Különkiadás #2 #Luke ~ avagy meglepi!

/Luke Hemmings/

Reggel nyolckor Norine már hív. El sem hiszem, hogy képes erre! Tudhatná már, hogy milyen hétalvó vagyok, és, ha megzavarnak, képes vagyok egész nap duzzogni.

Elkészülök a grillpartira, Norine pedig kilenckor beállít hozzánk. Még nagyban reggelizek, ő pedig otthonosan mozog a házban, és bepakol a táskámba. Igen, mert szerinte nem illik ajándék nélkül elmenni.
- Luke! - az emeletről hallom a hangom, amitől már előre félek. Feltrappolok a lépcsőn, és benézek minden szobába, végül a sajátomban találom meg. - Ez mégis mit jelentsen? - mutat körbe a helyiségen, én pedig csak nevetve megvakarom a tarkómat. Mindenütt a szennyeseim hevernek, üres flakonok, csokis papírok, CD- k, és plakátok.
- Otthonossá tettem a szobám.
- Most lesz a festés. Ha nem lesz kész a takarítás, Liz kinyír engem - teszi csípőre a kezét. - Mennyi időnk van délig?
- Még csak fél tíz - rántom meg a vállamat. - Szóval elég sok.
- Remek. Akkor a maradék időt arra fogjuk fordítani, hogy elpakolunk.
- Hogy mi van? - guvad ki a szemem.
- Jól hallottad - neveti el magát. - Tiéd az ablak körüli rész, enyém az ajtóé.
- De ott kevesebb cucc van, és te gyorsabban végzel!
- Nemhogy örülnél, hogy segítek! - néz rám szúrósan. - Na, kezdd azzal, hogy a szennyeseidet a fürdőszobába viszed. Az összeset! Ami az én térfelemen van, azt is.
Mosolyogva megforgatom a szemem, és engedelmeskedek. Ilyenkor mindig dirigál, és parancsol, mégsem lehet rá haragudni. Egyszerűen lehetetlen. Jó annak, aki a pasija... Még akkor is, ha nekem gőzöm sincs arról, hogy ki az. Nem akarta elárulni. Talán fél a reakciómtól? De mindent elmondhat nekem, szinte már olyan vagyok neki, mint egy testvér!
Mikor visszaérek, már a negyede szoba készen van. Ezt mégis hogy csinálják a lányok? És nincs begyűrve a flakon az ágy alá, csokis papír a paplan alatt, meg ilyesmik... Na, ezt nekem is meg kéne tanulni!
- Nagyszerű vagy! - bólogatok elismerően.
- Tudom - sóhajt. - Leviszem a maradék flakont, addig te a chipses zacskókat, és csokis papírokat rendezd. Nem dughatod az ágy alá! - fenyeget meg.
- Értettem! - nevetem ki.
A lépcsőn majdnem felbukok, és ráesek Norine- ra, de sikerül megfognom a korlátot. Hát persze! Ben, vagy Jack szennyese hever a lépcsőfokok egyikén, ezzel akadályozva a közlekedést.
- Már tudom, kikre ütöttél - szólal meg előttem Norine. én pedig válaszul csak nevetek. Ezek vagyunk mi, Hemmings- ék, így kell minket szeretni.

~*~

Fél tizenkettőt mutat az óra. Norine már csak az utolsó simításokat végzi, amikor ráülök az ágyra.

- Felállnál? - kérdezi nyugodtan, de tudom, hogy idegesíti.

- Nincs kedvem - terülök szét. - Nem akarok menni a grillpartira!

- Lucas Robert Hemmings, ha még egyszer ilyet ejtesz ki a szádon, laposra verlek! - vág hozzám egy párnát.

- Hé! - éppen idejében sikerül elkapnom, így vissza tudom hajítani.

- Ne dobáld, most raktam rendet!

- Én is segítettem!

- Két milimétert, hát hogyne. Iszonyat nagy segítség - forgatja meg a szemeit. - Na gyere! Lent már bepakoltam a táskádba, indulunk! Nem tűrök ellenkezést!

Letrappolunk a lépcsőn, és egyenesen a konyhába irányítjuk magunkat. Felkapjuk a táskákat, és gondosan bezárunk minden rést, majd elfordítom a kulcsot a zárban. Anyáék elmentek még festéket venni, mert amit tegnap vettek, az kevésnek bizonyult.

Nem lakunk messze egymástól Calummal, de sosem érzek késztetést arra, hogy meglátogassam. Még akkor sem, ha van egy lánytestvére! Elvégre... Nekem itt van Norine, nemigen fér bele más az életembe. Nem járunk, félreértés ne essék, de mégiscsak ő tölti ki minden szabadidőmet, amit nem bánok.

- Itt vagyunk, Lukey - állítja le a motort, én pedig megcsodálom a suli egyik legmenőbb focistájának a házát.

- Nem szeretem, ha így hívsz - borzolom össze a frizuráját.

- De én igen. És én vagyok a lány - világosít fel, mintha nem tudnám.

- Aha, magamtól sosem jöttem volna rá.

- Na, látod, milyen jó neked velem? Induljunk! - karon ragad, és behúz a kapun, egyenesen a hátsó udvarra. - Jó, mi?

Mindenütt tinik vannak, ugrálnak a medencébe, vagy iszogatnak, esetleg segítenek sütni, vagy leadják a rendelést a djnek. Norine egy szempillantás alatt eltűnik mellőlem, én pedig megrántom a vállamat, és megpróbálok keresni egy olyan helyet, ahová lerakhatnám a gitáromat anélkül, hogy megsérülne.

- Hát téged meg ki hívott meg? - hallom meg a hangot magam mögül.

Calummal találom szemben magam.

- Norine mondta, hogy szerinte jöjjek el, mert kár lenne kihagyni. És, egész jónak ígérkezik a buli. Ha már medence van, rossz nem lehet.

- Aha, No... Akkor, érezd magad otthon! - fogja a pálinkás üveget, és tölt a pohárba, ami a kezében van. Átadja nekem, és csak néz rám. - Idd meg! Van még, ha kérnél!

- Nem kösz, nem iszom! - szabadkozom.

- Pff, ne legyél már nyámnyila! Húzd le, onnantól már menni fog magától is!

- Kösz, Calum, de nem iszom - szünetet tartok. - Azt hallottam, tudsz gitározni. Megmutathatnád mit tudsz.

- Miért, te is tudsz? - emeli fel az egyik szemöldökét.

- Norine szerint egész jól, és szívesen meghallgatnálak.

- Rendben - bólint. - Michael! - ordítja el magát mellettem, amitől megsüketülök.

Pár másodperc múlva megjelenik egyetlen legjobb barátja, aki csak néz rám, majd a új zélandi-srácra, hogy mégis mit keresünk mi egy légtérbe, ráadásul beszélgetünk. Én sem értem... Talán túl sokat ivott.

- Azt mondja, tud gitározni. Mi is tudunk, igaz, pajti? - kapaszkodik Mike vállaiba, én pedig elnevetem magam.

- Jól értem, ez most egy párbaj? - kíváncsiskodik.

- Nem. Csak meg szeretném nézni, mit tudtok. Norine ajánlott titeket.

- Hmm... No jó arc - ízlelgeti a szót Michael, majd int egyet, hogy kövessem.

Úgy tudom, az ilyen srácoknál a ház tabutéma, tehát, ha nem házibulit rendeznek, akkor kizárt, hogy bárki is betegye ide a lábát, kivéve a barátnőket, természetesen. Legfeljebb még a nagyon jó barátokat. Én egyik sem vagyok, szóval majd meglátjuk mi lesz.

- A szobámban vannak a hangszerek. Hoztál gitárt? - kérdezi Calum.

- Itt van a kezemben - nevetem el magam, mire megdörzsöli a fejét, és elhúzza a száját.

- Kövessetek! - beérünk egy halványzöld szobába, ahol rend uralkodik. Nem is tudom... ő csinálta, vagy felbérelt valakit? Mondjuk a húgát? Odalép az egyik akusztikushoz, a másikat odaadja Mike- nak.

- Mit játsszunk? - kérdezi a színes hajú.

- Ismeritek a Teenage Dreamet, nem?

- Én igen - válaszolok, és Mikey is bólogatni kezd.

- Nagyszerű. Akkor játsszuk azt.

Mit ne mondjak, egész jó a hangzása. Nem tudom, hány éve gitároznak, de nagyon tudnak. Elkezdjük énekelni is, amitől még jobb az egész. Norine- nak igaza volt, tényleg jó fejek tudnak lenni, ha akarnak.

/Norine szemszöge/

Mindenütt kerestem Luke- ot, de nem találtam sehol. Ráadásul Őt sem látom sehol, pedig jó lenne, ha előkerülne. 

Idegesen trappolok végig a házon, pedig tudom, hogy nem jó ötlet bent járni, ugyanis nem igazán szeretik. Mit számít? Én Norine vagyok, nekem nem parancsol senki. Gitárhangot hallok az emeletről, és elindulok megnézni. Milyen jól csinálják!

Benyitok a szobába, a fiúk pedig rögtön abbahagyják.

- Nocsak, mi van itt? Nagyon király volt! - állapítom meg hangosan is.

- Norine, mit csinálsz te itt? - kérdezi Michael.

- Ne haragudj, csak a mosdót kerestem - rebegtetem meg a szempilláimat, amitől megrántja a vállát. - Kár lett volna kihagyni ezt a minikoncertet.

- Hát, srácok, kösz, hogy itt lehettem, de nekem mennem kell. Lejárt az egy óra, ideje festeni - húzza el a száját Luke.

- Hazaviszlek, jó?

- Nem, maradj csak. Út közben anyáék visznek, csak el kell látogatnom a festékeshez...

Kinevetem, megpaskolom a hátát, és magamhoz húzom egy ölelésre. Mindig is szerettem, ha a közelemben van, mert el tudta felejtetni velem a múltamat, a jelenemet, de még a jövőmet is. Imádom! Több, mint barát, de kevesebb, mint egy szerető... Pedig néha Luke- hoz jobban vonzódok, mint Hozzá.

- Hozok valamit inni. Kértek? - néz ránk Michael, miután Luke távozik.

- Egy epres limonádét.

- A szokásost - legyint barátjának Calum.

Már csak ketten maradunk bent. Utálom, ha beáll közénk az a kínos csönd, pedig legszívesebben az egész napomat elkotyognám, de nem lehet. Nem akarom. Már így is pipa Luke miatt, hát még, ha mindig róla fecsegnék!

- Mesélj, No! - ül közelebb hozzám, én pedig lehajtom a fejem.

Tudtam, hogy eljön az idő, amikor választanom kell, de, hogy ennyire fájjon, azt nem gondoltam volna. Nem is tudom, miért nem lehetek egy egyszerű lány, akinek lány legjobb barátja van... Ilyenkor nehéz. Amikor a pasid, és a legjobb barátod a tét.

- Calum, figyelj... - kezdek bele, de elakadok. - Nekem ez nem fog menni. Imádlak, tudod, de... De egyszerűen nem hagyhatom, hogy döntések elé állíts. Elhiszem, hogy szeretsz, de nem kellene féltékenynek lenned! Nem kérheted, hogy válasszak közted, és Luke között. Miért nem tudod elfogadni, hogy más is van az életemben? - kérdezem nyugodtan.

- Ezért! Mert most miatta szakítasz, érted? - pattan fel az ágyról, és elkezd kiabálni. - Mindig csak Luke, meg Hemmings, meg nem sorolom tovább! Miért kell mindennek róla szólnia? Sőt... Tévedtem. Nem ő van beléd esve, hanem fordítva! Hogy nem láttam eddig? - csapja magát homlokon.

- Félreérted, Calum...

- Nem! Nem értek félre semmit! Azt sem értettem, miért kell titokban tartani a kapcsolatunkat, mikor Hemmings- szel folyton együtt lófráltál mindenhova! Talán nem akartad, hogy ribancnak nézzenek? Hát, ne aggódj, teszek róla, hogy így legyen! Velem jártál, miközben mást szerettél? Ez nem rád vall, Norine.

- Calum! - ordítom. - Egy szóval sem állítottam, hogy szeretem Luke- ot! Azt sem, hogy téged nem! És hidd el, mindketten fontosak vagytok nekem, de ő jobban! És tudod miért? Tudod? Mert ő soha nem állítana választás elé! Elfogadta, hogy van valakim, akinek még a nevét sem tudta! Hitt bennem, hogy nem hagyom cserben! És sosem fogom hagyni, hogy közénk állj! Ő a legjobb barátom, és az is marad, akármi történjék!

- Ne mondj olyat, amit később megbánsz - rázza a fejét.

- Nem érdekelsz! Viszlát, Calum! Végeztünk! - leslisszolok a lépcsőn, és a kocsimhoz veszem az irányt. Amilyen gyorsan csak tudok, elindulok haza, hogy kisírhassam az érzéseimet. Még egy magamfajtának is kell a sírás...

Luke nekem nem több, mint barát. Vonzódok hozzá, de szerintem ez természetes. Jól néz ki, imádom, meg minden, de még nem tudnék járni vele. Azért van ott a még, mert sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő.

Leparkolok a ház előtt, és szinte kitépem az ajtót a helyéről. A bent tartózkodó személyek nagyot néznek, de nem szólnak semmit, hagynak felmenni a szobámba. Levágódok az ágyra, és beletemetem arcomat a párnámba. Hogy tehette ezt?! Nem vagyok ribanc! Nem vagyok szerelmes Luke- ba! De, minek titkoljam? Tetszetős, jól néz ki, mindig is vonzottak az ilyen fiúk, attól még nem vagyok szerelmes belé. Vagy csak nagyon titkolom? Esetleg tudat alatt már tudom a választ?

Hi guys! Mit gondoltok a különkiadásról? Megleptelek titeket? Ez volt a szándékom! :D Tudom, hogy mindenki depibe van most az iskolakezdés miatt, meg minden, ezért szerettem volna kicsit jobbá tenni ezt az időszakot. Meg, egyébként is tudnotok mellett egyről s másról a további fejezetek megértése érdekében. :)

Na, mi a véleményetek Norine- ról? És Calumról? Tudtam, hogy nem sejtitek, hogy ő az, főleg nem a beszólás után... :D És Luke- ról? Szerintetek Luke szerelmes Norine- ba? Vagy fordítva? :) A tizenkettedik fejezetben mire számítotok? Luke lesz az, aki megszólal? Esetleg más? Mondjuk Calum? :DDD Vagy Michael? :DDDD Már alig várom, hogy válaszoljatok, mert nagyon nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre!

Azért ma rakom ki, mert nekem (nem tudom miért) teljesen olyan, mintha holnaptól lenne suli. Biztos közre játszik az évnyitóm, de hát... Fujj, de az az egyen blúz! xD Nagyon csúnya szegény. Annyi jó van rajta, hogy van kék a ruhán, meg a hozzá járó sál is olyan színű. Lehet, érthetetlen volt a mondat, de mindegy. :D 

Hatalmas ölelés, és várja a komikat, Brynn