Bogi születésnap *---*

 /Ashley/ *figyelem! Ebben a oneshotban az Ash becenév a lányé!* *Boldog szülinapot Bogiiiii :D <3 <3 <3 <3 <3 <3 *több szívet kaptál, mint Luke, el tudod ezt hinni??????????**

Ashtonnal már egy jó ideje nem beszéltem, a turné nagyon keresztbe tett nekünk. Ő folyton munkában volt, én pedig itthon tanultam, Ausztráliában. Mikor hívtam, ki volt kapcsolva, ha ő hívott, aludtam. Szinte sosem tudtunk beszélni, pedig rengeteg dolog várt volna kisimításra... Pár óra múlva jönnek haza, eléjük kellene mennem? Mérges vagyok...

Leülök a gépem elé, és megnyitom az e- mailem. Meglepetésemre egy új levél van a beérkezők között. Érdeklődve nézem az információkat, és a feladó Ashton. Mit akar?

Drága Ashley!

Tudod, mennyire balfék vagyok kapcsolatok terén, de azért megpróbáltam. Sosem tudtuk elérni egymást, pedig örültem volna neki, ha csevegünk. Luke és Mike itt lökdösi a gépem, hogy szerintük fel kellene hívjalak, de képtelen vagyok rá. Összeesnék, ha hallanám a csalódottságot a hangodban. Hiányzol! Az érintésed, a nevetésed, a hajad, a mosolyod... Nyálas, igen, de nem tudok mit tenni ellene, így van. Kívánom minden egyes porcikádat! Eszméletlenül nehéz több hetet végigturnézni úgy, hogy nem vagy mellettem, hogy egyedül ébredek, nélküled. Szürkék a hétköznapjaim, te vittél beléjük színt!

Megértem, ha látni sem akarsz, de én továbbra is próbálkozni fogok! Te vagy a mindenem, és ha már magaménak tudhatlak, nem adlak oda senkinek sem.

Remélem a repülőtéren várni fogsz rám,

Ashton

A könnyeim potyogni kezdenek a billentyűzetre. Egy kibaszott e- mailt le tudott gépelni, de az már luxus lenne, hogy felhívjon? Csalódottság a hangomban? Oké, mégis neki van igaza. Csalódtam, azt hittem, hogy a mi kapcsolatunk mindent kibír, de még pár hét turné is elég volt a lerombolásához. De... Tulajdonképpen nem is jártunk. Barátok extrákkal...
Jelez a telefonom, miszerint indulnom kell, ha nem akarok elkésni a repülőtéri találkozóról. Még gondolkodom, hogy érdemes- e elmennem, aztán mégis ráveszem magam - megjegyzem, nem kellett sokáig győzködni szerény személyemet -.
Körülbelül fél óra forgalmi dugó, veszekedés a sofőrrel és egy kis majdnem elcsúszás után megérkezek épségben az épületbe. Egyből rohanok az érkező gépeket mutató óriási kivetítőhöz, amin meglátom Los Angelest, és felvillanyozódok. Kétségtelen, hiányzik nekem.
- A los angelesi járat 5 percet késik. Kérjük szíves türelmüket! - a hangosbemondó tájékoztatja az embereket, és felforr az agyvizem. Azt hittem elkéstem, erre kiderül, hogy még nem szálltak le. Idegesen dobolok a lábaimmal, kezeimet keresztbe fonom, és mérges szemekkel figyelem a mellettem elhaladó emberek tömegét. Szegények nem tettek ellenem semmit, mégis rajtuk vezetem le a dühömet. Ashtonnak szerencséje lesz...
- A los angelesi járat utasai megkezdték a kiszállást - mondja megint az a női hang, én pedig kapkodni kezdem a fejemet. Gyorsan előkapom a telefonomat és küldök egy gyors információt Luke- nak, hogy itt vagyok, de ne szóljon Ashtonnak. Ő a legfőbb bizalmasom.
A főbejárathoz megyek, és várom, hogy megszólaljon az az átkozott csengőhangom, és meglássam Ashton, Luke, Mikey vagy Calum nevét. Tudom, hogy Ashton még órákkal a gép leszállta után is repülőgép üzemmódban hagyja a telefonját, így rá nem nagyon számíthatok.
Meglátom az ismerős bőröndcsomót, de leginkább Luke tűnik ki a többi közül a kékjével. Szemei egyből megtalálnak engem, de intek neki, hogy ne merjen szólni, mert letépem a fejét. Engedelmesen beszélget tovább a barátaival, én pedig Ashton háta mögé lopózok. Hirtelen lefogom a szemét, ő pedig elmosolyodik. Nem látom, de tudom. Kezeit felvezeti enyéimhez, ujjaimat lehámozza szeméről, majd megfordul, hogy szembe legyen velem. Tekintetével fogva tart, amitől nyelnem kell, mert úgy érzem, máskülönben megfulladnék. Megszorítja kezemet, majd egy apró puszit nyom rá. Arca elkomorodik, amint észreveszi, hogy én nem mosolygok, csak folyik a könnyem. A barátaink már rég eltűntek, ketten állunk a sok vadidegen ember között, teljesen tanácstalanul. Szükségem lenne Luke segítségére, ilyenkor mindig meglepett egy-két ötlettel, hogy mit válaszolhatnék, vagy Ashton miket kérdez... Most cserbenhagyott.
- Ashley... - mondja ki a nevemet meggyötörten, amitől még le is hunyom a szemhéjamat, hátha meg tudom állítani a könnyek áradatát, de nem jön össze. - Utálom, ha sírsz. Mindig arra emlékeztet, hogy mit tett az a barom, pedig én rohadtul próbálok nem olyan lenni - kezd idegeskedni, de elkezdem rázni a fejemet. - Ashley, én tényleg...
Erősen magamhoz húzom, karjaimat összekulcsolom hátánál, fejemet pedig mellkasába temetem. Úgy hiányzott! Az illata pedig olyan őrjítő, hogy most döbbentett rá igazán, mennyire is epekedtem érte az elmúlt nem tudom hány évben. Végül megtörlöm arcomat, és pirosas érzékszervemet, majd felnézek ajkaira, és csodálatos zöld íriszeibe. A két fantasztikus testrésze között lebegtetem szemem, aztán leesik neki, így még közelebb húz magához, rám vigyorog és ajkait enyéimre illeszti. Kezeimet felvezetem a tarkójára, ő pedig a csípőmet öleli át.
- Mit szólnál ahhoz, ha... - kezdi el, de mutatóujjamat rárakom tökéletesen felduzzadt ajkaira.
- Ha megünnepelnénk, hogy hazajöttél - puszit lehel ujjamra, majd egy perverz vigyor kíséretében elmegyünk erről a borzalmas helyről.
Drága Luke- ék voltak olyan édesek, hogy elvitték Ashton cuccát is, így nyugodtan véglegesíthetjük a tervünket, amit igazából már nem is tudom mióta akarunk. Még sosem voltunk együtt, és ez annyira elszomorító...
Szerencsére én közelebb lakok, így hozzánk megyünk. Ash egész úton fogta a kezemet, a világért sem engedte volna el. Felbotorkálok a lépcsőn, egyenesen a szobámig. Szerencsére a lakótársam elutazott pár hétre, így nem kell aggódnunk miatta.
Ashton mosolyogva közelebb von magához, majd lefektet az alvóalkalmatosságra. Szívem sebesen ver, tán még jobban, mint eddig valaha. Tizenkilenc éves vagyok, Ashton pedig idősebb tőlem, amit anyáék nem szívleltek. Mindegy, nem zavar. Felém mászik, nyakamat kezdi el csókolgatni, amitől kiráz a hideg. Kezei lejjebb vándorolnak testemen, és megállapodnak az alsóneműm szélénél. Zihálva elhúzza száját, én pedig értetlenül nézek rá.
- Sajnálom, Ash, elragadtattam magam. Ne haragudj! - mászik le rólam, én meg csak pislogok. Felállok az ágyról, és közelebb megyek hozzá.
- Miket beszélsz? - kérdezek rá, ő sóhajt, s kezeibe temeti arcát.
- Tudom, hogy még nem állsz rá készen, mégis erőltettem. Nagyon sajnálom, ne haragudj! - rázza meg a fejét, mire odadörgölőzök hozzá.
- Ashton, szeretlek, és... Rettenetesen hiányoztál a turné alatt. Rájöttem, hogy már rég meg kellett volna történnie kettőnk között - elpirulok, és körülölelem derekát.
- Most csak ugratsz? - kérdezi hatalmasra nyitott szemeivel, válaszul szájon csókolom.
Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, ám hirtelen nyitódik az ajtó, mi pedig szétrebbenünk. Anyukám ijedt arcával találjuk szemben magunkat.
- Khmm, zavarok? - kérdezi meg, én meg csak hebegni-habogni tudok válaszul.
- Nem, gyere csak beljebb - húztam elő a szekrény mellől egy fotelt. - Mi járatban erre? - próbálok kedvesen beszélgetni, de iszonyúan mérges vagyok, de legfőképp szomorú.
- Meg akartalak látogatni, és megkérni, hogy mesélj arról a lehetőségedről - lehunyom a szemem, és sóhajtok. Mikor kinyitom, Ashton értetlen arca néz vissza rám. Még nem mondtam el neki, szóval... itt az ideje.
- Mint tudjátok, van az egyetem, meg minden, amit imádok - nyögöm ki nagy nehezen. - A Disney felajánlotta nekem, hogy az egyetem után csatlakozzak hozzájuk, mint illusztrátor.
- Ez nagyszerű! - Ashton hirtelen felpattan a saját ülőhelyéről, és magához szorít. Mélyen beszívom illatát, majd csodálatos íriszeibe nézek, amik csak úgy csillognak. - Miért nem mondtad hamarabb?
- Nem akartalak zavarni vele - motyogom halkan, és átnézek válla felett, hogy megláthassam anyukám reakcióját. Fürkész minket, és látom a szemében, hogy nem tetszik neki Ashton. Pedig milyen rendes pasi! És az még csak ráadás, hogy szívdöglesztő.
- Kicsim, beszélhetnénk kettesben? - kérdez rá anya, mikor elválunk egymástól.
- Nyugodtan mondhatod Ashton előtt is - barátom bátorítóan megfogja a kezemet, majd megszorítja.
- Hát rendben - sóhajt ő is, majd belekezd. - Nem tetszik, hogy együtt vagytok. Azt hittem, a turné miatt nem lesz esély rá, hogy így maradjatok, de tévedtem. Tőled két évvel idősebb, ráadásul zenész! Mégis hogy tudna eltartani téged? Olyan fiú kell melléd, aki ott tud lenni akkor, amikor szükséged van rá! - Ashton egy kicsit fészkelődik mellettem, és mikor ránézek, látom, hogy rosszul esik neki, amit anyám mondott.
- Ezt ne te döntsd már el helyettem, jó?! - rivallok rá, a fejem pedig szétmegy. - Tudod, hogy miért választottam a lehető legmesszebb lévő egyetemet? Mert azt hittem, hogy oda legalább nem jössz utánam, és nem szólsz bele az életembe! Hogy lehetsz ilyen? - a sírás határán állok, és elengedem Ashton kezét. - Kinek képzeled te magad, hogy bántani akarod?! Nem ártott neked semmit! Nemhogy örülnél, hogy végre van olyan, aki boldoggá tesz engem!
Kiszaladok a szobából, egyenesen le a lépcsőn, ki a teraszra. Leülök az egyik sarokba, és próbálok érveket keresni anya állítása mellé, de sehogy sem találok. Nem tudom felfogni, miért akar annyira szétzilálni minket, miközben nagyon jól tudja, hogy imádom őt, és ő is engem!
- Ash, minden rendben? - ül le mellém szerelmem, mire csak vállának döntöm fejemet. Lehunyt szemmel hallgatom egyenetlen szívverését.
- Miért akar szétszakítani minket? Pedig tudja, hogy boldog vagyok melletted - panaszkodok, majd a ruhám alját kezdem el piszkálni.
- Tulajdonképpen szerettem volna valamit kérdezni tőled, de így... Nem igazán merem, hogy őszinte legyek - neveti el magát, mire értetlen fejet vágok.
- Szeretném hallani - nézek szemébe, ő meg inkább elfordul. Kicsit rosszul esik, de azért nem hagyom annyiban, visszafordítom magam felé. - Kérlek.
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy... találtam egy egész jó kis lakást, viszonylag olcsón, és... arra gondoltam, hogy talán... te meg én... tudod...
- Oh, Istenem! - nevetve borulok a nyakába, mire még közelebb húz magához.
- Akkor megtisztelnél azzal, hogy hozzám költözöl? - simít végig arcomon, mire mosolyogva megcsókolom.

Heppi börtszdéj túú júú :D Isten éltessen sokáig!! Remélem, hogy tetszett, nagyon igyekeztem :D <3 <3