Trailer, könyvborító és egyebek

Hi guys! 

Gondoltam hozok nektek valamit, amitől talán még jobban várjátok majd a közelgő első fejezetet! Minden saját készítésű!

Talán valakit/valakiket érdekel, hogy hogyan is keletkezett ez a történet, mi lesz a továbbiakban, vagy mire számíthattok.

Minden erőmmel azon leszek, hogy megfeleljek nektek, de elsősorban inkább magamnak. Anélkül nem is érdemes írni!

Egyszer egy olyan 1D- s blogon jártam, aminek a designja nagyon ronda volt. Ezzel nem a készítőt akarom szidni vagy nem szidni, de egyrészt neki köszönhetem, hogy létrejött a történetem. 

Már fogalmam sincsen, hogy melyik volt az a blog ( ha lenne, akkor sem írnám ki ), viszont nagyon sok idézetet találtam az írásról, írókról és olvasókról, ami megmelengette a szívemet. Tudni kell, nem eszek embert, de azt hiszem, hogy miután azokat elolvastam, sokkal több érdeklődést fektettem a kritikaírásba, blogolásba, írásba és szerkesztgetésbe. Ennek körülbelül két- három hónapja volt az első időpontja, amikor elhatároztam, hogy igenis minden blogomat befejezem rendesen, gyönyörű véggel!

Úgy gondolom, minden történet megérdemel egy szép vagy nem szép befejezést, mert, ha már annyit foglalkoztunk a szereplőkkel és minden mással, akkor illik befejezni. Nem csak magunk miatt, a szereplők miatt, hanem azokért is, akik lépten-nyomon követtek bennünket!

Tehát, ott tartottunk, hogy részben egy 1D- s blognak köszönhettem a kialakuló történetem. 

Igen, nélküle talán még mindig azon az elven élnék, hogy " Ó, ez csak egy történet, kit érdekel, ha nincs vége? ". Mennyien láttátok a Csillagainkban a hibát? Mennyien olvastátok? Hazel olvasott könyvének volt vége, mégis meg akarta tudni a jövőt. Akkor most Mi, írók, gondoljunk bele, hogyha abbahagyunk egy történetet, hány Hazelféle ember lesz szomorú! Ezt akarjuk? Bizonyára nem. Ezen tessék elgondolkozni!

Na igen... Maga a történet az április 11- 13 között született meg, vagyis az alapja. Éppen versenyről tartottam hazafelé, meg odafelé, így a hat órás kocsiútnak köszönhetően ( 6 pénteken, 6 vasárnap + míg Sopronból elmentünk Bécsbe, meg vissza szombaton és vasárnap ) bőven volt időm átgondolni. 

Úgy hiszem, hogy ilyen 5sos fanfiction még nincsen, így minden kedves rajongót kérnék, hogy ne lopja a történetet, találjon ki magának! Persze ez nem csak rájuk vonatkozik, hanem mindenki másra is!

Elsőre úgy gondoltam, hogy csak Luke szemszögéből olvassátok majd a történetet, de belegondoltam, hogy vannak olyanok, akik talán jobban szeretnek nem fiú szemszögből olvasni, szóval változtattam.

A kinézeten nem kellett sokat gondolkodnom, azon viszont annál inkább, hogy honnan rendeljek trailert és könyvborítót. Nos, időközben mindkettőt megtanultam elkészíteni, így már nem is volt kérdéses, hogy saját szerzeményekkel bővítem a blogomat -, mint például a fejléc ( az is az Én munkám ).

A családomban kevesen tudják, hogy blogolok - helyesbítek:, hogy intenzíven blogolok. 

Mindegyikőjük csak annyit lát, hogy egész nap a gép előtt pihenek, de senki nem veszi a fáradságot, hogy megnézze, mit is csinálok. Nem azt mondom, hogy üljön mögéd és nézze, hogy milyen betűket pötyögsz be a bejegyzésedbe, de azért ne szóljanak már le azért, mert dolgozol!

Anyukám szerint többet kéne a tanulással foglalkoznom, nem pedig holmi blogokat vezetnem, ráérek nyári szünetben is! Persze ezzel nem értünk egyet, ellen is szoktam szegülni, csak éppen nem ér semmit!

Ha valami ér nektek annyit, ne hagyjátok veszni! Harcoljatok érte addig, míg van miért! Ha később nem lesz, megbánod, hogy nem tetted!

Amikor eltiltanak a géptől, úgy érzem, hogy kitépik a szívem egy darabját. Nem, nem azért, mert annyira gépfüggő lennék, hanem, mert ezzel cserbenhagyom az olvasókat. Márpedig nem szándékozom!

Ők ezt soha nem értették és nem is fogják, hogy miért fontos nekem ennyire ez az internetes közösség, de nem bánom. Amíg örömömet lelem benne ( mostanában egyre inkább csak ez okoz boldogságot ), addig mindenképpen írni fogok!

Talán elkalandoztam egy kicsit és kitértem a megtaposott útról, de lehet, hogy helyesen tettem. Mindenesetre remélem várjátok a következő, első fejezetet! 

Brynn