tegnap? És miért nem jöttél velünk haza? - kér számon, bár egy icipicit jogosan.

- Ömm... Hát, itt is, ott is... - ránézek. Az egész szeme vörösbe, szóval inkább irányt változtatok. - Oké. Ott voltam végig a bárban. Vagyis... Nem teljesen! - masszírozom meg a halántékom.

- Nyögd már ki! - sipákol Michael is, mire égnek áll a hajam.

- Ajj, mit kell rám szállni? Találkoztam egy csajjal, aztán lefeküdtünk és ennyi! - értetlenül tárom szét karjaimat, mire ők nagy bociszemekkel néznek rám. - Ennyire hihetetlen lenne? - gondolkozok el hangosan.

- Hmm... - cirógatja Ash az állát. - Luke Hemmings egy kevesebb, mint fél napos ismertség után lefeküdt egy szőke lánnyal. Hmm...

- Nem is szőke volt! - javítom ki.

- Tökmindegy! - rázza meg a fejét.

- Részleteket! - csatlakozik Calum is, így kénytelen vagyok teljesíteni a kérésüket. Barátok, nem? Barátok.
- De mégis hogyan? Te Luke Hemmings vagy, akinek egy fél év is kevés arra, hogy normálisan megismerjen egy lányt! - száll velem vitába Ash.
- Nem gondolkodtam. Csak... Olyan Dejà vu érzésem volt... - folytatom, de Calum közbeszól.
- Mikor történt ez? Próbáltunk nem szem elől téveszteni, de egyszerűen felszívódtál... Azt hittük, hogy hazafurikáztál.
- Lehet jobb lett volna... - sóhajtok.
- Ugyan, azért annyira csak nem lehetett rossz! - nevet Mike.
- Dehogy. Más... Más volt, mint a többiek.
- Ne feledd, barátok vagyunk és támogatunk mindenben. Persze, nem lenne túl jó, ha egy Norine-klónnal jönnél össze! - nevet már Ashton is, mire nekem megint lefehéredik az arcom. Tudja, hogy hasonlít Norine- ra? Jesszus, ez a sok kérdés! Help me, please!