Tizenötödik fejezet - Barátok extrákkal

/Brynn Carrington/

Elmosolyodok. Nagyon aranyos az egész, bár még mindig nem tudom felfogni, hogy mennyire hatással tud lenni a kedvemre. Igazából ez nem jó... Nagyon nem.

- A nevem tabu - mondom neki, mire szólalásra nyitná a száját.

- Nem azt akartam - neveti el magát, mire csak megforgatom a szemem. - Tudod..., ha már ennyi időnk van, elmesélhetném Norine történetét, te pedig véglegesíthetnéd az ajánlatod - cirógatja a hajam, miközben ölel bal kezével. Érzem magamon a tekintetét, és biztos vagyok benne, hogy mosolyog. Kajánul, ó, de még hogy!

- Tudod, Luke, az ajánlatomat visszautasítottad, így csak hallgatom a mesét. Aztán, ha elég ütős lesz, akkor meglátjuk - dobom fel a labdát neki.

- Rendben.

- De nem színesítheted! Megkérdezem a barátaidat, és megtudom, ha hazudsz! - nézek rá fenyegetően. Nem gondolom komolyan, hiszen miért állnék szóba a baráti körével? Meg, nem mintha szükség lenne rá. Tudom, hogy nem hazudik.

- Nem szokásom.

- Rendben, akkor kezdd el! - noszogatom, mire megint elneveti magát. Nem tudom, hogy ebbe mi a vicces, vagy bármi nevetni való, de most kivételesen nem kötök bele, mert érdekel a történet.

- Hát jó... Még minden akkor kezdődött, mielőtt megalakult volna a zenekarunk. Norine az osztályunkba járt és fantasztikusan nézett ki. Csokoládé színű szemei voltak, szőke haja, de egyébként kiköpött te volt. Minden nap körülötte lófráltunk, mert meg akartuk ismerni, azt akartuk, hogy járjon egyikünkkel. Mivel fél év után megelégeltük, hogy hárman megyünk rá, ha nem többen, így különváltunk. Azt hiszem, legtöbbet velem lógott. Nagyon bírtam; jó csaj volt, kedves, imádtam vele beszélgetni. Mindig hozzá fordultam, ha valami problémám akadt vagy csak társaságra vágytam. Számíthattam rá. Ezután összebarátkoztam Michael- lel és Calum- mal. Megalakult a banda, aztán 2011-ben, decemberben csatlakozott hozzánk Ash. Egyre kevesebbet találkoztam Norine- nal, mert nem akarta, hogy "szétválasszanak" minket, holott nem is jártunk. Valamilyen szinten én is így voltam vele, de nem hoztam fel. Már majdnem év vége volt és mindenki készült a bálra, amit mindig ilyenkor rendeznek meg. Gondolkodtam és döntöttem; elhívom őt. Kicsit másként alakult, nem is számítottam arra, ami az után történt. Minden a legnagyobb rendben ment, mígnem oda nem értünk a helyszínre. Táncoltuk, jól éreztük magunkat. Aztán elment a mosdóba. Bárcsak ne tette volna! - arcát a nyakamba temeti, miközben közelebb húz magához. Valamiért úgy érezem, hogy nem csak ennyiről van szó.

Nem értem. Kiment a mosdóba? És?

- Mi történt ez után? - kérdezősködök.

Sóhajt egy nagyot, és látom rajta, hogy nehezére esik tovább folytatni a történetet.
- Ha nem akarod, nem muszáj...

- Több, mint fél óráig vártam rá. Azt hittem hazament valakivel, de még az is jobb lett volna. Hazafelé tartottam a srácokkal. ők nem igazán bírták, ahogy Norine sem őket. Nem sokkal az előtt, hogy megrendezték a bált, összevesztünk. Elég hangosak voltunk, nagyon féltettem a barátságunkat. Sokkal jobban számított nekem, mint a szerelme. Végül kibékültünk és végig ez ment akkor a fejemben. A sikátorok mentén sétáltunk, amikor halk nyöszörgésre lettünk figyelmesek. Gyanús volt. Nagyon. Az iskola közelében valaki a sikátorban van ilyenkor, amikor bál van? Közelebb mentünk és imádkoztam, hogy ne Ő legyen. Tévedtem - próbálja visszafojtani az érzelmeit. Mégis mit jelentett neki Norine? Szerelmes volt belé? - Ott feküdt a dobozok között a csodálatos kék ruhájában, amit direkt erre az alkalomra kölcsönzött ki. Miattam. Ott, és az egész ruha csurom vér volt. Vörös vér. Odamentem, hogy tudjak segíteni, de késő volt. Megölték. Valaki megölte.

Tágra nyíltak a szemeim, a torkomban gombóc keletkezett, és azt próbálom legyűrni. Olyan hihetetlennek tűnik ez az egész. Nem kételkedem benne, csak furcsa.

- Sajnálom - nem tudok mást kinyögni. Igaz, tőlem ez is nagy szó. Biztos borzasztó átélni azt, amikor látod meghalni egy szeretted, ráadásul nem is természetes módon...

- Már vége. Az utóbbi időben nem viselkedtünk barátokként. Sem sehogy. Se veled, se nélküled kapcsolat volt a miénk, de büszke voltam rá. Az egész iskolából én voltam az egyetlen igaz barátja.

Én nem tudtam volna felfogni, hogy meghal az egyik barátom. Bár, ha úgy nézzük, nekem nincs is. Vagyis most már van, de eddig... Ivy amolyan "elvisellek, de nem több" fajta.

- Na, és mit gondolsz? Ért annyit a mesedélután, hogy kapjak cserébe valamit? - fordul felém hatalmas kék szemeivel.

Mindig elvesztem bennük, de most még jobban. Nem tudom, hogy lehet valakinek ennyire csodálatos a szeme. Persze, szívesen tölteném vele az estét, de valahogy nincs hozzá energiám. Nem akarom megmondani neki, talán magától is észreveszi, hogy nem vagyok a toppon.

- Meddig lesztek itt?

- Holnap visszamegyünk Sydney- be.

- Mi is. Meglátogatsz majd? - kérdezem.

- Mire valók a barátok? - mosolyodik el. - De ne tereld el a témát! - nevet.

Felkacagok, és elkalandoznak a gondolataim. A szívem hevesen ver, de majd' kiszakad a helyéről. Miért? Olyan érzésem van, mintha fojtogatnának vagy valami hasonló. Barátok. Nem több, csak barátok. Barátok, extrákkal.

- Min vesztetek össze?

- Megváltozott. Összefeküdt másokkal, drogozott és cigizni kezdett. Nem tudtam, mi történt vele, de nem hagytam békén. Azt akartam, hogy a régi legyen. Azt akartam, hogy hallgasson rám és számítson neki valaki. Nagyon mérges lett rám és azt mondta, hogy ne szóljak bele az életébe. Nem tudtam megszólalni. Meglepett, eddig sosem viselkedett így. Éppen az ebédlőben veszekedett velem, és hadonászott egy késsel, bennem meg meghűlt a vér. Össze vissza csapkodott vele, de mire a srácok lefogták, addigra egy vágást ejtett rajtam. Azóta is látszik, de megbocsátottam neki. Fontos volt nekem, és tudtam, hogy nem tehet róla. Be volt szívva, cigizett és ivott is. Rendeződtek a dolgok, de sosem felejtem el. Soha.

Hű. Nem számítottam ilyenfajta történetre, de nagyon tetszett. Mármint... amennyire ez tetszhet.

- Azt hiszem, megérdemli a mese az ajándékot - változtatok a döntésemen. Ha tényleg ennyire megrázták a dolgok, biztos, hogy jól jönne egy kis támogatás neki.

- A mese? És én? - tettetett felháborodottsággal fordul el tőlem, mire hozzábújok.

- Megnézhetem a sebed? - kérdezem.

Kirázza a hideg, de erőt vesz magán, felül és szembefordul velem. Az karja alatti részre mutat, ahol egy elég szép, de begyógyulni látszó heg éktelenkedik. Összeszorítom a szám, aztán odamászok hozzá. Támaszra van szüksége. Kezeimmel közelebb húzom magamhoz, és úgy ölelem, hogy az még engem is meglep. Fejemet ráhajtom mellkasára, ő pedig kezeit összekulcsolja a hátam mögött. Jóleső bizsergés megy végig rajtam, a szívem is egyenetlenül ver, aztán csak azt veszem észre, hogy megtöri a csendet.

Gyerekek, kikészültem. Teljesen. Mind lelkileg, mind testileg. Még hagyján, a mai nap volt a legkevesebb órám, a matekom el is maradt (fuckyeah!), úgyhogy boldognak kéne lennem. Nem megy... Megláttam egy képet Luke- ról, és és tuti hogy barátnője van :"( :"( Na, persze, ha boldog, akkor én is az leszek. Mellette állok, és támogatom, még akkor is, ha nehéz... Most úgy írok/beszélek, mintha az exemről írtam volna, vagy nem is tudom xD Nézzétek el nekem, imádom őket, szóval most le kell nyugodnom, és elvonulok egy csendes sarokba sírni, miközben szomorú dalokat hallgatok.

A másik: hát, nem tudom hogy lesz, de... én rohadtul nem bírom a sulit. Egyik osztálytársam (gondolhatjátok, fiú) egészen jól elvan velem, meg minden, és még helyes is, meg fuuu, és... Szerintem nem jönne össze, mert neki tuti nem tetszem >-< (elnevezem xnek) Ne haragudjatok, muszáj volt leírnom, mert már beleőrülök, hogy senkinek sem (tisztelet a kivételnek, netes barátok <3) beszélhetek erről. Ráadásul ott van egy másik fiú, aki eleinte tetszett, de mivel barátnője van, hamar lemondtam róla. Vele viszont semmit sem beszélgetünk. (this is y) X egyébként rohadt okos, szinte mindenből, múltkor is segített az angol háziban. :D Mert ugye, én nem vagyok jó -semmiből- belőle. Kinek van még szerelmi gondja? :( Lélektárs, valaki? :( Oké, tudom, most -szinte- minden olvasóm lelki sokkot kapott a Luke- os információtól, de... Ajj, sírjunk már egyet! :(

Azért remélem, hogy ez a rész tetszett nektek, mert ez egy mérföldkő a történetben. Ami mindenkit illet: kiírom a történetből a fantasy részt. Nem éreztem magaménak, és ezek után, hogy megszoktam a "normális" körülményeket, nem lenne szívem elkalandozni. Sokkal jobb lesz úgy, mert beállíthatom "diliségnek" (ne kövezzetek meg, ha nincs ilyen szó) az egészet. :D Hatalmas ölelés, Brynn Ui: Ti mit gondoltok Brynnről? Robbanni fog, vagy végre Luke- kal összejönnek? Na, és Luke? Mit fog csinálni/mondani? Kérlek, kommenteljetek minél többen, hogy tudjam, vagytok még! Szükségem van megerősítésre ebben az időszakban... Imádlak titeket! <3