/Luke Hemmings/
Hála Istennek megtaláltam Ashtont és Brynnt is. Nem tudom mit kerestek itt ketten, együtt, de majd kérdőre vonom a barátomat. Brynnt felesleges lenne, úgy sem kötné az orromra, na meg Ash sosem hazudna nekem, annyira már ismerem. Inkább elmondunk egymásnak mindent, még akkor is, ha rossz, mintsem titkolózzunk.
- Ashton, mit csinálsz? - kapok a csuklójuk felé, hogy leszedjem a lány kezéről Ashtonét.
- Mi az Luke, átálltál Norine mellé?
Ahogy kiejti ezeket a szavakat, nekem úgy rogy egyre inkább össze a gyomrom. Mi az, hogy Norine? Hogy jött elő megint ez a téma?
- Nem Ashton, Ő Brynn.
- Te sem látod? - kérdezi reményvesztetten. - Nem diliztem be!
- Ashton! - mélyen a szemébe nézek. - Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem Norine. Hagyjuk békén, rendben?
- De... De Ő Norine! - folytatja.
- Kérlek, Ash, fejezd be! - szólok rá, és megfogom a kezét.
- Miért véded? - néz rám szúrósan.
- Nem védem. Ha Norine lenne, te is nagyon jól tudod, hogy nekem feltűnt volna.
- Talán igazad van - tűnődik. - Inkább visszamegyek...
Egy szó nélkül itt hagy minket. Nekem majd lesül az arcomról a bőr, annyira égek miatta. Mégis miért csinálja ezt? Direkt keresztbe akar tenni? De a barátom! Nem tenné...
- Annyira sajnálom! Nem tudom mi ütött belé! Amióta meglátott, szentül állítja, hogy Norine vagy!
- Még mindig nem tudom ki az a Norine - billegteti a fejét.
- Hosszú.
- Van időnk, nem? - kérdezi óvatosan, mintha attól tartana volna, hogy én is nekiesek. Eszem ágában sincs ilyesmit tenni. Az kéne még csak!
- Nagyon szeretnéd tudni? - sóhajtok.
Heves bólogatásba kezd, mire egy enyhe mosolyt erőltetek az arcomra. Mielőtt nekikezdenék a mesének, rápillantok az órámra, ami már nemsokára nyolcat mutat.
- Azt hiszem majd később sort kerítünk rá - nem nézek rá, de érzem magamon égető pillantását. - Nemsokára nyolc óra és vissza kell mennünk a bárba - magyarázom meg.
- És mit szólnál egy olyan éjszakáért cserébe? - cirógatja meg az államat, miközben végig a szemembe néz.
Be kell vallanom, hogy rendkívül csalogat a felajánlás, de valahogy nem érzem úgy, hogy ezzel közelebb kerülnék hozzá. Látja, hogy komoly dilemmában vagyok, de nem igazán érti, hisz' melyik az a srác, aki egy ilyen ajánlatot elutasít? Valószínűleg én, Luke Hemmings. Nekem sincs ki mind a négy kerekem...
- Menjünk vissza a bárba - szögezem le, mire a lány szemöldöke felszalad a homloka tetejére.
Értetlenül jön utánam, miközben azon gondolkozom, hogy merre is jöttem el. Nem állok még készen arra, hogy tudassam vele azt a hibát, amit elkövettem. Ha nem hagyom egyedül, tán még most is élne. Egyszerűen lehetetlen, hogy megtudja... Hogy nézne rám ezek után? Hogy bízna meg bennem? Akármennyire pedáloznék, soha többé nem akarna velem szóba állni. Viszont, ha komolyabbat akarok szimpla se veled, se nélküled kapcsolatnál, muszáj lesz.
- Mi az, hogy menjünk vissza? Hallottad az ajánlatom? - kérdezi kétségbeesetten.
- Figyelj! - állok vele szembe. - A múltkori eset véletlen volt, ha fogalmazhatok így. Tudnod kell, hogy soha nem szoktam csak úgy, poénból, vagy heccből lefeküdni lányokkal, pláne nem kevesebb, mint fél napos ismertség után. Azt szeretném, ha megismernénk egymást, és segíthe...
- Segíteni? - tágra nyílnak szemei. - Nem beszélsz komolyan, ugye? - nem értem a kirohanását, én nem mondtam semmi rosszat. Mégis mi baja azzal, ha az ember segíteni próbál neki?
- Segítségre van szükséged. Szeretném, ha engednéd...
- Nem! Nem kell segítség! Ne nézz már gyámoltalannak! - már lassan könnyezik, amiért megszakad a szívem. - Tudod mit? Nem, tényleg nem kell a segítséged! A barátságod, a szerelmed, se semmid nem kell! Tudtam, hogy van valami a háttérben, de én mégis bízni akartam benned! Miért csinálod ezt? Miért akar mindenki tönkretenni engem? Ha segíteni akarnál, úgyis elbuksz, mindig ez a vége! Nekem pedig nem kell több csalódás! Hagyj békén, Luke! - már folynak le az arcára a forró könnycseppek. Le szeretném törölni, de inkább nem próbálkozom vele, mert a végén még ezért is elküldene melegebb éghajlatra.
Mindent a fejemhez vág, aztán a szája elé kapja a kezét, és így próbálja visszatartani könnyeit, amik már javában záporoznak arcán. Egy pillanatra még egy helyben marad, rám néz, és kikerül. Kocogva a bár felé veszi az irányt, nem is oda, ahol az "ünnepség" volt.
Lehunyom a szemem, s akkorát sóhajtok, hogy olyat még senki nem hallott. Nem tudom az bánt- e jobban, hogy ezeket vágta a fejemhez, vagy az, ahogyan mondta. Nem is kéne, hogy érdekeljen. Az oké, hogy bejön nekem, és a viselkedése sem a megszokott, de én segíthetnék rajta. Meg kellene bíznia bennem, és sokkal jobban menne minden. De valahogy képtelen rá... Akkora trauma érte, hogy nem bízik senkiben? Pedig én aztán nem akarok rosszat neki, esküszöm! Nem tudom, mi vette rá, hogy itt dolgozzon, de nem maradhat itt sokáig. Tönkreteszi magát mind lelkileg, mint testileg, és ezt nem akarom. Ha már több embernek nem segíthettem, legalább neki tudjak.
Elindulok utána, de egy idő után rájövök, hogy szinte körbe-körbe mentem csak. Alapból: én nem tudom, hogy merre van a bár, de az biztos, hogy jó, ha van nálad telefon. Már csak azért is, mert ha van ingyen wifi, vagy mobilneted, akkor simán be tudod hozni a Google Maps- et. Hát igen... Oh..., és nemsokára turné is lesz. Mégis hogy fogom megmondani neki? Egyáltalán lesz köztünk valami? El kell mondanom neki? Vagy, ha nem, képes leszek elengedni? Nem hagyhatom itt! Szüksége van valakire, és én akkor is mellette leszek, ha azt mondja, nem kell neki senki. Mert hazudik.Tudom, hogy hazudik!
- Van időnk, nem? - kérdezi óvatosan, mintha attól tartana volna, hogy én is nekiesek. Eszem ágában sincs ilyesmit tenni. Az kéne még csak!
- Nagyon szeretnéd tudni? - sóhajtok.
Heves bólogatásba kezd, mire egy enyhe mosolyt erőltetek az arcomra. Mielőtt nekikezdenék a mesének, rápillantok az órámra, ami már nemsokára nyolcat mutat.
- Azt hiszem majd később sort kerítünk rá - nem nézek rá, de érzem magamon égető pillantását. - Nemsokára nyolc óra és vissza kell mennünk a bárba - magyarázom meg.
- És mit szólnál egy olyan éjszakáért cserébe? - cirógatja meg az államat, miközben végig a szemembe néz.
Be kell vallanom, hogy rendkívül csalogat a felajánlás, de valahogy nem érzem úgy, hogy ezzel közelebb kerülnék hozzá. Látja, hogy komoly dilemmában vagyok, de nem igazán érti, hisz' melyik az a srác, aki egy ilyen ajánlatot elutasít? Valószínűleg én, Luke Hemmings. Nekem sincs ki mind a négy kerekem...
- Menjünk vissza a bárba - szögezem le, mire a lány szemöldöke felszalad a homloka tetejére.
Értetlenül jön utánam, miközben azon gondolkozom, hogy merre is jöttem el. Nem állok még készen arra, hogy tudassam vele azt a hibát, amit elkövettem. Ha nem hagyom egyedül, tán még most is élne. Egyszerűen lehetetlen, hogy megtudja... Hogy nézne rám ezek után? Hogy bízna meg bennem? Akármennyire pedáloznék, soha többé nem akarna velem szóba állni. Viszont, ha komolyabbat akarok szimpla se veled, se nélküled kapcsolatnál, muszáj lesz.
- Mi az, hogy menjünk vissza? Hallottad az ajánlatom? - kérdezi kétségbeesetten.
- Figyelj! - állok vele szembe. - A múltkori eset véletlen volt, ha fogalmazhatok így. Tudnod kell, hogy soha nem szoktam csak úgy, poénból, vagy heccből lefeküdni lányokkal, pláne nem kevesebb, mint fél napos ismertség után. Azt szeretném, ha megismernénk egymást, és segíthe...
- Segíteni? - tágra nyílnak szemei. - Nem beszélsz komolyan, ugye? - nem értem a kirohanását, én nem mondtam semmi rosszat. Mégis mi baja azzal, ha az ember segíteni próbál neki?
- Segítségre van szükséged. Szeretném, ha engednéd...
- Nem! Nem kell segítség! Ne nézz már gyámoltalannak! - már lassan könnyezik, amiért megszakad a szívem. - Tudod mit? Nem, tényleg nem kell a segítséged! A barátságod, a szerelmed, se semmid nem kell! Tudtam, hogy van valami a háttérben, de én mégis bízni akartam benned! Miért csinálod ezt? Miért akar mindenki tönkretenni engem? Ha segíteni akarnál, úgyis elbuksz, mindig ez a vége! Nekem pedig nem kell több csalódás! Hagyj békén, Luke! - már folynak le az arcára a forró könnycseppek. Le szeretném törölni, de inkább nem próbálkozom vele, mert a végén még ezért is elküldene melegebb éghajlatra.
Mindent a fejemhez vág, aztán a szája elé kapja a kezét, és így próbálja visszatartani könnyeit, amik már javában záporoznak arcán. Egy pillanatra még egy helyben marad, rám néz, és kikerül. Kocogva a bár felé veszi az irányt, nem is oda, ahol az "ünnepség" volt.
Lehunyom a szemem, s akkorát sóhajtok, hogy olyat még senki nem hallott. Nem tudom az bánt- e jobban, hogy ezeket vágta a fejemhez, vagy az, ahogyan mondta. Nem is kéne, hogy érdekeljen. Az oké, hogy bejön nekem, és a viselkedése sem a megszokott, de én segíthetnék rajta. Meg kellene bíznia bennem, és sokkal jobban menne minden. De valahogy képtelen rá... Akkora trauma érte, hogy nem bízik senkiben? Pedig én aztán nem akarok rosszat neki, esküszöm! Nem tudom, mi vette rá, hogy itt dolgozzon, de nem maradhat itt sokáig. Tönkreteszi magát mind lelkileg, mint testileg, és ezt nem akarom. Ha már több embernek nem segíthettem, legalább neki tudjak.
Elindulok utána, de egy idő után rájövök, hogy szinte körbe-körbe mentem csak. Alapból: én nem tudom, hogy merre van a bár, de az biztos, hogy jó, ha van nálad telefon. Már csak azért is, mert ha van ingyen wifi, vagy mobilneted, akkor simán be tudod hozni a Google Maps- et. Hát igen... Oh..., és nemsokára turné is lesz. Mégis hogy fogom megmondani neki? Egyáltalán lesz köztünk valami? El kell mondanom neki? Vagy, ha nem, képes leszek elengedni? Nem hagyhatom itt! Szüksége van valakire, és én akkor is mellette leszek, ha azt mondja, nem kell neki senki. Mert hazudik.Tudom, hogy hazudik!
"Ha nem hagyom egyedül, tán még most is élne." Ez meg mi??? Nagyon de nagyon érdekel, hogy ez a mondat mit takar!! És ebben te segítesz, akár akarod, akár nem... *vigyorgok*
VálaszTörlésJajj, nem bírom már sokáig azt, hogy Brynn, és Luke nincsenek együtt!! Könyörgöm mond azt, hogy az évad végéig összejönnek
Várom a kövit :)
Ölel, Gab
Jujj, erről a mondatról el is felejtkeztem... Na nem baj. :D Haha, rendben van! :D El lesz magyarázva, ígérem :)
TörlésHát... már meg van írva teljesen az első, de hogy összejöttek- e, azt nem tudom elmondani. Igazából nem nyilvánítják ki, de úgy viselkednek.... :D
Örülök neki! <3
Hatalmas ölelés,
Brynn :*
Szia Drága :)
VálaszTörlésNa engem is kiváncsivá tett, hogy mi lett azzal a nővel!!! :D Ha a következőben nem árulod el, háborút indítok xDD
És igen, tényleg jöjjenek már össze vagy mit tudom én xD Már én is kínlódok nem csak Luke :) Vagy nekem az is elég, ha csak egy icipicit engedi közelebb a srácot Brynn. :D
Ohh és az én Ashtonom ahwwww !! Kicsit elmebajosnak tűnt, de úgy is szeretem xD
Na gyorsan hozd a következőt már tűkön ülök, és ajhh most én írom neked, hogy nem sikerült első kommentelőnek lennem :(
Csóközön :*
Sofiaa^^
Szia drága! :D
TörlésOhmizé, akkor azt hiszem, fel kell készülnöm, mert nem abba lesz elmagyarázva. :D
Egy aprócska segítség: pár perc múlva ki lesz rakva egy díj, amiben van pár plusz információ :D
:D Csak össze van zavarodva, nem elmebajos! Sosem tenném olyanná! <3 Én is szeretem :3
Jó, igyekszem :D Haha, semmi baj! Minden visszajelzésnek örülök, és persze annak is, hogy vagytok néhányan, akik mindig kommentelnek! <3
Hatalmas ölelés,
Brynn :*
Kedves Brynn!
VálaszTörlésMost olvastam el a blogodat, és gondoltam, hogy ne kelljen 3 hetet várnod a véleményemre, bemásolom ide azt, amit majd a díjnál ki fogunk tenni:
3 dolog, ami tetszett a történetben:
• Egyáltalán nem volt mindennapi a történet, sem a főhősnő jelleme. Jelentősen eltér a szende szűzlányka karakterektől, akikről manapság annyit olvashatunk, így ez üdítő változatosság azok számára, akik nem vetik meg a mást.
• Még ha kicsit gyorsak is voltak az események, a fordulatokat reálisnak találtam, ahogy a szereplők döntéseinek, viselkedésének nagy részét is. Logikus a főhősnő trauma miatti rettegése, az érzelmi kapcsolatokról való véleménye, illetve az is, hogy Luke miért akar neki segíteni. A Norine-os dolog titokzatossága pedig különösképpen tetszett.
• A humor. Na, az nagyágyú ebben a történetben. Sokszor megmosolyogtatott. Főleg Calum és Ashton tolták nagy üzemben a poénokat, de Luke szégyenlőssége(?) illetve a bárban dolgozó lányok összekapásai is jók voltak. Ahogyan az is, hogy sosem lehetett tudni, mi lesz a vége Luke és Brynn párbeszédeinek, igazi kiszámíthatatlan páros voltak, de csak a jó értelemben.
2 dolog, amin még javíthatna:
• Tudom, hogy ezen már nem tudsz javítani, hiszen lényegében ez indította be az egész történetet, de számomra a kezdés volt az egész történet eddigi legirreálisabb pontja. Nem azért mert a srácok sztriptízbárba mennek - bár jó lett volna, ha tudom, mikor, miért szoktak rá, mindig ide szoktak-e menni, akkor Luke miért nem látta azelőtt soha a lányt vagy Ash miért nem tévesztette össze sose Norine-nal stb. -, hanem Luke viselkedése miatt. Az, amit az este után művel, hogy próbálja megérteni a lányt, próbál neki segíteni, az stimmel, de hogy csak így összefeküdjön egy lánnyal az meredek. Kellett volna valami magyarázat, hogy miért érdekelte hirtelen a lányt, mégis mit várt tőle, amikor utánament, ha színjózan volt, nem kellett-e volna leállítania, szexuálisan kielégületlen volt vagy csak szimplán frusztrált vagy mi? Mert ha nem mindig ilyen, akkor kell valami magyarázatlan lennie, hogy miért fordult ki magából, ez hiányoltam. = jó tanács későbbiekre ;)
• Tetszik, ahogyan a leírásokat kezeled, ahogyan beleszövöd a szereplők gondolatait, de olyan, mintha nálad a leírás és a párbeszéd két olyan eleme lenne a történetnek, ami nem függ össze. Úgy érzem, a fejezeteid tömbökből állnak: egy kis leírás, egy kis párbeszéd. Ne félj a több leírást tenni a párbeszédet közé, az csak jobban árnyalja a jelenetet! A központozással nem figyeltem meg gondokat, de az idegen szavak ragozásának nézz utána. Aminek csak egy mássalhangzó a vége és nem néma hang, akkor oda nem kell kötőjel. Pl. Nirvánás, Ashtont, Brynnt. Viszont mivel a Luke végén nem ejted az e-t, ezért az tényleg kötőjeles. De kötőjel kell akkor is, ha két magánhangzóra végződik egy szó. A Brynn-nek viszont kötőjeles (a legújabb szabályok szerint, mint a Bernadett-tel), fura a magyar nyelv tudom, és kb. évente változtatnak, de a szabály az szabály :D
Ajánló:
Unod már az unalmas 5 Seconds Of Summer blogokat? Valami újra, izgalmasra, másra vágysz? Akkor ezt megtalálod Brynn Hastings blogján! Kövesd nyomott egy sebzett lelkű, fiatal rúdtáncos lány életét, amint összegabalyodik a banda szőke hercegével egy este erejéig, aztán onnantól kezdve állandóan egymásba botlanak! Lesz itt minden: intrika, humor és váratlan fordulatok! Ha érdekel, Luke-nak végül sikerül-e segíteni a lányon, vesd bele magad az olvasásba!
Na, és most jön az, ami nem fért bele az előző kommentbe (túlléptem a 4000 karaktert xD) és a fenti pontokba. :) A mellékszereplők is emberek, nem egysíkú lényeg, akiknek egy darab jellemvonásuk van. Úgy érzem, hogy csak a főhősöket dolgoztad ki, de a mellékszereplőkről szinte semmit sem tudunk, mert szinte semmit sem írsz arról, hogy milyenek, mi formálta őket. (Talán Ashton kivétel, de érted).
TörlésAmit pedig még el szerettem volna mondani, hogy bőven van benned potenciál. Főleg a leírásoknál érzem, de nagyon gördülékenyen írsz, jók az ötleteid és használod a hangulatleírásokat, a mimikákat belecsempészed a történetbe, szóval szó mi szó élvezhetővé teszed az olvasást. Csak így tovább, és sok sikert kívánok a bloghoz! Remélem, nem bántottalak meg, és az építő kritikám segítségével még inkább tudsz fejlődni! :)
Ölel, FantasyGirl
Drága FantasyGirl!
TörlésHuha, életemben sem gondoltam volna, hogy egyszer tőled kapok ilyen kritikát! Miközben olvastam, úgy vigyorogtam, mint valami vadalma! :D
Köszönöm szépen, nagyon jól estek a szavak, és igyekszem javítani a többi fejezeten. Még nagyon az elején vagyok (ha úgy nézzük), de persze tudom, hogy sok mindent kell még javítanom. Örülök, hogy poénosnak találtad a részeket, igazából fogalmam sem volt, hogy az is imponáló lehet, mert én magam például csak úgy átsiklottam felettük. :D
Igen, a párbeszéd és leírás mindig is nehézséget okozott nekem, de mindig próbálok bele-belejavítgatni. :)
Nos... A Prológust tudom, eléggé elszúrtam, mert nagyon kevés leírás van benne, és az ok sincs megadva, hogy miért mennek, de, ha nem felejtem el (gyorsan felírom valahova), majd belecsempészem a szövegbe, és akkor talán nem lesz olyan feltűnő. :D
A szereplőknél igazad van, a mellékszereplőket nem igazán dolgoztam ki, de a többi részben sokkal több szerepük lesz, és meglátjuk, hogy miért is döntöttek úgy, ahogy.
A helyesírásokat pedig most elkezdem javítani. :D Fogalmam sincs, miért, de valahogy nekem (ezek szerint rosszul) az rögzült be, hogy mindig kötőjellel írjam. :D Vagy csak azért, mert jobban tetszett? Sürgősen javítom, és köszönöm, hogy szóltál. :)
Mindig emlékezetes kritika lesz ez nekem, örülök, hogy benéztél hozzám, nagyon sokat jelent! <3
A te blogodon pedig alig várom, hogy megjelenjen már a következő rész, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a mosdós incidens után. Kimászni az ablakon? Mégis kinek jut eszébe? :D
Hatalmas ölelés, és még egyszer köszöni a kritikát,
Brynn :3