Sajnálom! :( #nemmegijedni!

Hi guys! :)

Mint láthattátok a címben, nem kell megijednetek. Semmi olyan nem lesz, mint amire gondoltok, nem lesz szünet, nem zárom be a blogot, és hasonlók. Csak a türelmeteket szeretném kérni...

Nagyon kevés időm van, mint nektek, ez a baj. Minden nap 5 után érek haza, plusz ma voltam gyógytesin és gyógytornán (!!!!!!!!) a kórházban (!!!!!!!!!!!!!!!!), ezért idegileg teljesen kivagyok! Médiainfóra megcsináltam a házit, de hát persze, hogy nem most nézi meg! És még azt a rohadt szar gépem is elvittem... De orules van :3

Na de hagyjuk az ömlengést. A lényeg az, hogy ezen a héten biztos, hogy megkapjátok a részt, csak nem tudom, hogy mikor. Ha minden jól megy, akkor a hét vége felé, vagy akár holnap este megírom, és akkor olvashatjátok Brynn múltját, ami még tetszhet is nektek. :D Remélem ugyanolyan lelkesedéssel várjátok, és ugyanolyannal is fogjátok olvasni, mint Luke- ét. Bár bevallom, elég nagy fejszébe vágtam a fejszémet, soha nem voltam olyan helyzetben, és elnézését kérem mindenkinek, ha rosszul írom meg. Ennek a témának elég nehéz az utána olvasása.

Nem szeretnék spoilerezni, mert az gáz lenne (vagy nem? :3), de ah, nem bírom ki! A különkiadásból nem kaptok, sajnálom, csak a 17.- ből, ami az egyik kedvencem az első évad során. :)

Ízelítő a 17. fejezetből:

"

- Vendégem van - próbálok lazán viselkedni, a látvány kedvéért még az ajtófélfának is nekidőlök.
- Oh... Ez esetben magatokra hagylak titeket.
- Végre! - visszacsapom a tárgyat, ami kicsit hangosra sikeredik, ezért behúzom fülem-farkam.
- Tudod... - suttogja Luke, miközben kezeit a derekamra helyezi. - mindig is tetszettek a mérges lányok.
- Remélem tudod, hogy még mindig nincs barátság extrákkal - fordulok meg, hogy szemtől szemben legyek vele. - Azt mondtad, barátok vagyunk. Azok pedig nem szexelnek. [...]
A szemeimből ömlik a könny, és el sem hiszem, hogy képes voltam arra, hogy megbízzak Luke- ban. Ledöntötte a lelkemben megbúvó várat, pedig én nagyon erősen próbálkoztam, hogy ne sikerüljön neki. Erősebbnek bizonyult nálam, és akármennyire is szerettem volna magabiztosnak látszani, nem ment. Csak azt akartam, hogy úgy szeressem, mint még soha senki. Hogy szívét-lelkét beleadja, amikor beszélgetek vele. Hogy legyen mellettem. Hogy azért szeressen, aki vagyok. Hogy ne ítéljen el. És egyik sem valósulhat meg, mert elrontott mindent. Miért kellett ezt? Miért? Ennyire tönkre akarnak tenni? Hiszen tudja, hogy minden szaron kiakadok, és nem tudok ez ellen mit csinálni. Nem tudom magam kontrollálni, de nem érdekel senkit. Mindenki csak a bűnbakot, a szégyenfoltot, a család fekete bárányát, és az összetört szívűt látja bennem. Hogy nekem ebből mennyire elegem van! [...]"

Remélem felkeltette az érdeklődéseteket, és még közölnék valamit: kaptam két díjat (amiért ezer köszönet <3), amiben plusz információk lesznek. Akit érdekel, elolvashatja, mihelyst kiraktam. :D