Első fejezet - Hamarabb keltem fel

/Brynn Carrington/

A csókja annyira szenvedélyes, édes és vadító. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy most pont velem van, nem pedig mással. Csak velem, az én karjaimban.

Oké. Általában egyáltalán nem vagyok az afféle kapcsolatok híve, hogy sokáig tartsanak, és azt hiszem, ez most sem lesz másképp.

A számat végighúzom érzékeny bőrén, bele-belenyög egy kicsit, mire abbahagyom. Szemeim végig az övéit pásztázzák, azokat a csodás, kék szemeket, amik leginkább a hazámra emlékeztetnek, az otthonromra, Ausztráliára - ahol most is vagyok. Csillognak a holdfényben, ami aligha feltűnik a sötét szobában elhelyezkedő világos függönyök mellett. 

- Gyerünk! - szól rám pajkosan, mire elszakadok a gondolataimtól, és ismét visszatérek a tárgyhoz.

Lekapja rólam a felsőt, s rögtön a melltartópántom felé nyúl, hogy egy mozdulattal ki tudja csatolni.

A srác minden "lépésemet" figyeli, le sem veszi a kezemről a látószervét. Róla én húzgálom lefelé a már szinte rá izzadt Nirvanás pólót. Utána lehajítjuk magunkról a nadrágot, és következhet a fehérnemű.

~*~

Reggel egy szempillantás alatt kiugrok az ágyból, mikor vékony szemhéjamon keresztül érezni kezdem a nap hívogató melegét. Magam mellett tudhatom még mindig azt a fiút, akivel az éjszakát töltöttem. Békésen, halkan szuszog a franciaágyon, szeme meg sem rebben, nem kel fel a hangoskodásomra.
Mikor ránézek akaratlanul is elmosolyodok, de fogalmam sincs miért. Nem is ismerem! Ő sem engem!

Valószínűleg soha többé nem látjuk majd egymást, ha csak nem lesz visszatérő vendég, és nem támad kedve játszani egy kicsit. Nos, én mindig vevő vagyok az alkalomra, úgyhogy várom szeretettel.
Pakolászok a gardróbomban, mikor Ivy benyit, de intek neki, hogy csendesebben, mert vendégem van.
- Ki ez? - sutyorog a fülem mellett.
- Nem tudom. Egy srác - nem nézek rá, egyszerűen csak pakolgatom a ruháimat.
- Nem tudod ki és lefeküdtél vele? - parodizál. Tudom, hogy egyáltalán nem érdekli, hisz' ő is járt már így számtalanszor, hogy "elfelejtette" megkérdezni ideiglenes partnere nevét a nagy hancúrozás közepette. Biztosra merem állítani, hogy velem kevesebbszer fordult elő, de nem hencegek vele -, nincs mivel.
- Ivy! - nézek mélyen a szemébe. - Tényleg nem tudom ki, de biztos valami híresség vagy mit tudom én! - legyintem meg vállaimat, mire résnyire szűkíti szemeit.
- Híresség? És csak most szólsz? - hisztizik direkt. Idegesít az ilyen viselkedés, ezt nagyon jól tudja, még sem hagy fel vele.
- Halkabban lehetne?
- Mi az, csak nem megenyhült a kicsi szíved, Brynny? - becézget, ami egyáltalán nincs ínyemre.
- Utálom, ha így hívsz! - mérgesen méregetem, majd újra a cuccaimnak szentelem figyelmemet.
- Tudom. De mindegy, nem ezért jöttem. Ma indulunk Hornsby- ba, pár napig ott leszünk, aztán hazajövünk. Gondoltam szólok, hogy tudj róla, mert mindenki jön. És ez alól nem bújhatsz ki! - emeli fel az ujját, és fenyegetően mustrálni kezd.
- Oké, felfogtam - veszem félvállról a dolgot.
- Pakolj, két órád van! - ütögeti meg a vállam, aztán kimegy a szobából.

Még csak fél nyolc van, szóval marad kerek fél órám az indulásig. A bőröndöm tele van ruhákkal, de a többi holmimat még nem helyeztem bele, pedig már éppen ideje lenne.
Kivánszorgok a fürdőszobámig, és végignézek magamon. A sminkem elkenődött, pedig nem is sírtam, a hajamról nem is beszélve, ami úgy néz ki, mint egy feldúlt szénakazal. Ha cuki akarnék lenni - meg perverz -, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint ahol most keféltek... Hah, de vicces!
Megragadom a kéknyelű lobboncszaggatómat - fésűmet - és elkezdem végighúzni a sima tincseket a durva tárggyal.
A következő lépés a fogmosás, smink felrakása, és egyéb ilyen tisztálkodás. A fogkefém is kék színű, ahogy körülöttem szinte minden. A bár felett van a lakásunk, így sokkal könnyebb volt berendezkedni, na meg örülök, hogy olyan dolgokat vehettünk, amik magunknak is tetszenek.
Mozgolódásra leszek figyelmes, mikor kilépek a szinte csurom vizes szobából. Az ágyra pillantok, de csak a fetrengő "páromat" látom, amint éppen küzd a takaróval, miközben alszik. Egész aranyos... Várj, Brynn, miket beszélsz te?! Megbuggyantál, vagy mi?!
A kezemben tartott neszeszerem lehajítom a bőröndbe, utána a törülközőt, aztán rácsapom a poggyászom tetejét a csomagomra.
Kicsit lármásra sikeredett a készülődésem, mert azt hiszem sikerült felvernem a fiút. Ugyan még nem nyitotta ki a szemét, de biztos, hogy most már nem alszik mélyen, maximum abban reménykedhetek, hogy félálomban van.

Azt hiszem ezzel nem mondtam el semmit, ami a nevemet illeti, vagy a helyet, ahova menni fogunk. Sosem jártam még Hornsbyban, pedig itt lakom a szigeten, nem kerülne sokba, hogyha el akarnék utazni. Persze mindenképp visszajönnék, mert itt a lakásom, a munkám, és minden más is, ami ide köt.
Egy utolsó pillantást vetek a fiúra. Nem tudom, fogom- e még viszont látni, de az biztos, hogy ezt az éjszakát sosem felejtem el.