Huszonharmadik fejezet - Iyana

/Luke Hemmings/

Bejött meglátogatni, mert tudni akarta, hogy vagyok. Ez már egy jó pont, nem? Nem tudom, a "barátos" résznél kicsit, mintha elgondolkozott volna, hogy jó ötlet- e rábólintania. Ennyire gáz lenne a helyzet? Mondjuk az, de reméltem, hogy nem. Vagy talán esélyt lát arra, hogy mi többek is legyünk, mint barátok? Esetleg extrákkal? Ah, ez hülyeség! A sajtó meg amúgy is kiszagolná, ha lenne valakim. Szóval kicsit féltem, mert ha tényleg összejönnénk, akkor gáz is lehetne belőle, és a végén úgy járna, mint Aleisha, és azt nem szeretném.

- Hahó! - legyezek a kezemmel a szemei előtt.

- Ja, bocs, elbambultam - néz körül. Szemeit a fehér székeken legelteti, majd egy hamiskás mosollyal az arcán felém fordul, jelezve, hogy rendben van. Tudom, hogy hazudik, de eltekintek most e fölött.
- Min gondolkodtál? - teszem fel újra a kérdést.
- Csak visszaemlékeztem. Nem nagy cucc - rántja meg a vállát, mintha semmi érdekes nem lenne benne. Pedig biztos, hogy érdekes, mert akkor nem látszana rajta a szomorúság jele.
- Na, gyere ide! - fogom meg a kezét, és húzom magam felé. Egy ideig hagyja, aztán lassan elkezd mégis a másik irányba dőlni.
- Ne, Luke, közönségünk is van - bök óvatosan az üveghez, ahol barátaimat vélem felfedezni. Elnevetem magam arcukat látva, de valahogy nem tud meghatni a dolog.
- Nem probléma - közelebb és közelebb húzom, majd ajkam az övére tapasztom.
Nem ellenkezik, inkább visszacsókol. Óvatosan beletúr a hajamba, én pedig körbefogom a derekát. A fiúk leskelődnek? Legalább megtanulják, milyen az, ha barátnőjük van. Oké, Brynn nem a barátnőm, de talán egyszer az lesz, és akkor mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy mindig boldog legyen mellettem. Szükségem van a mosolyára, a szemére, az érintéseire, és mindenére.
Levegőhiány miatt elválunk egymástól. Barna szemeivel engem néz, én pedig őt. Egy apró mosolyt húz magára, miközben a kézfejét simogatom.
- Akkor... - kezdi el. - Öm... Azt hiszem magatokra hagylak titeket. Amúgy is már szinte befolynak a szobába, annyira néznek. Még bejövök, ha szólsz a haverjaidnak, hogy írjanak fel a vendéglistádra - nevetem el magam, mire felvonja a szemöldökét.
- Ezt hogy érted? - vonom fel kérdően a szemöldököm, és tényleg nem tudom miről van szó.
- Úgy, ahogy mondtam - neveti el magát.
- Nem maradnál még egy kicsit? - kérdezem reménykedve, bár nem sok esélyt látok rá.
- Csak egy picit. Nagyon rosszul érzed magad? - tudakolja, mire megrázom a fejemet, hogy megbizonyosodjon róla.
- Nem, dehogy. Sokkal jobban vagyok. És mondd csak, hazaértek már McCartneyék?
- Hála Istennek, nem - látom a színtiszta megkönnyebbülést az arcán.
- Ja, elég nehéz lesz elszámolni velük - húzom el a számat, de nem tántorítanak el a célomtól. Ha el akarom hozni, meg fogom tenni.
- Nem kell megtenned. Megoldom egyedül is - próbál lebeszélni róla, de nem sikerül neki.
- Nem fogom hagyni, te is tudod - válaszolom magabiztosan.
- De hát miért? Nem akarlak kihasználni.
- Ez nem kihasználás. Én döntöttem így.

/Brynn Carrington/

Odahajolok hozzá, megpuszilom a száját, és az ajtó felé igyekszek. Kilépek rajta, mire a srácok kerek szemekkel néznek rám, és úgy vigyorognak, mint egy vadalma. Nemértően nézek rájuk, majd megrántom a vállam, és elindulok a kijárat irányába. Jobb lesz, ha mihamarabb eltűnök innen, akkor legalább boldogan beszélgethetnek egymással.
- Brynn, beszélhetnénk? - csapódik mellém Ashton, ami nagyon meglep. Azt hittem, ki nem állhat és a világ végére sem kíván.
- Igyekezz kérlek, nincs sok időm - hazudok. Igazából temérdek van, de sokkal könnyebb ezt mondani, és elmenni a másik mellett, nem? Amúgy sem értem, miért állít le.
- Csak bocsánatot szerettem volna kérni, amiért olyan hülye voltam - meglepődök, és hirtelen leállnak a lábaim, ő pedig túlmegy rajtam.
- Hű... - képedek el. Ezt nem gondoltam volna róla, akkor sem, ha Luke csak jót mondott a fiúról. Nekem teljesen más volt vele a kapcsolatom, bizonyára ezért nem tudtam máshogy elképzelni. Rossz karakternek volt beállítva, pedig biztosan nem az, ha Luke is a barátja.
- Rájöttem, hogy Luke- nak szüksége van rád. És szeretném, ha többször meglátogatnád... Nagyon örülne neki.
- Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondod nekem.
- Én sem - elnevetjük magunkat. - Akkor szent a béke?
- Rendben van. Viszont írd fel a nevem a listára, mert holnap nincs kedvem megint kijátszani azt a nénit a pultnál.
- Oké - neveti el magát, majd elköszön és eltűnik.

Tömegközlekedéssel elindulok haza, és abban reménykedem, hogy még nincsenek otthon a többiek. Megpróbálok összepakolni, és a félretett pénzemből meghúzni magam egy szállodában. Bár, nem hiszem, hogy sokat érnék vele, hiszen nem tudok annyit adni nekik, hogy "elfelejtsék", hogy itt voltam. Blah... Az meg pláne nem hiányzik, hogy ők is megkeserítsék az életem, mellettük.
Nincs túl sok cuccom, ráadásul Hornsby után ki sem pakoltam a bőröndömből, így még egyszerűbb a dolgom.
Ivy nyit be hozzám, majd kulcsra zárja az ajtót.
- Mikor értél haza? És miért nem szóltál, hogy nem velünk jössz? - ront nekem egyből.
- Nem tartozom senkinek sem magyarázattal.
- Brynn, amióta megismerted azt a gyereket, azóta nem vagy önmagad! Mi lelt téged?! - förmed rám.
- Felnyitotta a szemem - nézek az ő sötétzöldjeibe, majd lezárom a bőröndöm tetejét.
- Hová igyekszel?
- Elmegyek.
- Tudod, hogy nem teheted!
- Tudom. De akkor is elmegyek. Nem tarthat vissza senki.
- Miért dobsz el mindent amiatt a szőke srác miatt? Legalább most van munkád és lakásod! Ugye tudod, hogy ez csak egy futó kaland a számára? Nem vagy több neki, mint egy újabb lány, akit az ujjai köré csavart! - tudom, hogy csak el akar ijeszteni.
- Figyelj. Én nem foglalkozom a te életeddel, akkor kérlek te is tedd meg nekem azt a szívességet, hogy nem avatkozol az enyémbe. Nincs kedvem hallgatni, ahogy marasztalni próbálsz. A kezdetek óta utáltam itt dolgozni. Fogalmad sincs semmiről, akkor mégis miért akarsz itt tartani?
- Nem érted? Senki nem léphet ki innen!
- Ne mondd már meg nekem, hogy mit tehetek és mit nem! Ha el akarok menni, elmegyek. Te is tudod.
- Brynn, meg fogod bánni.
- És? Sok mindent bántam meg, mégis itt vagyok. Nem fognak tönkretenni még jobban. Ha annyira gáz lesz a helyzet, akkor elutazok másik kontinensre vagy mit tudom én! Annyi időm van, mint égen a csillag.
Ivy nem tágít mellőlem, olyan, mintha McCartney rájött volna, hogy el akarok menni és Ivy- t küldi, hogy helyrehozzon. Pff. És még azt hittem, hogy én vagyok naiv.
- Ivy, most már nem látlak szívesen. Kérlek fáradj ki, arra van az ajtó!
- Nem érdekel, akkor sem mehetsz el!
- Ne foglalkozz már velem annyit! Tudom mire megy ki a játék!
- Ugyan, dehogy tudod... - neveti el magát, mire feláll a nemlétező szőr a hátamon.
- Már hogyne tudnám? - értetlenkedek továbbra is.
- Emlékszel még Jeffre és Craigre? - kérdezi, mire leesik az állam. Ő még honnan tud az ikrekről? Mondjuk, te volt velük egész Ausztrália, nem csoda, ha hallott róluk. De mégis mi közöm nekem hozzájuk? Személyesen nem ismertem a két fiút, csak ő ezt nem fogja fel.
- Nem tudom miről beszélsz. Vagyis, de, de azt nem tudom, nekem mi közöm ehhez.
- Dehogynem tudod! És esküszöm, mindenért meglakolsz!
- Mi a fene bajod van? - kezdek el veszekedni.
- Tudod, volt egy nővérük. A neve Iyana. Emlékszel?
- Nem tudom, mit hordasz itt össze - erről tényleg nem tudtam. Mégis miért érdekelne engem jobban egy gyilkossági történet a többitől?
- A becenevem Ivy. Az igazi nevem Iyana. Nem fogom hagyni, hogy büntetlenül megúszd! Esküszöm, lecsukatlak!
- He? - nézek rá dülledt szemekkel.
- Ó, Norine, te annyira... gáz vagy! - nevet ki, én pedig felvont szemöldökkel állok előtte.

Hi guys!

Nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a részt, de tudnotok kell, hogy egész héten tanultam és kb. most hétvégén is. A jövőhetem is ilyen lesz, de majd megpróbálom összesűríteni a dolgokat.

Remélem tetszett a rész! Mondtam, hogy a 23. fejezet különleges lesz, mivel két szemszögű. Ezt mindenképp ide akartam tenni... Ó, és van egy hatalmas hírem: a Segítek utolsó előtti fejezetét írom jelenleg, ami Brynn szemszögű. Az epilógus is az övében fog játszódni, ami már meg van írva, és nagyon szépen köszönöm a segítséget azoknak, akik közreműködtek az elkészítésében! :) Hatalmas ölelés, Brynn <3