Hatodik fejezet - Ugyanott, ugyanaz

/Luke Hemmings/

Néha azt sem tudom, hogy nevessek vagy sírjak az ilyesfajta megnyilvánulásokon. Oké. Próbálok úgy viselkedni, ahogy kell, ahogy megérdemlik, csak az a baj, hogy a legtöbbje pont az ellenkezőjét érdemli!

Még mindig ott állok a férfi mosdóban, miközben a hallottakat dolgozom fel. Semmi közöd hozzá! Hmm, talán igaza van. De, ha így áll hozzá, akkor én miért erőltetem az egészet? Nem értem...

Már azt sem tudom miért jöttem ide, így kiballagok a srácokhoz az aulába. Mindegyik mereven néz maga elé, szemük sem rebben, én pedig az egészből nem értek semmit.

- Mi folyik itt? - suttogom. Tudom, ha ilyen helyzet van, hogy mindegyikük hallgat, akkor csak valami rossz történhetett.

- Emlékszel még Norine- ra? - teszi fel a kérdést Ash, miközben maga előtt játszik az ujjaival. Malmozik, vagy hogy mondják.

Összeszorul a torkom és hirtelen túl sok nyálam keletkezik. Muszáj vagyok legyűrni, így egy hatalmasat nyelek.

- Igen.

- Nos, tudtad- e, hogy akkor, ott nem történt meg az, amire számítottunk? - kérdez újból.

Egyre jobban nyugtalanít ez az egész. Mégis hogy történhetett ez, és miért nem szóltak? Vagy csak most tudták meg?

Majd később még rátérek a témára, de nem akarom jobban feszegetni a határokat, sokkal jobb lesz, ha nekikezdünk a dalírásnak és arra koncentrálunk.

Calum a telefonján játszik, Ash a ceruzájával pöcköli Michael fülét, aki éppen próbálja elterelni a figyelmét azzal, hogy dallamokat ír le. Mosolyogva nézem őket, aztán eszembe jutnak a régi szép idők, amikor még Ashék garázsában próbáltunk és állandóan a videó játékokat nyomkodtuk, aztán ha végeztünk, széthordtuk őket a házban. Az volt a legviccesebb.

Ha lelépnék, úgy sem vennék észre... De nem, olyat nem csinálok!

- Nagy baj lenne, ha Én most lelécelnék? Van egy kis elintéznivalóm - dörzsölöm a tarkómat és közben próbálok oldalra nézni, nehogy a fiúk dühös pillantásait kelljen elviselnem.

- Menj csak! - legyint Calum. - Majd, ha kérdezik hol vagy, megmondjuk, hogy mára ennyi volt - mosolyog rám a telefonja mögül.

- Ja, emiatt ne parázz! - támogatja Michael.

- De egyet mondj meg! - tartja fel az ujját Ash. - A lánynak köze van ehhez, akivel... Akivel tegnap találkoztál? 

- Ömm... Egy kicsit? - kérdezem, mire elnevetjük magunkat.
Éppen indulnék kifelé, mikor valaki megragadja a karom hátulról. Visszafordulok és Ashsel találom szemben magam.
- Vigyázz! Norine itt van - suttogja úgy, hogy csak én halljam.
Megint nyelek egy nagyot, aztán biccentek.
- Nem jössz velem? Megmutatom a lányt.
- Hmm - gondolkozik. - Ölessem meg magam és lássam a barátnődet, vagy maradjak itt, hogy ne érjen bántódás... Nagy dilemma....
- Hé! - csapok a fejére - Egyébként meg nem a barátnőm!
- Na menj! - tol ki az ajtón.
Ő is jön utánam, követ, mint egy kiskutya.
- Utoljára a mosdóban láttam - gondolkodok hangosan.
- A mosdóban? - néz furán. - Mit kerestél Te a nőiben?
- Mi? Nem, nem! Ő volt a férfiben!
- Aha, persze - mosolyog.
- Higgy amit akarsz!
Megyünk tovább, túl a mosdón, amikor meglátjuk egy csapat lánnyal. Elbújunk az oszlop mögött, nehogy észrevegyenek minket az üveggel eltakart szobából.
- Ő az - mutatok a lány felé.
- A szőke? - kérdezi.
- Nem, a mellette lévő! A barna!
- Mi? Te teljesen hülye vagy?! - akad ki.
- Én? Én vagyok a hülye? Már miért?
- Mert mégis ki más lenne? Összejöttél vele? Ah, borzalmas vagy! Tudod, hogy ártott nekünk! Miért csinálod ezt?!
- Nem vagyunk együtt! Egyébként meg nem ártott!
- Mondom, hogy hülye vagy! Az ott Norine!