tag:blogger.com,1999:blog-11855051825821674652024-02-06T18:48:00.827-08:00Segítek, akár akarod, akár nemBrynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.comBlogger56125tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-88742591934345220872016-06-13T11:03:00.000-07:002016-06-13T11:03:03.782-07:00Huszonnyolcadik fejezet - Luke Hemmings?!<div style="text-align: justify;">
<i>/Brynn Carrington/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">E</span>lég kényelmetlen a kórházi ágy, nem is vártam jobbat. Régebben szerettem itt lenni, addig sem kellett elviselnem az otthoni dolgokat, de mára megváltozott a helyzet. Egyedül akarok lenni, sőt nem is akarok sehol, semmit, csak meghalni, hogy megszűnjön a fájdalmam. Az a tizennégy nap le sem telt, megszegtem az ígéretem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz ezzel mondani? - tudakolja idegesen. Rossz még nézni is, hogy így viselkedik a közelemben. Olyan furcsa. Nem néz a szemembe, nem ér hozzám. Örökre elvágtam magam tőle ezzel a kudarccal. Mert ez kudarc, nem kísérlet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretném, ha nem keresnél többet. Amióta találkoztunk, csak rosszabb lett az életem, és annyi dráma van benne, hogy már szavak sincsenek rá - fáj kimondani a szavakat, sőt a háromnegyedük nem is igaz. Az ő érdekében meg kell tennem. Nincs szüksége egy depressziósra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? - hangja elcsuklik, nem akarja elhinni, amit kiejtettem a számon. Hát, van egy rossz hírem, én sem. Azt akarom, hogy minden rendbe jöjjön, és végre boldog lehessek vagy vele, vagy nélküle. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod mi a vicces? Hogy az emberek akkor kezdenek komolyan venni, amikor meghalsz - ingatom a fejem csalódottan, miközben ő tágra nyílt szemekkel vizslat. Tán nem így gondolja? - Vagy te másképp gondolod? - vonom kérdőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy pillanatra elvörösödik, amitől nevetni kezdek. Szóval nem. Lehet, hogy nincs is véleménye róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem a halállal még ráérsz. Inkább... - nyel egy hatalmasat, látom, ahogy mozog az ádámcsutkája. - Kérlek. Kezdjük újra. Esküszöm, nem fogod megbánni. Kérlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Álmodok, vagy a nagy Luke Hemmings tényleg könyörög nekem? Hű. Nem is nagy, inkább magas. Ha ezt felhozom neki, akkor megsértődik? Válaszolnom kellene neki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondj valamit, léci! - néz rám csalódottan, de én csak lehunyom szemeimet. Ha azt mondom neki, hogy meg bocsátok, olyan, mintha a karjaiba vetném magam. Meg kell tanulnia, hogy nem minden lány dobja el a bugyiját egy apró mondatért. Mondja ezt egy olyan lány, aki sztriptízbárban dolgozik. Viszont, ha nem teszem, akkor elveszítem, és lehet, hogy soha többé nem találkozunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha azt nyilatkozom, hogy megbocsátottam, akkor mit teszel? - vonom fel a szemöldökömet, ő pedig látványosan elkezdi törni a fejét. Ennyire nehéz lenne? Vagy csak nem tud mit válaszolni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvárom, míg jobban leszel, aztán elkezdek veled pörögni a folyosó közepén - jelenti ki, de csak egy hümmögést kap. Ez nem olyan gáz, mint amire számítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérem, nagyon vigyázzon rá, rendben? - hallom kintről az orvos szövegelését, ahogy magyarázza Luke-nak, ne merjen egyedül hagyni, mert a végén még meg találom ölni magam. Hű. Kis biztonsági felügyelet, ezt nevezem. Biztos túl tudnék járni az eszén. Meg amúgy is, nem lehet folyton a nyomomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megteszek minden tőlem telhetőt - ígéri meg az idősebb fickónak, mire elfintorodok. Akár most is ki tudtam volna nyírni magam, ha nagyon akarom, mellette semmiség lenne. De nem kéne kellemetlen helyzetbe hoznom. El tudom képzelni, az újságban mennyi cikk jelenne meg, őket pedig teljesen lejáratnám. Ha már az én életem szar, ne legyen az övé is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Belépnek a helyiségbe, én pedig minden mozdulatukat figyelemmel kísérem. Máris mehetek haza? Hát ez... Nagyszerű, mondjuk szép szóval. Várjunk csak...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Doktor úr! - kiáltok utána, mielőtt eltűnne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, Miss Carrington? - jön vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maga... Öhm. Nem kezelte Mr és Mrs Harrisont? Mark és Angel - segítem ki, miután értetlen fejet vág. Szóval az utolsó reményemnek is annyi?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, a stwwardess-t, és a pilótát? Dehogynem! Bár annak több, mint két éve - tűnődik el, de nekem egyből felcsillan a szemem, és könnyezni kezdek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És... meg tudná mondani, merrefelé találhatom meg őket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon sajnálom, Miss Carrington, az egyik tavalyi repülőgép-szerencsétlenségben életüket vesztették - arcán őszinte érzelem tükröződik, akárcsak az enyémen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Könnyeim patakokban kezdenek folyni az említett testrészemen, és mintha a szívemet millió darabra próbálnák szétcincálni. Soha többé nem lesz egyben, ez már biztos. Az egyetlen titkos kívánságomnak is lőttek. Csak utoljára szerettem volna őket látni, ha többször nem is. Most pedig itt vagyok, készen állok, és kiderül, hogy soha nem fog sikerülni. Én miért nem tudtam róla? Miért nem hallottam soha, egyetlen egyszer sem, hogy beszéltek volna róla az utcán?!<br />
- Brynn - suttogja nekem Luke, aztán int az orvosnak, hogy hagyjon magunkra. Egyszerűen nem tudom felfogni. Morzsolják a még érző szervemet, a fájdalom lyukat mar a testembe. Luke szavai ólomsúlyként nehezednek rám, mintha magukkal akarnának rántani. Fáj hallgatni őket. Fáj éreznem, fáj még csak lélegeznem is.<br />
Egyszerűen nem tudom, és nem is akarom felfogni. Gyűlölnöm kéne őket, de nem megy. Szeretem a szüleimet, akármennyit is ártottak nekem az örökbe adással, vagy bármi mással. Mindig vigyáztak rám, és titokban rájuk gondoltam. Hiába leszek majdnem fél év múlva húsz éves, szükségem van rájuk. Hiányoznak. Elmaradt az az elengedhetetlen anya-lánya beszélgetés, nem volt, aki felvilágosítson, nem volt, aki jó útra tereljen, és megmentsen az összetöréstől. Nem volt alkalmunk ezekre, hiszen egy tizenkét évesnek hiába magyarázza az ember a lehetetlent.<br />
Füleimre tapasztom kezeimet, és úgy sírok, mint egy nyávogós picsa, amikor nem kapja meg a legújabb IPhone-ját. De nem nézek le senkit. Neki is lehetnek problémái, nem hordom le, ahogy az emberek egymást szokták. Rosszabb lesz minden, és nem hagyhatom, hogy olyanná váljak; bunkó faszfejjé. Mintha pánikroham törne rám. A szokásos bőgés helyett csak hüppögés marad, ami belülről cincál szét, és nem hagyja, hogy abbahagyd. Mintha meg akarna fojtani. Egy fekete lyukká változott minden érzésem, és félő, hogy soha többé nem fogok úgy érezni, ahogy kell.<br />
Luke végigsimít a jobb kezemen, s megpróbálja elhúzni arcom elől, de nem hagyom. Nem láthat így, amikor ki vagyok bukva. Amikor nem érzem azt, hogy élnem kellene, mert azokat is elvették tőlem, akiket mindennél jobban szeretettem, hiába töltöttünk együtt mindössze tizenkét apró-cseprő évet. Alig maradt meg belőle valami. Hiába próbálok visszaemlékezni, alig sikerül. Egy-két emlékkép bevillan, nem több.<br />
- Hagyj itt, kérlek! Menj el! - zokogom, miközben felhúzom térdeimet magamhoz, és körülölelem őket. Arcomat közéjük fúrom, s egyenetlen szívverésem, szipogásom hallgatom, ami borzasztó. Megszoktam már, de valahogy egyre rosszabb lesz. Elgyengültem. Nagyon, és ennek most lesz meg a hátulütője. Nem fogok kibírni semmit.<br />
- Brynn! Ilyenkor nem szabad magadba zárkózni. Hagyd, hogy segítsünk! - mondogatja halkan, hiszen most egy hangos szótól is képes lennék összeesni. Ha állnék.<br />
- Nem, Luke. Tévedsz - nézek gyönyörű kék íriszeibe. - Nincs szükségem ilyenekre. Szimplán egyedül akarok lenni - mosolygok rá, mikor egy picit csillapodik a hüppögésem. Ő nem mosolyog vissza, teljesen más elképzelése van a dologról.<br />
- Nem, nem akarsz. Csak azt, hogy ne lássalak így - amint kimondja a mondatot, elásnám magam a föld alá. Ezalatt a pár hét, majdnem egy hónap alatt annyira kiismert, mint én magamat sohasem. Nem tudom, hogy csinálja, de már az elejétől fogva veszélyesnek tűnt. Jó emberismerő, én pedig félek az ilyenektől. Attól, hogy ha kiismernek, megint fájni fog. - Nem tudom, mennyit hallottál abból, amit mondtam neked az ágynál, amikor kómában voltál, de minden szava igaz. És nem szeretném, ha elzárkóznál. Engedd, hogy segítsek, és nem bánod meg! Mit veszíthetsz?<br />
<i>Nem tudod, Luke, mennyit. De igazad van. Semmit sem. Nincs már semmim.</i><br />
- Én? Már semmit - nevetek fel kényszeredetten, de mikor rájövök, mit csinálok, azonnal elhallgatok, hiszen nem illik ide. - Kimennél egy kicsit? Összepakolok.<br />
- Csak ne csinálj semmit, oké? - néz rám aggódva, amitől kicsit jobban érzem magam, de nem tudja tompítani a fájdalmamat, amit érzek. Akárhogy próbálkozik, ő számomra csak egy fiú, akit akár szeretek, akár nem, elérhetetlen lesz. Szipogva bólintok, de nem nézek a szemébe. Tudom, hogy az a lélek tükre, hülye én sem vagyok. Minden érzelmemet látná, és teljesen kiismerne. Nem kell az nekem. Így is többet tud rólam, mint bárki más. Még Adam sem ismer ennyire.<br />
Megvárom, míg kimegy, én pedig átöltözök abba a ruhába, ami a fürdőszobába van rakva. Semmi csicsa, egy egyszerű fekete atléta, cicanadrág, és egy vadonatúj fehér cipő, amibe szerelmes lettem első látásra. Adidas. Nem tudom, honnan van, ha Luke vette, esküszöm, úgy nyomom a képébe, ahogy ő rakta ide. Nem fogadok el ilyesmit. Az jele lenne annak, hogy érdeklődök iránta. Márpedig ezt neki nem kell tudnia. Hülyét csináltam magamból, mielőtt bekerültem ide, de mostantól minden megváltozik. Minden.<br />
Semmi cuccom nincs, így magamra kapom a kockás inget, ami az ágy melletti széken hever, nem érdekel, hogy a Luke tulajdona e. Kimegyek a folyosóra, ahol megbámulnak az emberek. Legszívesebben elbújnék, de nem tudok. Luke karon ragad, és próbál úgy jönni mellettem, hogy ne lássam a gyűlölködő pillantásokat, de lehetetlen, akármennyire is akarja. Átlátnak rajta, figyelnek, én pedig tudom, ki fogok borulni. Lehet, hogy most azonnal. Ki kell jutnunk innen, nem tudom sokáig egyben tartani magamat, és robbanni fogok. Időzített bomba vagyok.<br />
- El-eljössz velem a... temetőbe? - nyögöm ki nagy nehezen, amire gondolok, mire egy szomorú mosolyt és bólintást kapok válaszul. Kicsit jobb, tényleg, hogy van mellettem valaki. Nem akartam elhinni neki, amikor fél órája mondta, de igaza van. Kell egy ember, aki vigasztal ilyenkor.<br />
- Az ott Luke Hemmings?! - ordítja el magát egy lány mögülünk, mi pedig automatikusan egyszerre fordulunk meg. A gyomrom liftezni kezd, és cigánykereket vet. Csak ezt ne! Csak fanokat ne, kérlek!<br />
- Futás! - egy pillanatra néz csak szemeimbe, aztán karomat húzva kezd el szaladni az emberek között, akik úgy állnak a folyosó közepén, mint valami várfal. A kisebb csoport rohamosan közeledik felénk, de nekem csak annyi a dolgom, hogy bírjam az iramot, és ne essek fel a saját lábamban. Nem hiszem, hogy menni fog. Mindjárt végem. Nem bírom.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Most elbújok egy szép kis sarokba, még mielőtt megesztek, vagy szétcincáltok vagy nem tudom. Rettenetesen sajnálom, hogy több, mint egy hónapra tűntem el, és nem kaptatok részt sem. Mondanám azt, hogy értelmes dolgokkal töltöttem az időt, de tanuláson kívül (hahaha) semmit sem csináltam. Bizonyára néhányan láttátok, hogy az <a href="http://online-dobvero-ashton-brynnh.blogspot.hu/" target="_blank">Online Dobverő</a>re új kinézet jött, és persze egy régi blogom is új külsőt kapott (Calum fanfiction), amely jelenleg szüneten van.</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Ebben a hónapban szeretném lezárni a Segítek első évadát, legalábbis nagy reményeket fűzök hozzá. Az átírás nagyon-nagyon jól halad, már tizennégy fejezetet (vagy tizenhármat?) megírtam, ami itt a blogon már a huszadik. Tehát egy kicsit előre kellett szaladnom. Nem baj. Az Ódét is újraírom, és ha gondoljátok, ha vége a második évadnak itt, akkor közzé teszem az újraírtakat. :)</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Remélem, hogy még vagytok néhányan, és szeretném megköszönni nektek, hogy kitartottatok mellettem, és hittetek abban, hogy vissza fogok térni, nem sok időről lesz szó. A következő fejezet után már talán csak egy van, tehát bírjátok ki, még KÉT rész, és pam pam, MÁSODIK ÉVAD! ^^ Na nem locsogok tovább. Szép estét mindenkinek! <3 </blockquote>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-10372445723499442132016-04-23T11:24:00.001-07:002016-04-23T11:38:43.935-07:00Shut up and dance with me!<div style="text-align: justify;">
Hi guys! ^^</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Oké. Bocs, komolyan. Ezt muszáj volt, reggel óta megy a fejemben, és áh, nem tudok megszabadulni tőle. Nos, igen. Egyébként a cím még találó is, ugyanis az egyik kedvenc bloggerinámtól kaptam egy díjat, és különös tekintettel arra, hogy a(z egyik) példaképem, szeretném normálisan végigcsinálni. Aki szeretné, elolvassa, aki nem, az nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf0hfnhvK_fMb_zmIY0-vLxocaNebtOeNHNtZGrX2u2cYdFEy61tnO7Q7bv-USY5Sktiz8zvet0ZelFbHBZJQTMg0f_rMCsef_lyVCGuqcxm_BFBZpfXOT2NTRYxGiGgje0jPeyXM-QfQ/s200/logo.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" width="200" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><a href="http://lhe-obliviate.blogspot.hu/" target="_blank">Leah Hope Eastbrook - Szándékos véletlenek</a></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szabályok:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, kitől kaptad!</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad!</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Írj tizenkét dolgot az illető blogjáról!</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Írj tizenkét dolgot a saját blogodról!</div>
<div style="text-align: justify;">
5. Válaszolj a tizenkét kérdésre!</div>
<div style="text-align: justify;">
6. Tegyél fel 12 kérdést!</div>
<div style="text-align: justify;">
7. Kommentelj annak a blogján, akitől a díjat kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!</div>
<div style="text-align: justify;">
8. Küldd tovább <strike>tizenkét</strike> <i>néhány </i>embernek a díjat!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>12 dolog Leah blogjáról:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
1. Harry Potter fanfiction.</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Egyedi szereplőket is vitt bele.</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Az első fejezet címe Tükörkép.</div>
<div style="text-align: justify;">
4. A fejlécet Leah készítette.</div>
<div style="text-align: justify;">
5. A designt Naomi B.</div>
<div style="text-align: justify;">
6. A történet trilógia.</div>
<div style="text-align: justify;">
7. A trilógia címe Oblivate.</div>
<div style="text-align: justify;">
8. A főszereplő lányt Corinna-nak hívják.</div>
<div style="text-align: justify;">
9. A húgát Nathalie-nak.</div>
<div style="text-align: justify;">
10. Nathalie-t is felvették a Roxfortba.</div>
<div style="text-align: justify;">
11. A blog eddig két díjat kapott.</div>
<div style="text-align: justify;">
12. És eddig 20 rendszeres olvasója van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>12 dolog a saját blogomról:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
1. Két évados lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
2. Nem olyan régen, április 13-án volt egy éves a blog.</div>
<div style="text-align: justify;">
3. Ez egy Luke Hemmings fanfiction.</div>
<div style="text-align: justify;">
4. Brynn három helyen lakott eddig.</div>
<div style="text-align: justify;">
5. Ezek Sydneyben, Árvaház Melbourne-ben, és csak simán (xD) Melbourne-ben.</div>
<div style="text-align: justify;">
6. Gimnáziumi évei alatt egyedül Adam-mel volt jó kapcsolata.</div>
<div style="text-align: justify;">
7. Az apukája pilóta volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
8. Az édesanyja pedig stewardess, miután lemondott a sztriptíztáncosnői munkáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
9. Brynn mindig is szeretett volna egy bátyát.</div>
<div style="text-align: justify;">
10. Luke-nak eddig egy komoly kapcsolata volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
11. Brynn-nek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
12. De csúnya szakítás lett a vége. :/</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Válaszaim Leah kérdéseire:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
1. <i>Mióta vagy jelen a blogger világában?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából 2013 óta olvasgattam blogokat, de csak 14'-ben mertem belevágni én is egybe. Felébredt bennem a versenyszellem, szoktam mondani. Egy Calum fanfictionnel indítottam, de az szünetre lett ítélve, amit majd talán feloldok valamikor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
2. <i>Miért pont ezt az alapötletet választottad?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez volt az első olyan ötletem, amit senki segítsége nélkül találtam ki. (A Calum fanfictiont barátnőm mondta, hogy szívesen olvasna olyat, és hogy szerinte érdemes lenne megírnom.) Több napig gondolkoztam rajta, hogy merjek e belevágni, mert amikor eszembe jutott, alig négy hónapja voltam tizennégy éves. Ám sosem bántam meg, hogy elkezdtem írni, mára nagyon a szívemhez nőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
3. <i>Szoktál más blogger(ek)től olvasni? Ha igen, ki(k)től?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze, sosem árt, ha az ember tisztában van a vetélytársaival. Oké, ezt viccnek szántam. Szeretem olvasni, hogy mennyit fejlődtünk az évek alatt, bár mostanában inkább hagyom az ilyesmiket, és nagyon-nagyon kevés bloggertől olvasok, ugyanis csalódás csalódás hátán ér, ami ezeket illeti.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amit mindenkinek ajánlani tudok, és sosem hagyom ki egy fejezetét sem:</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Németh Barby </i>- Édes élet, <i>Bobo Sz.</i> - Briefe aus der Totenlade (még nincs rész, de én vagyok a béta, khmkhm), <i>Sofiaa Evans</i> - A new chance, Love and Music, <i>Leah </i>- Szándékos véletlenek, <i>Jacey Alloray </i>- Érted bolondulok</div>
<div style="text-align: justify;">
Elvétve meg mást is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
4. <i>Tagja vagy a Facebbok csoportoknak/oldalaknak?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyértelműen, hiszen ma már elengedhetetlen, hogy a bloggerek ott is értesítsék egymást az új rész érkezéséről, hirdessék az írásukat, és persze új barátokat, olvasókat szerezzenek. Én ennek hála ismertem meg két-három legjobb barátomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
5. <i>Szeretnél más bloggerekkel közreműködni? Ha igen, miért?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Bobo Sz.-szel lesz majd egy közös blogunk, bár fogalmam sincs, mikor jutunk el vele olyan szintre, hogy vállalható legyen. Sokat írtunk már oda, de a rendszerezéssel gondok vannak. Nem tudjuk, melyik melyik fejezet után jön, így meg van a nyári programunk. Időrendi sorrendbe kell állítani őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
6. <i>Mit gondolsz a személyes blogokról?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából néha csak olyanokra vágyok, máskor meg kiakadok tőlük, mert valami olyat írnak, amivel nem értek egyet. Természetesen csak magamban fortyogok, de hát, ez van. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
7. <i>Mit gondolsz összességében a Bloggerről?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt, hogy imádom, és rettenetesen hálás vagyok a készítőinek, mert enélkül én régen elvesztem volna, és még jobban, még többször előjönnének a depressziós időszakaim. A legjobb barátaim is mind írnak, ezért pedig külön köszönet, mert ők is megtalálhatták a Bloggert. És persze sok kiemelkedő írás van rajta, ami akár könyvben is megállná a helyét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
8. <i>Gondolkoztál már azon, hogy átköltözteted a történetedet egy másik oldalra? Ha igen, melyikre?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Eszembe jutott már, hogy egy külön blogot csinálok, ahol az összes történetem elérhető lesz egy helyen, és neki is kezdtem, de most inkább hagyom. Ülepednie kell a dolognak, amúgy sem hiszem, hogy lesz belőle bármi is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
9. <i>Milyen könyveket olvasol szívesen?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt leszögezném, hogy a romantikusok kilőve, mivel utálom, ha egy könyv csöpög a nyáltól. Az izgalmasat szeretem, ahol gondolkodni kell, és ahol van benne szomorúság. Nem tudom, én azokat sokkal jobban élvezem, és jobban át tudom élni, érezni a szereplővel történteket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
10. <i>Szoktál véleményt írni az általad olvasott blogok friss fejezetéhez?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igyekszem, de van olyan is, hogy elfelejtem, vagy mobilnettel olvasok, és azt nem akarom olyan gyorsan fogyasztani, és halogatom - amiből persze nem lesz semmi, esetleg később.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
11. <i>Milyen filmeket szeretsz?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Fura egy teremtmény vagyok, filmeket nem igazán nézek. A sorozatok hívei vagyok, és abból sem mindegy, milyen témájú, és hogy adják át az érzelmeket. A Vámpírnaplók nem tetszett, de például az Egyszer volt, hol nem volt igen. A Teen Wolfot elkezdtem, de abbahagytam. Jelenleg a kedvencem az Orphan Black, és awh, imádom. Sarah és Paul, én szurkolok. *0*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
12. <i>Szeretnél komolyabban is foglalkozni az írással? Könyvkiadás, forgatókönyvírás?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, már eszembe jutott. Bár ebben a pillanatban Webdesigner akarok lenni, ha felnövök, másodállásban pedig író, de ki tudja, mi lesz belőle? A könyvkiadás még egy kicsit korai, ugyanis egyetlen kész történetem van, az pedig egyáltalán nem felel meg az általam (meg gondolom a kiadó által) megszabott határoknak.<br />
<br />
<i>12 kérdésem:</i><br />
<i><br /></i>
1. Sokan vannak, akik tudnak arról, hogy írsz? (környezet)<br />
2. Mit reagálnál, ha egyszer kopogtatnának az ajtódon, és egy olyan lehetőséget ajánlanának fel, amivel csak egyszer élhetsz?<br />
3. Beleegyeznél, ha egyszer meg akarnák filmesíteni a történeted?<br />
4. Vannak blogger-legjobb barátaid? Mióta ismered őket?<br />
5. A családod támogat a hobbidban?<br />
6. Szeretnél komolyabban is foglalkozni az írással?<br />
7. Miért pont ő a főszereplőd?<br />
8. Hasonlítanak rád a karaktereid?<br />
9. Van olyan, akiben totálisan megbízol, és minden titkodat elmondod neki?<br />
10. Írás terén kitől kérsz tanácsot?<br />
11. El lehet viselni az idiótaságom? :D<br />
12. Milyen inspiráló zenét tudsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><strike>Tizenkét</strike> néhány ember, aki megérdemli:</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
1. Bobo Sz. - <a href="http://briefeausdertotenlade.blogspot.hu/" target="_blank">Briefe aus der Totenlade</a></div>
<div style="text-align: justify;">
2. Sofiaa Evans - <a href="http://harrysffanewchance.blogspot.hu/" target="_blank">A new chance</a></div>
<div style="text-align: justify;">
3. Merci - <a href="http://bosszuboljeles.blogspot.hu/" target="_blank">Bosszúból jeles</a></div>
<div style="text-align: justify;">
4. Jacey Alloray - <a href="http://ertedbolondulok.blogspot.hu/" target="_blank">Érted bolondulok</a></div>
<div style="text-align: justify;">
5. Faith K. Everett - <a href="http://takemetoneverlandhu.blogspot.hu/" target="_blank">Take me to Neverland </a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hamarosan jön az új rész! Addig is ölel titeket,</div>
<div style="text-align: justify;">
Brynn Hastings</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-26285260222056823722016-04-13T00:58:00.000-07:002016-04-13T00:58:20.771-07:00BLOGSZÜLINAP!!!!!! - Brynn és Luke különkiadások<div style="text-align: justify;">
<b>A blogszülinapi különkiadás (lejjebb Luke különkiadás is van, olálááá)</b><br />
<i><br /></i>
<i>/Brynn Carrington/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Komolyan mindenki tudni akarja, hogy hogy tekintettem rá akkor, amikor először megláttam? Biztosan? Csak azért, mert én soha nem tudtam eldönteni, hogy már akkor is kedveltem- e, vagy utáltam, és a pokol legsötétebb bugyrába kívántam volna. Valószínűleg az előbbi, mivel akkor nem feküdtem volna le vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Unalmas hetünk volt, nem csináltunk semmi érdekeset, csak arra a napra volt annyi vendég, hogy még a folyosón is alig fértek el. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy napnak néztünk elébe, Axel szemében ez egy nagyon fontos esemény dátuma volt, a testvérének a születésnapja. A húga is meghívott volt a bárba, és élvezettel nézte a műsorunkat, tekintve, hogy leszbikus. Igen, szerencsétlen McCartney-nak elég sok minden kijutott az életből, még engem is utál, de hogy ekkora csapást mérjenek rá?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Készülődj, Brynn, hamarosan te jössz! - nem akartam ott lenni. Próbáltam úgy felfogni, hogy hamar vége, de nem jött össze. A percek nem teltek, mintha a mutatók ólomsúlyúak lettek volna, egy fikarcnyit sem mozdultak. Szemeim rajtuk legeltettem, és észre sem vettem az elmozdulásukat, csak, mikor Ivy betuszkolt az öltözőbe, és magamra hagyott. Kénytelen-kelletlen felvettem a vöröses fehérneműket, egy fekete harisnyát, és egy szintén vörös körömcipőt. Ahogy végignéztem magamon, elfogott a szégyen. Szégyelltem magam, ahogyan kinézek, aki lett belőlem. Nem így terveztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hajamat ezredjére is élére fésültem, apró fülbevalókat aggattam magamra, meg vagy egy kiló sminket kentem az arcom minden szegletére. Nem is látszott az igazi énem. Mintha egy másik lány, egy ismeretlen állt volna meg előttem, és őt figyeltem volna. Már csak néhány karkötő és nyaklánc hiányzott, a jelmezem majdnem tökéletes volt. Illetve, valakinek biztosan, én utáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan lépdeltem a magas cipőben, ami már most nyomta a lábamat. Magam felé kezdtem el húzni a kilincset, persze nem teljes erőmből, mert akkor hátraestem volna. Amint kiléptem a helyiségből, hatalmas mennyiségű tömeggel találtam szemben magam. Egyből elfogott az antiszociálisság érzése, és bevallom, szerettem az lenni. Utáltam a tömeget, mind a mai napig. Ahogy mindenki hozzád ér, rád néz, bámul, mint borjú az új kapura, és figyel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon csinos vagy - mosolygott rám Ivy, és a tekintetében őszinteséget véltem felfedezni. Habár az kizárt. Én soha nem voltam sem csinos, sem semmi olyan, aminek köze van hozzá vagy a szinonimáihoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - azért udvariasan válaszoltam, és odébb tipegtem. Nagyon nehéz volt járni benne, és már mindenem ki volt ettől, nem csak a hócipőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik munkatársnőnk szólt, hogy ideje színpadra lépnem, így muszáj volt megtennem. Ahogy végigsiklott a tekintetem a nézőkön, megakadt a szemem egy szőke, felzselézett hajú fiún. Piercingje volt, fekete inget viselt, és a kezében egy whiskyt tartott. Tetszett a látvány, s mikor rám pillantott, azt hittem elsüllyedek. Lebuktam. Néztem őt, de észrevette.</div>
<div style="text-align: justify;">
Apró mosolyra húzta a száját. Nem tudtam eldönteni, hogy az most nekem szólt-e, vagy a táncomnak. Bizonyára inkább az utóbbinak, mivel nekem soha nem jönne össze semmi egy ilyen pasival. Alex nem hasonlított rá, csak talán egy picit külsőleg. Reméltem, szöges ellentéte ez a fiú, mert nem akartam megint puffanni egyet. Ha összetörné a szívemet, örök életemre boldogtalan lennék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tartott sokáig az előadásom, talán húsz percig. Axel rögtön lerángatott a színpad végéből, miután átjutottam a piros függöny mögött. Tudtam, hogy sosem fogom megkapni tőle azt az elismerést, amit szerettem volna, még akkor sem, ha ő anyám bátyja. A húgukról nem nagyon beszélünk, nagyon ritkán tartózkodik Ausztráliában, jobban szereti Európát, ott talált magának egy életre szóló társat is. Hogy honnan tudom? A munkatársaimmal beszélgetett, de velem soha. Axel megtiltotta neki, bár nem sokáig kellett magyaráznia. Kijelentette, hogy őrült vagyok, és hiába az anyám a testvérük, semmit sem örököltem tőle. Semmi jó tulajdonságot, minden, ami én vagyok, az apámé. Nagyon-nagyon jól esett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Két percen belül azt vettem észre, hogy egy körben állok, körülöttem pedig mindenféle korú férfi beszélget a másikkal. Egy idő után észrevettek, és elkezdtek faggatni. Perverz kérdéseiket most sem hanyagolták, de mintha sokkal mocskosabbul beszéltek volna. Alig győztem mondogatni, hogy "nem", "nem tudom" és hasonló szavakat. Az egyikük nagyon nyomulós volt, amikor el akartam hagyni a társaságot, visszahúzott, hogy maradjak egy kicsit. Vagy a kezemet fogta, vagy a derekamat, és úgy húzott magához. A hideg is kirázott, ha arra gondoltam, hogy meddig leszek még ezekkel összezárva. Aztán a piercinges fiút pillantottam meg, ahogy engem figyel.<br />
Meglegyintette a kezét, ami valószínűleg egy köszönés akart lenni. Elnézést kértem, és kikecmeregtem az idősek közül, majd a velem egykorú fiú felé vettem az irányt. Megálltam előtte, aztán a kezében tartott whiskyt kezdtem szugerálni.<br />
- Ó, a fiú, aki egy üveg whisky társaságában kacsintgatott rám az asztal mögül? - vontam fel szemöldököm mosolyogva. - Ihatok egy kortyot? - néztem fel gyönyörű kék szemeibe, s választ sem várva kaptam ki végtagjai közül. Lehúztam egy jó nagy kortyot, aztán visszaadtam neki. - Köszi, ez most kellett - túrtam bele barna hajzuhatagomba.<br />
- Megkérdezhetem, hogy miért vagy itt? - dörzsölte meg szemeit, mire felvontam a szemöldökömet.<br />
- Hogy érted, hogy itt? - értetlenkedtem, így inkább lehunyta szemeit, és elkezdte magyarázni, hogy a bárban. Kíváncsi vagyok, miért akarja tudni, hogy mit keresek ezen a borzasztó helyen, amit leginkább a pokolhoz tudnék hasonlítani. - Ja, hogy ez. Hosszú sztori, de inkább hagyjuk. Gyere! - ragadtam meg a kezét, s a hatalmas lendülettől majdnem kiesett a kezéből a szeszes ital. Biztos frászt kapott volna, hiszen nem egy olcsó ital. Mondjuk, ennyi pénzért igazán vigyázhatnánk rá. Ő is, nem csak én, hiszen nem az enyém. Bár megosztotta velem. Nem mintha lett volna beleszólása.<br />
- Hová megyünk? - kérdezősködik, pont mikor felérünk az emeletre. Egy olyan színe tárul elénk a bárnak, amelyet még valószínűleg nem látott.<br />
- Játszunk egy kicsit - babrálok a kulcsommal, aztán amikor sikerül kinyitnom az ajtót, belököm rajta a fiút, s magunkra zárom.<br />
- Hogy is hívnak? - kérdezi tőlem, miután leült az ágy végébe. Megálltam előtte, elmosolyodtam, és közelebb léptem hozzá, hogy ki tudjam gombolni fekete ingét.<br />
- Miért fontos az? - suttogtam, ő pedig egy pillanatra elgondolkozott. Fontos az? Nem, valószínűleg nem.<br />
- Azt beszélik, van itt egy olyan lány, akinek senki nem tudja a nevét. Van egy olyan érzésem, hogy te vagy az - ajkait közelítette felém, de én egy pillanat alatt megszakítottam a köztünk lévő távolságot, és ráültem combjaira. - Én akarok az az egy lenni, aki tudja - szuszogta, mire elnevettem magam.<br />
- Ha úgy is van, ahogy mondod, honnan veszed, hogy pont neked mondanám el? - tudakolta.<br />
- Mert megérdemlem - mondta a szerinte értelmes választ, én pedig továbbra is kuncogtam rajta, mintha hülyeséget mondott volna.<br />
- Nem is ismerlek. És ne érts félre, ezzel nem azt akarom mondani, hogy többet kéne találkoznunk, mert nem - vágtam ki magam a helyzetből, pedig szerintem már majdnem kezdett reménykedni, hogy lehet esélye.<br />
- Elég annyit tudnod, hogy mától minden napodon emlékezni fogsz rám - mosolyodott el magabiztosan, mire köhintettem egyet, jelezve, hogy én is itt vagyok, és nem értek vele egyet.<br />
- Olyan tudatlanok vagytok ti, anyuci meg apuci kisfiai - megráztam a fejem, erre ő kezdte el felvonni a szemöldökét.<br />
- El kell keserítselek, de két bátyám van - kicsit meglepett ezzel a kijelentésével, aztán elfintorodtam, és látta, hogy gondolkodóba estem.<br />
- Akkor egy híresség lennél, akinek nincs jobb dolga, mint itt lenni, nem igaz? Kit csalsz meg éppen? - mosolyogtam rá pimaszul, mire halvány mosolyra húzta a száját.<br />
- Maradjunk annyiban, hogy még mindig nem találtad el - incselkedett velem, aztán magához húzott egy csókra. Egyébként nem rossz hely ez, ha az ember felejteni kíván. Lehet, hogy ő most pontosan ezt tette...<br />
- Ki vagy te, beképzelt fiú? - néztem rá kikerekedett szemekkel, miközben ingét húztam magam felé. Kezeimmel megszabadítottam felsőjétől, ami hangos puffanással adta tudtunkra, hogy a nap folyamán nem lesz rá szükségünk.<br />
- Ki vagy te, álca mögé bújt lány? - játszik ugyanolyan lapokkal, mint én, és nem hajlandó megmutatni a sajátjait. - Nincs is itt semmi keresnivalód. Jobb lenne, ha elmennél innen, nem? - kérdezte óvatosan, és mintha kicsit tudatlannak érezte volna magát. A szem a lélek tükre, nem tud hazudni.<br />
- Tudod, nem jut mindenkinek a fényűző életből, akármennyire is epekedik érte éveken keresztül. És akkor még keveset mondtam - löktem egyet rajta, így elterült az ágyon, ő pedig felém mászott, s egy szenvedélyes csókot nyomott kiéhezett ajkaimra.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>A 23.000 megtekintésre szánt különkiadás</b><br />
<br />
<i>/</i><i>Luke Hemmings/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezeimet felvezetem derekára, s összeölelkezve várok a reakciójára. Vajon ő is arra gondol, amire én? Szeretné, ha összekötnénk az életünket? Nem, nem hiszem. De mi van, ha mégis? Meg kéne kérdeznem, mit gondol az ötletről.<br />
Ajkaim súrolják az övéit, szinte már csókba alakul a dolog, mégsem lép egyikünk sem. A képzeletem akar velem játszani, és elhiteti, hogy minden rendben közöttünk, biztos vagyok benne. Brynn nem felejti el, mit tettek vele, minden egyes dologra emlékszik, ami kiskorában történt. Akármennyire is próbálnám helyrehozni a dolgokat, nem tudnám.<br />
Elengedi a kezeimet, s megfordul a bokrok rezgésére. Közben végignézek magamon. A "<i>You Complete Me</i>", fekete pólóm van rajtam, ami a kedvencem. Talán egyszer, amikor lesz elég bátorságom elmondani neki, mennyire fontos nekem, ez lesz rajtam. Nélküle nem érzem magam teljesnek, mintha nem az egész lényem lenne meg, csak a fele. Ő az, aki <i>kiegészít engem</i>. És akármennyire is titkolja, nem fogja tudni örökké, hiszen tudom, szeret engem.<br />
Megfogom a kezét, ő pedig óvatos mosolyra húzza a száját. Közel hajol hozzám, s szám sarkába nyom egy puszit. Körülfogom derekát, és a homlokára egy csókot kap tőlem. Simogatom a hátát, hogy megnyugodjon, mert lélegzése olyan szapora, hogy simán ki tudna szakadni a helyéről. Az enyém is valami ilyesmit tehet, de csak akkor, ha a közelében vagyok. Nem tudok uralkodni az érzéseimen, teljesen máshogy gondolkozok a szerelemről, mióta megismertem. Most már tudom, mit jelent igazából. Ő az, aki a mindent jelenti nekem, és bármire képes lennék érte.<br />
Biccentek a fejemmel, és elindulunk a házunkhoz. Olyan jó mellette menni. Mintha semmi sem tudná elrontani ezt a pillanatot. Nincs itt senki, sem rajongók, sem barátok, sem ide nem kívánt ismerősök. A nap már amúgy is megy lefelé, a kilenc órát túlléptük. Holnap utazunk el a turnéra, és el sem akarom hinni, hogy már megint távol kell lennem tőle. Igaz, akkor nem a munka miatt volt, hanem az én hibámból, de nem akarom, az Istenért! Itt akarok mellette maradni, vigyázni rá, beszélgetni, és teljesíteni minden kívánságát. Azt akarom, hogy boldog legyen mellettem.<br />
Már csak két utca van a házig. Brynn csöndben lépked mellettem, és halkan dudorászik valamit. Elmosolyodok tettén, s visszatekintek mögénk. Se egy kocsi, se egy gyalog, senki nincs körülöttünk. Egyedül vagyunk, mintha egész Sydney kihalt volna. Idegességemben beszívom piercingemet, és ahogy meglátom az építményt. belenézek csodálatos csokoládé színű szemeibe. Ragyog, ahogy eddig még soha, mintha tudná, hogy mit szeretnék ma csinálni.<br />
A kulcsommal szórakozok, de csak nem akarja egyik sem nyitni a zárt. A lány kiveszi a kezeim közül, és megpróbálja ő. Érdekes, hogy neki elsőre sikerül. Kicsit bambának érzem magam miatta, így bele is túrok szőke hajamba, amivel reggel elég sokat szenvedtem. Halvány mosollyal az arcán nyitja ki az ajtót, én pedig előre engedem. Bezárom magunk után, és egyből ledőlök a kanapéra. Az sem zavar, hogy nem húztam le a cipőmet.<br />
Brynn azért illedelmesebb. Kénytelen-kelletlen lerángatom magamról a lábbelim, aztán elordítom magam.<br />
- Vigyázz, dobom! - és tényleg elhajítom. Brynn mérges szemekkel fókuszál rám, aztán szemét forgatva rázza meg a fejét. Csak nevetek, így ő is csatlakozik hozzám, és leül mellém a kanapéra. Magamhoz húzom, s belepuszilok a hajába. Alacsonyabb nálam, ezért sokkal könnyebb dolgom van.<br />
Az órára nézünk mind a ketten. Lassan itt a fél tizenegy, ami azt jelenti, nekem reggel ötkor indulnom kell. A fiúk most mind otthon alszanak az utolsó éjszaka, csak én vagyok a kivétel. Megint.<br />
Sóhajom tölti be az egész házat. Elindulok az emeletre, hogy elkészüljek, és utána le tudjunk feküdni aludni. Borzalmas egy napom lesz holnap, az biztos. Nem akarom, hogy eljöjjön. Hiányozni fog Brynn, a családom, és maga Ausztrália is. Egyik helyről a másikra utazni úgy, hogy hónapokig nem is látod azt, aki az életed, nehéz.<br />
Nagyon hamar elkészülök, és meglepettségemre Brynn is. Felülök az ágyra, s csak nézek ki az ablakon, mintha olyan sok érdekes dolgot lehetne látni a túloldalt így este. Amúgy is, minden egyes alkalommal ugyanazt látom, ha kinézek, már úgy ismerem a képet, mint a tenyeremet. Brynn leül elém, és mosolyog rám. Az egyik legjobb dolog az életemben, ha látom mosolyogni.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiat7gKPbZmkmQgAB4ySiFYiKW5Uh_USx-sfTz39ZHzILfU1PHTkw2rgeoAda6RzXqXpGXgHYbUX2dxbUAmY64dgVYDoVod4IQueO9UoGJ5p9YPH8Xtnnlwh_t8DvJS46tASbvHAdOhn9s/s1600/tumblr_o2t2q91oVB1s7mmb7o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiat7gKPbZmkmQgAB4ySiFYiKW5Uh_USx-sfTz39ZHzILfU1PHTkw2rgeoAda6RzXqXpGXgHYbUX2dxbUAmY64dgVYDoVod4IQueO9UoGJ5p9YPH8Xtnnlwh_t8DvJS46tASbvHAdOhn9s/s320/tumblr_o2t2q91oVB1s7mmb7o1_500.gif" width="320" /></a>- Ne legyél szomorú. Nem lesztek sokáig - mondja biztatásképpen, pedig biztos vagyok benne, hogy neki is tudomása van arról, mennyi ideig leszünk távol.<br />
- Brynn, nem akarlak itt hagyni - sóhajtok megint, mire ő csak megölel engem, és simogatja a hátam. Annyi mindenről kellene beszélnünk, és annyi dolgot nem tud még! Meg akarom mondani neki, hogy mennyire fontos nekem.<br />
- Hamarosan újra látjuk egymást - suttogja, mintha attól félne, hogy valaki más is van a szobában.<br />
- Olyan sokára lesz, és félek, hogy találsz valaki mást - vallom be neki az igazi félelmem. Tényleg nem akarom, hogy valaki máshoz kezdjen kötődni. És lehet az Adam, vagy bárki más.<br />
- Ettől nem kell tartanod - kuncogja el magát, én meg mosolygok, mint a vadalma.<br />
- Nagyon messze van a viszontlátás. Bele fogok őrülni, hogy a srácok fekszenek mellettem, és nem te - erre szabályosan nevetni kezd, így én is csatlakozok hozzá. Komolyan gondoltam, hiába érthette viccnek az egészet.<br />
Félek. Brynn olyan, mint valami délibáb, amely bármelyik pillanatban eltűnhet a kezeim közül. És ki is nézem belőle, az a probléma. Nem tudnám túltenni magam rajta, ha elmenne, pláne köszönés nélkül.<br />
- Ígérd meg, hogy nem mész el - motyogom neki erőtlenül, és bízok abban, hogy nem is tervezett még hasonlót sem.<br />
- Rendben. De akkor te is ígérd meg, hogy nem szeretsz bele másba - kéri mézédes hangján, ami mindig meg tud engem mosolyogtatni, és jobb kedvre tud deríteni.<br />
- Ez magától értetődő. Amúgy...<br />
- Igen?<br />
- El sem hiszed, mennyire bánnám, ha most nem nyögném ki - értetlenkedek. Még én sem értem magam, nem hogy ő engem.<br />
- Miket hadoválsz itt össze? - még mindig nem engedem el, és ő sem akar szabadulni szorításomból.<br />
- Brynn, én szeretlek téged. Nem hittem volna, hogy lehet ennyire valakit, de ez már több, mint rajongás feléd.<br />
- Luke, hagyd abba, megijesztesz! - neveti el magát.<br />
- Az a baj, hogy én komolyan gondolom. Mindent, veled kapcsolatban. Te vagy az, aki miatt mindig várom a másnapot, aki beragyogja az életemet. Nélküled szürkék lennének a hétköznapjaim.<br />
- Mire fel ez a szerelmi vallomás?<br />
- Csak gondoltam tudatom veled, mielőtt elmegyek.<br />
- Ez... igazán kedves volt tőled - motyogja halkan, s még jobban magához húz.<br />
<br />
- Luke! Luke, kelj fel! - a hangra kinyitom szemeimet, és körülnézek. Brynn ott ül mellettem, és értetlenül méreget engem. - Minden oké? Már fél tíz van, és egy órája csak mocorogsz - mondja nekem, én pedig nem értően nézek bele csokoládé színű szemeibe.<br />
- Tessék?<br />
- Rosszat álmodtál? - kérdezi tőlem. <i>Ez csak álom volt?</i><br />
- Eh... Nem volt az olyan rossz - mosolyodok el kajánul, mire nevetve megcsap egy párnával.<br />
- Nem akarom tudni, miről fantáziáltál.<br />
- Jobb is - nyögöm ki, ő megforgatja a szemeit, és inkább elindul kifelé a szobából. - Brynn - szólok utána, a lány pedig megtorpan az ajtóban.<br />
- Igen?<br />
- Nagyon hiányoznál, ha elmennél - mondom neki halkan, mire egy halvány mosolyt ereszt. Pár másodpercen belül el is tűnik a szobából.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
MOST KOMOLYAN. ELHISZITEK? EGY ÉVESEK LETTÜNK. ÚRISTEN. AH. SÍRNI FOGOK. ÉN NEM TUDOM ELHINNI. TE JÓ ÉG. Annyi mindenen ment keresztül a blog. Annyi átíráson, segítségen, designátalakításon, ihletszerzésen, és a többi ilyen maszlag.</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Néhány ember nélkül valószínűleg néha feladtam volna az írást, vagy... Nem is tudom. Szüneteltem volna komolyabb ideig, de ők tartották bennem a lelket, és kiálltak azért, amit én is, és ők is egyaránt szeretnek. Mert nekünk mindenünk az írás. És páran igencsak kiemelten tettek azért, hogy sokkal jobb, pozitívabb legyek. ^^ Szóval, <i>Bogi, Sofiaa, Merci, Charlotte, </i>akikkel annyit el szoktam beszélgetni, (és találkozni is fogunk, esküszöm!) köszönöm nektek, hogy mellettem álltatok, segítettetek nekem, és még hébe-hóba játszottatok is velem (ezt nem mindenki érti). Nagyon sokat köszönhetek nektek!</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Drága olvasók! Nélkületek pedig nem tudnám, mi olyan jó a blogban, min kéne javítanom, és a többi. Köszönöm, hogy elfogadtátok, amikor heteket csúsztam a részekkel, vagy hogy egy hónapot. Megígérem, hogy igyekezni fogok, nehogy előforduljon megint. Kitartóan olvastok engem, ami hatalmas boldogság számomra. Köszönöm, hogy vagytok nekem!</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Tudom. Silány beszéd lett, de nem akartam elrontani a kedveteket azzal, hogy hablatyolok össze-vissza mindenről, miután megkaptátok az áhított két novellát. Külön szerettem volna őket nektek, de így sokkal jobban mutat szerintem. Szóval... Köszönöm! <3 Nagyon-nagyon-nagyon! Mindent! Hatalmas ölelés, Brynn</blockquote>
</div>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-36107513141824100562016-03-31T09:16:00.000-07:002016-03-31T10:05:10.160-07:00Huszonhetedik fejezet - "Te komolyan azt hiszed?"<div style="text-align: justify;">
<i>/Luke Hemmings/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">I</span>tt ülök a kórházban megint, viszont most az ellenkező oldalon. El sem hiszem, hogy meg merte tenni! Nem tudom, minek nevezhetném ezt. Szánalmasság? Bátorság? Hülyeség? Talán az összes egyszerre? Basszus.</div>
<div style="text-align: justify;">
Térdeimre rakom a könyökeimet, és úgy temetem arcomat tenyereimbe. Tudom, hogy miattam tette, és nem fogom magamnak megbocsátani, ha a szíve leáll. Erős lány, tudom, de már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy küzdeni akar.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végignézek rajta, a keze tiszta kötés, és mindenféle csövek vannak rákapcsolva, hogy életben tartsák. Rengeteg vért vesztett, majdnem vérátömlesztést kellett csinálni. Én csak néztem az orvosra, azt sem tudtam, mit tegyek. Jó, hogy nem ájultam el. Szemei csukva vannak, ajkai kissé cserepesek, és nem csinál semmit. Néha emelkedik és süllyed a mellkasa, de ennél többet nem produkál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj, kérlek! Nem hittem neked, amikor azt mondtad, nem te vagy Norine. Elvakítottak azok a dolgok, amikben eddig örömömet leltem, de tudom, hogy ez nem mentség a viselkedésemre. Másodjára vágtad meg magad miattam, sőt most úgy, hogy majdnem belehaltál. Gondolom, ez volt a szándékod. Azért én megakadályoztam, mert nem tudhatod, hogy mikor lesz olyan dolog az életedben, amire megérte várni - halkul el a hangom a mondat végére.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rosszul érzem magam, a lelkiismeret már lyukat vájt a bordáim közé. Alig vagyunk bent fél napja, mintha egész életemben itt éltem volna. Borzalmas. Minél kevesebbet látom ezt a helyet, annál jobb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Doktor úr! - köszönök neki, amikor besétál a helyiségbe. - Mekkora esély van rá, hogy ma felébred?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól tartok, Mr. Hemmings, semennyi. Időbe telik, míg a szervezete felfogja, mi is történt. Legyen türelemmel. Először inkább azért kéne aggódnia, hogy túléli- e az életveszélyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemeim akkorára düllednek, hogy olyat ember még nem látott. Ezt nem hiszem el!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jól lesz? - emelem fel a hangomat zaklatottan. Biztatásképp egyik kezét a vállamra rakja, és egy szomorú mosolyt ereszt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miss Carrington volt már bent korábban is nálunk, de akkor igencsak a kamaszkora elején járt. Tizenhárom-tizennégy éves volt, mikor először hozták be depresszió miatt - mondja el nekem az orvos azokat a dolgokat, amiket eddig nem tudtam. Homály fedte őket, Brynn nem nagyon mondta még el, mi volt az oka, hogy ennyi problémája van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maga szerint soha nem lesz képes felhagyni ezzel a... betegséggel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Több, mint öt éve diagnosztizálták nála, és mivel azóta tart, nem hiszem, hogy erre sok esély lenne. A betegnek is akarnia kell kigyógyulni belőle, nem csak a körülötte lévőknek. Azt ajánlom, folyton legyen mellette, egy percre se hagyja magára, amíg ilyen instabil a lelkiállapota. Bármikor behozhatja, csak félő, hogy akkor már késő lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyelek egyet, aztán egy hatalmas sóhaj szakad fel a torkomból.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Akkor itt és most megesküszöm, hogy addig nem mész haza Brynn, amíg teljesen meg nem gyógyulsz. Segíteni fogok neked, mert senki nem érdemli meg, hogy olyasfajta súlyokat cipeljen a vállán, mint te.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
/Pár nap múlva/</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Éjszakára a srácok mindig hazahoztak, hogy pihenjek egy kicsit, és nekem muszáj volt belemennem. Tudom, hogy az én hibám, de nem tehetem meg, hogy elhagyom magam. Egyrészt, mert van annyi önbecsülésem, másrészt vannak rajongóim, barátaim és családom, akiknek fontos vagyok. Remélem, hogy Brynn megbocsát, bár nem hiszem, hogy megteszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a szar szék, amin már napok óta próbálgatom a különböző pózokat, egyre rosszabb. Mindenütt nyom, nem tudok normálisan ráülni, de még feküdni sem. Aki ezt kitalálta, nem lehetett túl okos...</div>
<div style="text-align: justify;">
Felállok a székből, de véletlenül belerúgok az ágy lábába. Pittyegni kezd az EKG, és olyan ütemben megindul Brynn szívverése, hogy csak lesek. Ekkor két nővér ront be hozzánk, és kitessékelnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, hagy maradjak bent! - szólok vissza, mire egy nálam kétszer nagyobb nővér húz ki a kórteremből. - Engedjen vissza! Nem hallja?!</div>
<div style="text-align: justify;">
Kintről kell néznem, ahogyan ott babrálnak vele, infúziót töltenek, és egyéb ilyen unalmas dolgok, amikhez nem értek, mégis elengedhetetlenek. Úgy vagyok rátapadva az üvegre, mint egy tengeri csillag az akvárium falán. Nagyon izgulok, hogy ne legyen semmi baja. Borzalmas érzésem van. Mintha a szívemet aprócska tűkkel döfködnék, hogy durranjon ki. Hamarosan megtudom, milyen az.<br />
Hamarosan kijönnek a helyiségből, én pedig olyan gyorsan megyek vissza a helyemre, mint egy versenyautó. Az ágy, és a csukott szemű lány mellett találom magam. Leülök a székre, s egy ideig onnan kémlelem. Amikor megunom, elkezdem simogatni a kezét, hátha érzi. Jól sejtettem, azonnal fel is kel, köhögni kezd, így azonnal a segítségére sietek. Mikor csillapodik az állapota, visszaülök a helyemre.<br />
- Hol vagyok? - kérdezi rekedtes hangján, s körülnéz. Egyből leesik neki a tantusz, hogy bizony nem ott, ahová menni akart. - Mit tettél? - kiáltja el magát, de befogom a száját.<br />
- Brynn, meg akartad magad ölni! Ez nem normális dolog! Segítenem kellett! - magyarázom neki, miközben végig csokoládébarna szemeibe tekintek. Egy ideig ellenkezik, aztán nem bírja, rám hagyja a dolgot, de mérges. Nagyon. Mikor már teljesen megnyugszik, leveszem kezemet a szájáról.<br />
- Miért? Miért tetted? - könnyei záporozni kezdenek arcán, amitől még jobban fájni kezd a szívem. Segíteni akartam neki, nem tönkretenni.<br />
- Én... Csak nem akartam, hogy bajod essen - nyögöm ki az igazat, aztán sóhajtok, és beletúrok szőke hajamba. Malmozni kezdek ujjaimmal, mert nem tudok szemeibe nézni. Biztos vagyok benne, hogy csalódottságot vélnék felfedezni.<br />
- El akartam menni, Luke. Boldog akartam lenni, megszabadulni a fájdalomtól, de te megakadályoztad! Jó érzés?! - azt hiszem, kiabálni akart, ordítozni, de szavai szinte suttogásként hatnak. Féltem, hogy ez lesz.<br />
- Nem akartalak bántani! Esküszöm! Csak össze voltam zavarodva, nem tudtam mit beszélek. Kérlek! Bocsánat! - hunyom le szemeimet, de közben hallom, ahogy szipog. Tényleg hagynom kellett volna, hogy megtegye? Nem is tudnék tükörbe nézni azok után.<br />
- Mindegy. Majd máskor összejön - neveti el magát gúnyosan, mire összeráncolom homlokomat.<br />
- Te komolyan azt hiszed, hogy hagyni fogom? - értetlenül széttárom karjaimat, mire megvonja vállait. Ezt nem hiszem el!<br />
- <i>Nem tudom</i> - próbálja ugyanazt a hangsúlyt adni a szavak alá, mint ahogy én mondtam neki akkor, amikor telefonáltunk. Tudom, mekkora hibát követtem el, de jóvá fogom tudni hozni. - Mit akarsz még itt amúgy?<br />
- Arra várok, hogy az orvos a kezembe nyomja a papírt, miszerint jól vagy, hogy aztán elvihesselek a bárból. - Meglepődik válaszomon, kicsit ki is dülled a szeme. Olyan, mintha nem hinne nekem, pedig tudhatná, hogy komolyan gondolom ezeket a dolgokat. Nem szoktam hazudozni.<br />
- Miért vagy mellettem? Miért akarod annyira, hogy elmenjek onnan?<br />
- Mert nem vagy boldog, és én azt akarom, hogy az legyél! Nem tudod milyen, és szeretnék megmutatni.<br />
- De, tudom - neveti el magát megint, aztán mikor nyílik az ajtó, odakapja a fejét.<br />
Egy magas, barna hajú srác lép be rajta, napszemüveggel a fizimiskáján. Egyszerű farmert visel, fekete pólóval, amin kék szöveg van. A lányra nézek, leesett állal néz az idegenre, aki úgy tűnik, nem is az.<br />
- Brynn? - kérdezi meg a srác. - Úr Isten, mit tettél?! - jön közelebb azonnal, és megnézi a lány karjait. Szégyenlősen elfordítja a fejét, és nem néznek egymás szemébe. - Brynn, miért?<br />
- Mit keresel itt, Adam? - látom, ahogy lehunyja a szemeit. Hülyén érzem magam ebben a szituációban. Most ő kicsoda? Ex-pasi?<br />
- Az orvosod hívott fel, hogy megint behoztak. Az istenit, Brynn, könyörgök neked, mondd el, miért tetted! - a lány felém fordul, egy pillanatra rám néz, majd Adam-re, s sokáig csak bámulják egymást. Nem esett le a fiúnak, hogy miattam történt minden.<br />
- Nem bírtam tovább - szólal meg pár perc gondolkodás után.<br />
- Miért nem szóltál? - tudakolja.<br />
- Hogy kérdezheted meg, mikor évekre tűntél el?! - fakad ki szegény, és el is sírja magát. - A legjobb barátom voltál, elmentél, ott hagytál, és keresni sem tudtalak!<br />
Felállok a székből, hogy elmenjek, mert látom, rám már nincs szükség. Azonban Brynn megragadja a karom, és visszaránt a helyemre. Meglepődök, mekkora erő van benne, de nem azzal a karjával csinálta, amelyiket megvágta.<br />
- Brynn, sajnálom! Tudod, mennyire fontos volt nekem, hogy elmenjek innen! El akartam szabadulni, és Európa erre tökéletes lett volna. Nem sikerült, és vissza kellett jönnöm - tárja szét karjait, és sóhajtva leül egy másik székre.<br />
- Ez nem mentség arra, amit tettél - nyögi ki fájdalommal teli hangon.<br />
- Tudom. De visszajöttem, és nem foglak többet magadra hagyni. Itt leszek, és megakadályozom, hogy ilyen hülyeségeket csinálj! Nem tűrök ellentmondást! - mondja magabiztosan Adam, Brynn pedig összeráncolja a szemöldökét, sóhajt, de inkább nem szól semmit.<br />
- Mindegy. Adam, ő itt Luke. Luke, ő itt Adam - mutat be minket egymásnak, így kénytelenek vagyunk felállni, hogy kezet foghassunk. - Köszönöm, hogy itt voltatok, nagyon jól esett, tényleg, de most már mehettek! - mutat az ajtó felé, én pedig értetlenül nézek rá.<br />
- Komolyan gondoltad? - kérdezzük szinte egyszerre a másik féllel, mire Brynn bólint egyet. - Felejtsd el! - rázom meg a fejemet, és már csak azért sem állok fel a székből. - Itt hagyjalak, hogy utána meg találd magad ölni? Minek nézel te engem, hülyének? - értetlenkedek.<br />
- Egyetértek - bólint Adam is, a lány pedig látványosan szenved előttünk.<br />
- Ahj, menjetek már! - bal kezével az ajtó felé mutat, de azonnal vissza is húzza a helyére egy nyögés kíséretében. Nem kiabált, de tényleg szeretné, ha eltűnnénk. Sajnos most nem tehetem meg, akármennyire is akarja.<br />
- Jó napot! - nyit be az orvos, és mi egy emberként fordulunk felé. - Öhm, kinek adhatom a papírt? - néz ránk, mire Adam felém biccent, én pedig elmosolyodok. - Miss Carrington, hamarosan hazamehet - néz rá Brynn-re.<br />
- De nem akarok! - sírja el magát, és kezeibe temeti arcát. Adam elkezdi simogatni a combját. - Adam, hagyj békén! - bevallom, így kicsit jobban érzem magam.<br />
- Doktor úr, beszélhetnénk? - nézek rá kérlelő szemekkel, mire bólint, és kimegyünk a helyiségből.<br />
<br />
Az üveg előtt megállunk.<br />
- Maga szerint mennyi idő kell neki, hogy... meg... megbocsásson? - sóhajtok, mikor kimondom a mondatot. Vajon meddig tarthat?<br />
- Ezt pontosan hogy érti? - vonja fel szemöldökét. - Maga miatt...<br />
- Nem! Vagy nem teljesen... Előtte volt egy csúnya veszekedésünk, és félek, hogy emiatt tette. Előtte is hajlamos volt vagdosni magát, de elfajultak a dolgok...<br />
- Ha tényleg így van, várnia kéne egy kicsit, amíg megnyugszik. Kiskora óta ismerem Brynn-t, viszont miután elköltözött, csak tizennégy-tizenöt éves korában láttam újra, azóta nem. Nagy fájdalmai vannak, oda kell figyelnie, mit, hogyan és mikor mond. Egy apró baklövés, és azonnal baj lesz belőle. A megbocsátás meg... Emberfüggő. Szerintem magának már rég megbocsátott, csak nem tudja elfelejteni, amit tett - mosolyog rám biztatóan, de kicsit sem érzem jobban magam.<br />
A doktorral együtt nézünk át az üvegen, s tekintetem találkozik a Brynn-ével. Azonnal elkapja, és tovább beszélget Adammel, nekem pedig mosolyt csal az arcomra.<br />
- Látja? Ez már biztos jele annak, hogy érdeklődik maga iránt. És el kell mondjam, szerintem ez az első komolyabb kapcsolata.<br />
- Nem vagyunk együtt - szólok közbe.<br />
- Oh, ne haragudjon, azt hittem, hiszen annyira vigyáznak egymásra. Múltkor Brynn is bent volt, mikor magát behozták.<br />
- Igen... Ez az időszak elég szerencsétlen nekünk.<br />
- Sajnálom.<br />
- Köszönöm, Doktor úr - biccentek, aztán elválnak útjaink. Visszamegyek a helyiségbe, és leülök a székemre. Egy ideig nézem a lányt, ahogy tördeli az ujjait, és nem pillant egyikünkre sem, aztán felhagyok vele. Remélem, hogy megbocsát.<br />
- Nekem mennem kell. Örülök, hogy megismerhettelek, Luke. Vigyázz rá! - fog kezet velem megint Adam, és elköszönünk.<br />
- A legjobb barátom volt - suttogja maga elé Brynn.<br />
- Szerintem még mindig az - mosolygok rá biztatóan.<br />
- Nem tudom. Mióta leérettségiztünk Melbourne-ben, nem is láttam - vallja be, és sóhajt egyet. Biztos nem könnyű neki.<br />
- Mihez fogsz most kezdeni?<br />
- Azt hiszem, megbeszéljük a dolgokat, amik kettőnk között történtek - néz rám komoly arccal, ami az enyémről is letörli a mosolyt.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
<i>Hi guys! ^^</i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i>Bocsánat, hogy ilyen sokáig "zárva tartottam" a blogot, de az első szülinap alkalmából muszáj volt designátalakítást végrehajtani. Maga a design megint nem az én munkám, csak a kisebb apróságok, hogy feldobjam. A fejléccel csak majdnem egy egész napot dolgoztam ^^"... És, öhm... Remélem, hogy tetszeni fog a különkiadás! És igen, a Luke-osat is megkapjátok (szóval hamarosan kettő? :O IGEN!). Hihi. I love you so much! <3 </i></blockquote>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-8835508729545944132016-03-15T10:49:00.001-07:002016-03-30T12:19:44.520-07:00*-* <div style="text-align: justify;">
Hi guys!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is tudom, mit mondjak! Elértük a <b>22.000</b> oldalmegjelenítést! El sem tudom hinni! Jesszusom! Az a fantasztikus érzés... Hű. Már vagyunk itt negyvenen, ráadásul itt ez a hatalmas szám, a sok csere és a díjak... </div>
<div style="text-align: justify;">
Elmondom, hogy elkezdtem újraírni a Segíteket, és íme, már a tizedik fejezetnél járok. Körülbelül eddig negyven oldal van, vagy kevesebb, nem tudom. Nos, eme remek híreknek köszönhetően megosztom veletek a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<h4>
<span style="font-size: x-large;">Kinek a szemszögéből akartok </span><span style="font-size: x-large;">különkiadást?</span></h4>
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"> <i>Luke</i> <i>Brynn</i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Én már nagyon-nagyon izgatott vagyok, csak még nem tudok, kit akartok, így a téma sem adott. Persze van egy-két tippem, hogy mi váltana ki belőletek olyan érzést, amilyet szeretnék, de na. Inkább megkérdezem, hogy ti, Lynnelők kinek a szemszögéből olvastok szívesen. Személy szerint az újraírt fejezetek közül a Luke-osakat jobban szeretem, de hát... :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hamarosan jelentkezik, és ölel mindenkit,</div>
<div style="text-align: justify;">
Brynn :*</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-737510139130855422016-02-27T08:41:00.002-08:002016-03-31T08:52:59.369-07:00Huszonhatodik fejezet - Kiskorom története<div style="text-align: justify;">
<i>/Brynn Carrington/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">L</span>ecsaptam a telefont. A szemem megtelik könnyel, és esküszöm, mintha a szívem minden működő darabkáját kitépték volna. Olyan rosszul érzem magam, mint még soha. Még az sem fájt ennyire, mikor örökbe adtak. Mit tett velem ez a fiú? Miért kellett találkoznunk? Miért kellett belecsöppennie az életembe? </div>
<div style="text-align: justify;">
Leborulok az ágyra, és csak sírok a párnámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez a te hibád! - ordítom le Ivy fejét, aki még mindig az ágyamon ül. - Soha többet ne lássalak!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj, magától is rájött volna, hogy van valami hasonlóság köztetek. Én csak elősegítettem a gondolkodását. Az is lehet, hogy már rájött, csak nem akarta bevallani magának.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Takarodj! - kiabálom tiszta erőmből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kimegy az ajtón, én pedig becsukom azt. Nincs szükségem senkire. Nincs szükségem semmire... Miért kellett tönkretennie? Ettől féltem, ezért nem akartam szerelmes lenni! Utálom magam, a hülye világot, a hülye embereket, mindenkit! Ennyire elcseszett is csak én lehetek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Zörgetnek az ajtón. Nem vagyok hajlandó kijönni. Lehet földrengés, árvíz, tornádó, vulkánkitörés vagy akár világvége is! Nem érdekel!<br />
Azt sem tudom, ki az a Norine és mindenki azzal van megáldva, hogy én ő vagyok. Jó! Legyek, kit érdekel? De, ha meghalnék, akkor biztosan nem hasonlítanának hozzá! Hol lennék én gyilkos? Hol bántottam volna Luke- ot? Bár, ő is azt hiszi, hogy Norine vagyok.<br />
Az éjjeliszekrényemben van néhány gyógyszer olyan esetre, ha valami bajom lenne, esetleg, ha nem tudok aludni. A piás üveg, amiben van valami, az is elengedhetetlen a cigi mellett. Na meg persze a pengém... Olyan, mintha hiányozna. De, ha most megteszem, biztos vagyok benne, hogy nem bírok majd leállni, és meghalnék. <i>Gyerünk Brynn. Gondolj bele, nincs több fájdalom! Nem ezt akartad? </i>- suttogja a kis hang a fejemben. Talán igaza van. Talán nem lenne szabad a földön lennem. Biztos csak egy optikai csalódás vagyok... Nem is élek igazán. Nem is létezem! Még nem telt le a két hét, de nem... nem bírok addig várni!<br />
A gondolt szavak fájnak, akkor is, ha nincsenek kimondva. Akkor is, ha én mondom. Mély levegőket veszek, és lehunyom a szemem. Csak lélegzek, s nem figyelek az egyre nagyobb erővel próbálkozó emberre, aki kis híján rám veri az ajtót.<br />
- Brynn! - ordítja McCartney.<br />
Aha. Szóval megint munka, mi? Felejtsd el! Leszarom, nem érdekel! Hülye, kibaszott világ! Nem törődnek azokkal, akiknek szüksége lenne rá, akinek meg nem, az körül van ugrálva. Jellemző. Ilyen a mostani világ. Valami borzalmas.<br />
Jó. Belefáradtam mindenbe. Akkor, kezdjük el előröl a történetem és, ha a sírástól nem kapok majd levegőt, akkor meglátom mi lesz. Talán megfulladok! Közben a pengémmel egy erős vágást ejtek a karomon, amiből ömleni kezd a vér. Még nem függőlegesen húztam, addig még van pár perc...<br />
<br />
Minden akkor kezdődött, amikor hazaértem az iskolából tizenkét évesen, május ötödikén. Igen, pontosan emlékszem arra a dátumra. Anyáék azt mondták, itt az ideje annak, hogy felnőjek. Nem értettem, mire és miért mondta ezt. Rákérdeztem. Azt felelte, hogy el fogok költözni. Értetlenkedtem, mire azt mondta, hogy ennek itt az ideje, mert, ha maradnék, akkor nem lenne esélyem az életre valaki miatt. Úgy gondoltam, hogy csak meg akarnak védeni, de amikor egyre nagyobb lettem, kezdtem érteni, hogy csak meg akartak szabadulni tőlem, így hát még aznap elvittek az árvaházba. A gondozó néni aranyos volt, de nem vigasztalt soha senkit. És persze soha senki senkit.<br />
Sokszor kiszöktem onnan azért, hogy a kuporgatott pénzemből vegyek valamit. Egyszer a könyvtárban rábukkantam egy érdekes cikkre, és nem tudtam levenni róla a szemem. A lányok bántották magukat, és így addig nem érezték a lelki fájdalmukat, amíg a fizikaira figyeltek. Az első dolgom az volt, hogy elmenjek, és vegyek magamnak pengét. A nő, aki a boltban dolgozott, nem nagyon akarta ideadni, de végül csak beletörődött. Az árvaházban külön szobám volt, ahol csak egy lány tartózkodott rajtam kívül. Ő is ilyen "betegséggel" küzdött. Esténként vágtam meg magam, amikor már a többiek javában aludtak, hogy ne hallják a sírásom, szipogásom, és a nehéz lélegzetvételem. A lány is ugyanezt tette. Egyedül neki mondtam el, hogy miért kerültem oda és hogyan, aztán ő is megnyílt nekem. Jó volt kibeszélni a dolgokat valakinek. Szinte ugyanez volt a történetünk, csak őt azért küldték oda, mert veszélyes az emberekre nézve. Olyan volt, mintha a testvérem lenne. Hasonlítottunk külsőleg is, meg belsőleg is. Viszont mikor értem eljöttek Carringtonék, akkor nem akartam elengedni. Azt akartam, hogy velem jöjjön, és neki is normális családja legyen, azonban Carringtonéknak csak egy lány kellett. Szerencsésnek, de ugyanakkor csalódottnak éreztem magam.<br />
Mindent megkaptam náluk, amit szerettem volna. Aztán, amikor kezdtem kamaszodni, visszabeszélni, ajtót csapkodni, akkor telt be a pohár náluk. Elkezdtek bántalmazni, és sokszor még aznapra ételt sem kaptam, ha bántottak a mostohatestvéreim. Igen, mert ők úgy adták be, hogy már megint én. Akkor is magamhoz vettem a pengét és egyre többször, egyre sűrűbb csíkokat húztam, de arra figyeltem, hogy ne legyen függőleges. Igyekeztem mindig eltakarni, mert nem akartam, hogy beköpjenek a védőnőnél vagy otthon. Egyik nap a suliban az egyetlen barátom, aki volt az elmúlt tizennégy- tizenöt évem alatt, észrevette a hegeket a karomon. Mindenáron tudni akarta, hogy mi történt velem és miért tettem. Nem tehettem mást, elmondtam neki.<br />
Rosszul cselekedtem. Azt mondta, hogy szólnunk kell valakinek, aki meg tudja oldani az ilyen esetet. Nem lehetett. A hátam, az oldalam és a lábaim tiszta kék és lila foltosak voltak a verések miatt, a kezemen sebhelyek pihentek, és a szívem darabokban volt. Sikerült meggyőznöm, hogy majd én lépek, de soha nem tettem. Mikor vége lett a giminek, azonnal elköltöztem Sydneybe Melbourneből. Utáltam ott lakni, nem is tudom miért, tényleg nem. Itt kerestem munkalehetőséget, ahol eredetileg is születtem. Jó volt, hogy újra itthon lehettem. Megpróbáltam megkeresni a családom, hogy láthassák, mekkorát nőttem és, hogy ki, mi lett belőlem, de nem sikerült. Kiderült, a régi lakhelyünkre új család költözött, és a környéken sem lakott már egyetlen <i>Harrison </i>sem. Igen, az igazi nevem Harrison. Nehéz is volt megszokni, de csak sikerült, mert muszáj volt. Utána nem akartam visszavenni az eredeti nevem, túlságosan megszoktam a másikat.<br />
Miután tudatosult bennem, hogy anyámék leléptek, elkezdtem komolyan munka után nézni. Leginkább valami könnyű kellett volna, de sehol nem találtam. Aztán, amikor egyszer az albérletem felé sétáltam haza, akkor pillantottam meg a bárt, ahol anyám is dolgozott. Eszembe jutott, hogy kisebb koromban sokszor eljöttem ide vele, hogy találkozhassak a barátnőivel. Nem voltak gonoszak, kedveltem mindenkit. Aztán, "miért ne?" alapon csatlakoztam a bárban munkálkodókhoz, azzal a reménnyel, hogy én is akkora mázlista leszek, mint anyám, amikor megismerte apámat. Persze legbelül tudtam, hogy úgysem lesz ilyen szerencsém, de azért akkor még élt bennem a remény, ami mára már teljességgel kialudt.<br />
Tizennyolc voltam, amikor elkezdtem itt dolgozni. Eleinte még nem tudtam, hogy minek nézek elébe, ugyanis imádtam táncolni, a rúdtánc miatt lefogytam elég sokat, így még az alakommal is meg voltam elégedve. Az egyetlen, amit mai napig nem hagyok, ahogy akkor sem, hogy végigtapizzanak. Igazából, arra is ritkán került sor, hogy a tánc után felmenjek valakivel a szobámba, mivel azért nem álltam olyan nagy kurva hírnevében, ellentétben a többi itt dolgozó lánnyal. Egy kezemen meg tudnám számolni az alkalmat, amikor lefeküdtem valakivel. Azt is azért, hogy plusz bevételem legyen, mert az első év után már szabadulni akartam, és annyi pénzt gyűjteni, amennyit csak lehet, hogy leléphessek. De biztos vagyok benne, hogy ha eddig nem sikerült, akkor most sem fog. Luke pipa rám, amiért Ivy beállított Norine- nak, pedig maximum a klónja lehetek, de az is nehezen.<br />
<br />
Befejezem a kiskoromon lévő gondolkozást. Nem akarom kinyitni, soha. Nem akarok érezni soha többé, nem akarok csalódást, sem semmi szenvedést. Elég ebből! Soha többé nem akarok szerelmes lenni! Egyre jobban folyik a könnyem. Borzasztóan fáj, de könnyebben elviselem, mint a lelkit.<br />
<a href="http://38.media.tumblr.com/3dd57fe682ef12336fb7a7de98f49dab/tumblr_meq83sBx2N1rqifijo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://38.media.tumblr.com/3dd57fe682ef12336fb7a7de98f49dab/tumblr_meq83sBx2N1rqifijo1_500.gif" height="153" width="320" /></a>A borotvapenge úgy vágja fel a vékony bőrt az alkaromon, mintha valami papírfecni lenne. Hosszú, erőteljes csíkokat húzok, amik később biztosan látszódni fognak, mégsem tud érdekelni. Jelen pillanatban csak véget akarok vetni a fájdalmaimnak, amiket olyan régóta tapasztalok, hogy alig tudom számon tartani.<br />
Elterülök az ágyon, egyre kevésbé érzékelem a körülöttem lévő dolgokat. Kíváncsi vagyok, mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember szíve végleg feladja a harcot. Mert az élő test küzd a halott lélekkel, de mindenki tudja, esélye sincsen.<br />
Kopognak az ajtón, de én csak morgolódok, és átfordulok a másik oldalamra. <i>Mindjárt vége</i>, gondolom magamban. <i>Nem kell sokat kibírnod, Brynn, hamarosan ott leszel a másvilágon, ki tudja, hány ismerőssel. Amúgy is, ha a pokolba jutsz? Nem történik semmi. A negyedik alkörbe kerülsz, az öngyilkosokhoz. Hah.</i><br />
Most már egy kulcs is fordul a zárban, én pedig átkozom magam, hogy miért nem hagytam benne a sajátomat. Akkor nem tudná megakadályozni senki, hogy örökre véget vessek az én, és más szenvedéseinek is. És aki azt mondja, hogy a halál a könnyebb út? Ha így van, akkor miért vagyok még mindig itt?<br />
Összehúzom a szemöldökömet, miközben jobb kezemmel erősen szorítom a balt. Nem veszem észre a hozzám egyre közelebb érő személyt. Mintha csak én lennék, és tartanék valahová, egy olyan helyre, ahol szívesen látnak, sok barátra tehetek szert, és jól érzem magam. Alig várom, hogy itt hagyjak mindent.<br />
- Bassza meg, Brynn! - hallom meg a szőke hangját. Ezer közül is felismerném. - Mi a faszt csináltál?! Brynn, baszd meg! - kap a fejéhez, és lekapja magáról a pólót, hogy a kezemre kösse. Elmosolyodok, és az ágy felé hajtom a fejemet. Azt hiszi, sikerül neki, de én tudom, hogy nem. Túl késő.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
Hi guys!</div>
<div style="text-align: center;">
Bocsánatot kérek. Kissé elhanyagoltam a blogjaimat, de újult erővel térek vissza!<br />
Ami a történetet illeti, megint átírom, de ne aggódjatok, jó lesz! :D</div>
<div style="text-align: center;">
Lots of love, Brynn</div>
<div style="text-align: center;">
Ui: Holnap Ódé rész!:D</div>
<div style="text-align: center;">
Ui2: VÉLEMÉNYT KÉREK! :D</div>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-87974544706456142452016-02-04T08:53:00.001-08:002016-02-04T08:53:32.664-08:00Huszonötödik fejezet - Csalódtam benned!<div style="text-align: justify;">
<i>/Luke Hemmings/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">A</span> srácok ki tudtak vinni a kórházból, így most hazafelé tartunk. Szóltam volna Brynn- nek, de nincs meg a telefonszáma, szóval hagytam. Majd elkérem tőle. Biztosan a bárban van és pakol, úgyhogy inkább oda vezényelem a srácokat. Az is lehet, hogy valami jó sül ki belőle, ha most találkozunk. Azok után, ami most köztünk történt, eléggé bizakodó vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Halljátok, megállnál a bár előtt? Meg...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megszeretnéd látogatni Brynnt - mondják kórusban, ami kicsit ijesztő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó-jó! - nevetek. - Már ismertek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megállhatunk - mondja Ashton, és rögtön le is kanyarodik a jó irányba. Elmosolyodok, hogy mennyi mindent megtesznek értem, de ha jobban belegondolok, csak azt, amit én is viszonoznék. Ha bármelyiküknek szüksége lenne ilyesmire, gondolkodás nélkül fordulnék arra, amerre kell.<br />
- Majd várjatok meg. Nem leszek sokáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor a kocsi leáll, azonnal kipattanok, és az ajtó felé veszem az irányt. Nem köszönöm Willnek, aki kerek szemekkel vizsgál, hogy már megint mit keresek itt. Mióta utoljára láttam, csak még jobban kopaszodott, pedig nem volt egy hete. Na mindegy. Csak egy cél vezérel: mégpedig, hogy minél hamarabb ott legyek Brynn szobájában, és elrendezhessük a dolgokat McCartneyval. Szeretném végre olyan helyen tudni, ahol jó lesz neki, és ezért akármennyi pénzt képes vagyok áldozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kopogok hármat, és választ nem várva benyitok a szobába. Brynn az ágyon fekszik, és a plafont bámulja, Ivy ugyanúgy tesz. Mintha észre sem vettek volna, tovább bambulnak maguk elé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hahó! - szólalok meg, mire Brynn felugrik, és azonnal a nyakamba veti magát. Kicsit furcsa, hogy ezt csinálja, de örülök neki. Ha mindig ilyen lett volna, talán nem lett volna izgalmas a kapcsolatunk, és sohasem jutunk el idáig. - Nyugi, nyugi, te is hiányoztál! - nevetem el magam, mikor elhúzódik. Kicsit piroslik az arca, és ha szívtelen lennék, meg köcsög, akkor kinevetném, de nem teszem. lesz majd még alkalmam ilyesmikre, legalábbis tervezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Á, szóval te vagy Luke - bólogat Ivy. - Te is tudsz Norine- ról, jól sejtem? - vonogatja a szemöldökét, amit nem értek. És ő mégis honnan veszi Norine- t? Brynn azt mondta, nincsenek jóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Brynn felé fordul, és olyan gyilkos pillantással jutalmazza, hogy azt még nézni is rossz. Ha lehetne vele ölni, a csaj már régen halott lenne, abban biztos vagyok. Nem tudom mi történhetett, amíg idefelé jöttem, de azt hiszem, van egy kis közöm hozzá. Ha nem is rólam volt szó, akkor Norine- ról, és elképzelni sem tudom, hogy miket vitathattak meg egymással.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj miatta, ma nincs magánál... - néz rám a lány hatalmas barna szemeivel, mire óvatosan bólintok, ámbár semmit sem értek az egészből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, én. Kérdezzük már meg Luke- ot, hogy emlékszik- e Norine tetoválására! Aztán nézze meg a tied! - mutogat Brynn- re, aki azt sem tudja, mit csináljon. Hát, bevallom, én sem. Mi az, hogy tetoválás? Még soha, egyetlen egyszer sem láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszél? - kérdezem a lánytól nem értően.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol volt a tetoválás? - kérdezi Ivy, gondolom várja, hogy válaszoljak. Talán annyit még ki tudok nyögni a nagy meglepettségem közepette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A nyakán - mondom. - De mit számít ez?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Brynn- nek is ugyanott van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Majd' leesik az állam. Átvert?! Ő Norine?! De basszus, ez akkora lehetetlen! Hogy a... Nem! Kizárt dolog, hogy ő legyen! Mégis miért tette volna? És amúgy is, ő meghalt! Ez kibaszottul nem jó játék! Miért kell még ekkor is piszkálni?! Hát nem elég neki az, hogy megtámadták és meghalt?! De... mi van, ha mégis ő? Hiszen csak hajszínben különböznek? Úr Isten... Basszus...</div>
<div style="text-align: justify;">
- De esküszöm, hogy nem Norine vagyok! - kiabálja le Brynn a sötét hajú barátnőjét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudok beszélni. Lesokkol. Nem, az nem lehet, hogy ő legyen Norine. Teljességgel lehetetlen... Nem! Nem történhet ilyesmi! Nem! El sem tudom képzelni, hogy bízhattam meg benne. Láttam a hasonlóságokat, és tudta, hogy milyen fajta lányok jönnek be nekem, erre nem pont egy ilyet kapok? Micsoda véletlen...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mérgesen kimegyek a szobából, de az is erős túlzás, ugyanis már majdnem szaladok a kocsi felé. Mondtam nekik, hogy várjanak meg, hál' Istennek. Nem tudom, mit tettem volna, szerintem hazáig meg sem állok sehol, és futva teszem meg a távot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Luke, várj már! - hallom meg Brynn hangját, aztán egy érintést is érzek a csuklóm körül. Megállok, de nem akarok megfordulni. Nem tudnék a szemébe nézni. Hogy tehette ezt? Fáj ránéznem, mert hazudott nekem, és elhitette, hogy ő teljesen különböző. És ez igaz. Az igazi Norine sosem lett volna képes ártani nekem, ő viszont tönkretette az egész életemet, és a róla alkotott képemet. Mindenem elveszett. Az emlékeim, a múltam, egy barátom, és az is, akit szerettem. - Kérlek, beszéljük meg! - már sírja. Rettentően szívtipró vagyok, még rá sem nézek, de még arra sem veszem a fáradtságot, hogy felé forduljak. Hagyjon békén. - Nem Norine vagyok, esküszöm! Soha még csak nem is láttam! Kérlek! - hüppögi. - Könyörgök... Ne hagyj itt!</div>
<div style="text-align: justify;">
Egypár másodpercig szótlanul állok, aztán kiszakítom a kezem az övéi közül, és újra a kocsi felé veszem az irányt. nem fog eltántorítani a célomtól. Én egyszerűen csak le akarok nyugodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Luke! - sírja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fáj neki, de nekem is. Azt hittem, hogy ő más. Hogy a kinézet szimplán véletlen egybeesés. Hogy tehette ezt? És miért?! Miért akart tönkretenni? Miért nem volt elég neki akkor? Miért?</div>
<div style="text-align: justify;">
Kivágom a kocsiajtót, beszállok, és csak bámulok ki az ablakon. Rájövök, hogy Ash nem indítja be a motort, bizonyára azt várja, hogy mondjam már, mi történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyanott van a tetoválása, ahol Norine- nak - nyögöm ki nehezen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? - kérdezi nem értve Calum.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És szerinted véletlen egybeesés a tetoválás, a viselkedés, a kinézet?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, haver. Otthagytad?</div>
<div style="text-align: justify;">
Némán bólintok, nem szívesen emlékszem vissza, hogy mit tettem, még akkor se, ha most is ezt tartom helyesnek. Nem kellett volna hinnem neki. Nem kellett volna hinnem benne. Nem kellett volna beszélnem vele. Nem kellett volna találkoznunk. Belebokszolok az üvegbe, és mérgelődök magamban. A srácok csak sóhajtoznak, aztán Ash beindítja a motort és lelépünk erről a helyről. Már ehhez is csak rossz emlékek fűznek.<br />
<br />
**</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Luke, telefonszámot cseréltél Brynn- nel, oké? - kérdezi Ashton, mire felmegy bennem a pumpa. Egy kibaszott nap is alig telt el, mióta hazajöttem a bárból, már kezdi? Nem gondolhatja komolyan! - Visszamentem és elkértem, cserébe meg odaadtam a tied. Azóta folyamatosan hívogat és jó lenne, ha visszahívnád vagy felvennéd. Kicsit idegesít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért csinálod ezt? - kérdezem, de próbálom magam türtőztetni. Nem veszek vele össze csak azért, mert segíteni akart egy barátjának. Illetve, már nem is tudom, minek mondjam azt a lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szükséged van rá. Neki is rád. Miért nem jössz össze vele és "heppi" minden? Miért kell nektek mindig valami olyat csinálni, amivel a másik agyára mentek? - nem kiabál, de érzem, hogy feszült. Ha neki szar, akkor gondolhatja, hogy nekem mennyire az! Talán én akartam ezt?! Talán én akartam, hogy Norine legyen?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmondanám, hogy nem szeretnék tőle semmit - már magam is megbánom, mire kiejtem a mondatot. Boldoggá tett engem, én mégis, magyarázat nélkül ellöktem őt magamtól. De megérdemelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, ne engem próbálj meggyőzni. Neked szerintem nagyobb szükséged van arra, mint nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De miért tette? Ha ő Norine, akkor miért akarta, hogy elmeséljem a halálát, ami igazából nem is történt meg? Miért akart velem lenni? Hogy megint tönkretegyem? Vagy csak játszott? - teszem fel a kérdéseket, de egyre hangosabban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haver. Abban biztos vagyok, hogy kívülről tisztára úgy néz ki, a haját leszámítva, de szerintem belülről nem olyan. Ő, ha akart volna, már rég megtette volna, míg Brynn nem csinált ilyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivéve, amikor úgy beszélt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Norine is beszélt úgy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látod, ez a baj! - háborodok fel azonnal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélj már vele, te hülye! Folyton csöng a telefon, és már kezd idegesíteni! - fogja le a füleit, behunyja a szemeit és elkezd dalolászni, mire sóhajtva a telefonért nyúlok. Felveszem. Kimegy a szobából, magamra hagy, de mégis tanácstalannak érzem magam. Mivel lesz jobb, ha beszélek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Luke? - kérdez bele félve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Brynn vagyok - szipog. Tényleg megviselte a helyzet, de észreveheti, hogy nem csak őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom... Illetve...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vetted fel, pedig többször kerestelek - vág mondandóm közepébe, mire összeráncolom a homlokomat. Talán kötelességem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem akartam - szünetet tartok. - Figyelj. Nem akarok haragudni rád, komolyan, de nem megy. Már nem tudom mit higgyek. Nem tudhatom, hogy tényleg Norine vagy- e vagy sem. Olyan, mintha te ő lennél. Vagy ő te, mit tudom én! Nem akarom, hogy szórakozzanak velem, de szerintem ez érthető...</div>
<div style="text-align: justify;">
- De én soha nem szórakoztam veled! - ordítja a telefonba, megszakítva ezzel a magyarázatomat. - Soha, de soha nem tettem! És amikor kórházban voltál, szerinted nem fájt nekem? Hah? - sírja a szavakat. - Be akartam jutni és sikerült, úgy, hogy nem kellett hozzá az a kibaszott lista! Miért nem hiszel nekem? Adtam okot valaha is? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudod - ízlelgeti a szót. Tudom, hogy most valami oltári nagy lecseszés fog következni, vagy fogalmam sincs. Egyre kiszámíthatatlanabb. - Nem is tudom, hogy miért szerettem beléd egyébként. Főleg nem azt, hogy miért ilyen hamar... Tulajdonképpen nincs is szükséged rám. Nekem sem rád. Egyedül is képes vagyok tönkretenni magam, nem kell segítség.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lecsapja a telefont, én pedig azon gondolkozom, hogy az utolsó mondatot hogy értette. Remélem nem készül hülyeségre, mert, ha igen, esküszöm én fojtom meg.<br />
Elkapom a pultról a kocsikulcsom és rohanok a kocsihoz, mintha az életem múlna rajta. Nos, nem az enyém, de lehet, hogy valaki másé.</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-51443602507071224082016-01-22T09:34:00.000-08:002016-01-22T09:34:02.114-08:00Huszonnegyedik fejezet - A teszt<div style="text-align: justify;">
/Brynn Carrington/<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ivy, hallod, nem tudom miket beszélsz, de nyugi, oké? - fogom két kezem közé "barátnőm" arcát, ő pedig sír. Rossz így látni, még akkor is, hogyha nem vagyunk annyira jóban.<br />
- Brynn, nem akarlak bántani! De nem értelek! Miért vagy mindig ott, ahol én? Mit keresel itt? Én... Engem is meg akarsz ölni?! - fakad ki teljesen, én pedig nem is értem, miről beszél. - Mellesleg, a barna jobban áll - szipog erőtlenül. - És a névváltoztatásod sem értem... Habár - gondolkodik el. - Mégis. Biztos nem akartad, hogy a rendőrség rájöjjön, mit tettél - olyan zagyvaságokat hord itt össze, hogy azt sem tudom, hová kapjam a fejemet. Oké, hogy én személyiségzavaros vagyok, de hogy ő? Na nem, ez nem annak a mellékhatása. Ez már komoly betegség lehet, amit hétköznapi nyelven csak őrültségnek neveznek. Még vicces is lehetne, ha nem ilyen helyzetben lennék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ivy, esküszöm, hogy nem én voltam! Figyelj, bármit megteszek, csak higgy nekem! Soha nem tudnék megölni senkit! - mondom neki, de ő csak rázza a fejét. Mikor változott meg ennyire? Évek óta ilyen? Ha igen, akkor hogy tudta előlem ennyire eltitkolni? Két éve vagyok a bárban, és azóta egyszer sem fordult elő, hogy ennyire "nekem esett" volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom, hogy hívjalak... Brynn? Norine? - emeli ki az utolsó szót, én pedig teljesen lefagyok. Ashton is őt emlegette, Luke is. Persze, tudom a teljes történetet, de... Baszki mi ez a nagy összehasonlítgatás? Soha nem voltam szőke, mindig Brynn voltam, és attól, hogy betegségem van... Álljunk csak meg! Mi van, ha ki akar velem tolni, és csak azért csinálja, hogy rosszul érezzem magam?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ivy, Brynn vagyok, oké? Ne borulj ki! Mi történt veled? - rázom meg, miközben a vállát fogom, de kiszabadítja. Már lassan azt hiszem, hogy azt sem akarja, hogy hozzáérjek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én tudom az igazságot, akárhogy is hívjanak téged. Nem foglak bántani, mert nem akarlak. Viszont feladlak a rendőrségen, mert nem bírom tovább. Egyik éjszaka is a szobámban voltál, akkor még szőke volt a hajad. Hagyj már engem, az istenit! Nem volt elég Craig és Jeff? Engem is akarsz? - szinte már suttog. Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Az ikrek, már megint? Miért hozza fel folyton? Névről soha sem ismerném fel őket, de biztosan róluk van szó.<br />
- Nem én voltam! - ordítom, nem figyelve arra, hogy Ivy össze-összerezzen a hangom hallatára. Nem tudom sajnálni, egyszerűen lehetetlen. Egy őrültet nem lehet. - Nem tudom miért hiszi azt mindenki! Luke barátja is azzal volt megáldva egy időben, de végre felfogta! Te jössz, Ivy, fogd fel! - annyira ki vagyok kelve magamból, mint talán még soha. Oké, mikor a nevelő szüleimnél voltam, legszívesebben ott helyben le tudtam volna ütni egy egész hadsereget, ha lehetett volna, de nem. Nyugodton kellett maradnom, ha jobbat akartam magamnak. Egyszerűen arra mentek, mikor teszek már valami rosszat, hogy megbüntethessenek. Mivel érdemeltem ki ezt a sorsot?<br />
- Bizonyítsd be...<br />
- Mégis mivel? - értetlenkedek. Ez lehetetlen! Soha nem hasonlítottam arra a lányra, ezek alapján, amit meséltek, csak a szemük színe egyezett, de meghalt, kész, vége. Miért kell róla még többet beszélni? Nem tudom felfogni. Adjuk már meg neki a végtisztességet!<br />
- Norine- nak volt a nyakán egy tetoválás. Egy háromszög alakú tetoválás.<br />
- Én is csináltattam, nem emlékszel? A nyakamon van.<br />
- Aha, és Norine is.<br />
- De... De nem ő vagyok! - tehetetlenségemben leülök az ágyamra. Ez lehetetlen! Mi a szent szar van?<br />
<br />
Tíz perce leültünk mindketten, és egyikünk sem szólal meg azóta sem. Ő nem tudja mi a helyzet, én pedig le vagyok sokkolódva. Ha belegondolok, mit mondott Ivy? Norine- nak is van egy háromszög tetoválás a nyakán. Puszta véletlen lenne? Nem ő vagyok, arról tudnék! Ez egy idióta hazugság, amit valaki kitalált, és muszáj volt terjeszteni, hogy legyen belőle valami szaftos pletyka. Amióta megtudták, hogy valaki jobban érdekel az átlagnál, azóta úgy rám vannak szállva, mint a nem is tudom mik. Olyan hihetetlen lenne? Az is oké, hogy eleinte csak kuncsaftként tekintettem rá, de azok után, ami történt, képtelen voltam úgy nézni rá. Mostanra többre nőtte ki magát a dolog. Nem vagyok szerelmes belé, de határozottan barátok vagyunk. Barátok extrákkal.<br />
- Jól van. El kell mennünk valahova - jelenti ki mindenféle köntörfalazás nélkül, mire felkapom a fejem. Ez megbuggyant? Mégis hogy mernék én vele bárhova is elmenni? Nem vagyok én semmiféle háziállat, hogy húzgáljon ide-oda. Pláne nem idióta, aki be is dől neki.<br />
- Miről beszélsz? Meg vagy húzatva? Nem megyek sehova! Luke kórházban, és kettős gyilkossággal gyanúsítottál. Egyébként nem lehetnék Norine, mert őt megölték - jelentem ki, ő pedig elképed. Olyan érzésem támad, mintha egy pillanatra sikerült volna lesokkolnom, de erre kicsi esélyt látok. Nem sikerült meglepnem.<br />
- Te hülyébb vagy, mint gondoltam - nevetni kezd, már a könny is csorog a szeméből, mikor megtörli. Ezt nem értem. Nincs minden rendben velem, de hülyének nem mondanám magam. Még akkor se, ha valaki mással kéne összehasonlításba kezdeni. - Norine- t lehetetlen teljesen elpusztítani. Igazi élősködő, mindenütt ott van. Csodálkozom, hogy még nem találkoztál vele. Biztosan nem halt meg - rázza a fejét, és szentül állítja, hogy életben van. Ugyan már, ha valaki tényleg ártani akart neki, akkor mégis hogy élte volna túl az egészet? Gazdag, befolyásos családja volt, igaz, hogy nem vér szerinti, de most a lényegen nem változtat. Biztos váltságdíjat akartak kérni érte, csak nem minden úgy jött össze, ahogy szerették volna. Én a helyében biztos jól lerendeztem volna a fickót vagy nőt. Mégis milyen jogon esik <i>nekem</i>?<br />
- Lehet, hogy kerül - vonom meg a vállam. - De hogy érted? Próbáltad már megölni? - nevetem el magam kínomban, de ő csak néz rám, nem csinál semmit. Lehet, hogy nagyon megbántottam ezzel a mondattal? Mondjuk, azok után, amiket a fejemhez vágott, még érdekelnie sem kéne, nem igaz? Vagy ennyire jószívű vagyok? Kétlem, de azért... Lehet, hogy egy beteg ember hamarabb megbocsát a többinek, mivel tudja, milyen érzés, ha elítélik, és nem úgy kezelik, ahogyan kellene.<br />
Norine meg... Nem tudom, mit higgyek. Luke azt mondta, meghalt, bár a temetésről nem kérdeztem. Azt mondta, hogy az igazi lakhelyén temették el, amit viszont csak a nevelő szülei ismertek, senki más, még Luke sem. Akkor is furcsa nekem ez az egész sztori.<br />
- Biztosan megvan az oka. Lehet, hogy te ő vagy, csak más a feladatotok. Lehet, hogy pont a fordítottját kaptad.<br />
- Feladat? Milyen feladat?<br />
- Minden embernek van.<br />
Lesokkol. Egyre jobban, komolyan beszélek. Mi jöhet még ez után? Úgy hiszem, hogy még messzire sem kell mennem, máris bolondok házába érzem magam. Tiszta őrültekkel vagyok körülvéve, komolyan mondom. Jesszusom. És mi van, ha Ivy szólna Luke- nak, hogy szerinte az a csaj én vagyok? Lehetetlennek tartom, de ki tudja, mennyire befolyásolható, pláne a volt majdnem-barátnőjéről... És, ha emiatt csúnyán összeveszünk?<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Hi guys! <3</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Igen, megengedem, hogy leszedjétek a fejemet, de nem baj. Nos. Megérkezett a fejezet, és tudom, hogy nincs különkiadás, de nem tudok mit írni, komolyan. Amúgy is, olyan rossz, hogy kb. már az egész sztori le van írva, nem csak fejben (!), és még azért kell visszajárnom, hogy a régieket újraírjam. Mindegy. A gépemen már megszületett a Segítek prológusának az átírt változata, amit elneveztem első fejezetnek. Kábé négy oldal lett. :D Sooo, remélem tetszett! ^^ Aki pedig szeretne, nézzen be az Ódére, nemrég volt új rész! Hatalmas ölelés, Brynn <3 </blockquote>
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-81495406516550268822016-01-14T10:37:00.000-08:002016-01-14T10:37:54.630-08:00Ti amo! <div style="text-align: justify;">
Hát igen, ha már olaszos vagyok...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Először is, szeretnék hatalmas köszönetet mondani, amiért összegyűlt a 40, azaz NEGYVEN feliratkozó a blogon, és több, mint +16.500 megtekintés volt - eddig!</div>
<div style="text-align: justify;">
Másrészt bocsánatot, amiért nem jelentkeztem az Online Dobverőn. Sajnos rengeteget kellett tanulni mind a múlt, mind ezen a héten, és azt hiszem, a tegnapi nap volt a legszörnyűbb eddigi életem során. Azt hittem, meghalt a gépem, de szerencsére nem. Az iskolában töltött pillanatokról inkább nem beszélnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel egész sokan lettetek, így a hétvégén várható Ódé rész is, és a Segítekre is kirakok egy újat, mivel már időm, sem ihletem nem lenne újabb különkiadásokat írni nektek. Tudnotok kell, hogy a hétvégén (vasárnap este) befejeztem a sztorit, úgyhogy tulajdonképpen már csak kipakolni járok vissza, meg átírni, ami nem tetszik. A pedig közelmúltban begyűjtöttem pár 5sos posztert, így már összesen 7 db van a szobámban, ebből négy óriás méretű. :D Ó, és Lyla Campbelltől kaptam egy személyre szóló Luke- os képet a Heartbreak girl néhány sorával, aminek rettenetesen örültem! <3 </div>
<div style="text-align: justify;">
*----* Soooooooooooooooo....... Asszem elmondtam, amit szerettem volna. :D ILÁVJÚSZÓMÁCCS! E TI AMO <3 MOLTO!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jut eszembe... Che cosa fate stasera? :D :P</div>
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas ölelés,</div>
<div style="text-align: justify;">
Brynn :*</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-62525748505552987292016-01-10T07:34:00.000-08:002016-01-10T07:34:23.528-08:00Huszonharmadik fejezet - Iyana<div style="text-align: justify;">
<i>/Luke Hemmings/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">B</span>ejött meglátogatni, mert tudni akarta, hogy vagyok. Ez már egy jó pont, nem? Nem tudom, a "barátos" résznél kicsit, mintha elgondolkozott volna, hogy jó ötlet- e rábólintania. Ennyire gáz lenne a helyzet? Mondjuk az, de reméltem, hogy nem. Vagy talán esélyt lát arra, hogy mi többek is legyünk, mint barátok? Esetleg extrákkal? Ah, ez hülyeség! A sajtó meg amúgy is kiszagolná, ha lenne valakim. Szóval kicsit féltem, mert ha tényleg összejönnénk, akkor gáz is lehetne belőle, és a végén úgy járna, mint Aleisha, és azt nem szeretném.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hahó! - legyezek a kezemmel a szemei előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, bocs, elbambultam - néz körül. Szemeit a fehér székeken legelteti, majd egy hamiskás mosollyal az arcán felém fordul, jelezve, hogy rendben van. Tudom, hogy hazudik, de eltekintek most e fölött.<br />
- Min gondolkodtál? - teszem fel újra a kérdést.<br />
- Csak visszaemlékeztem. Nem nagy cucc - rántja meg a vállát, mintha semmi érdekes nem lenne benne. Pedig biztos, hogy érdekes, mert akkor nem látszana rajta a szomorúság jele.<br />
- Na, gyere ide! - fogom meg a kezét, és húzom magam felé. Egy ideig hagyja, aztán lassan elkezd mégis a másik irányba dőlni.<br />
- Ne, Luke, közönségünk is van - bök óvatosan az üveghez, ahol barátaimat vélem felfedezni. Elnevetem magam arcukat látva, de valahogy nem tud meghatni a dolog.<br />
- Nem probléma - közelebb és közelebb húzom, majd ajkam az övére tapasztom.<br />
Nem ellenkezik, inkább visszacsókol. Óvatosan beletúr a hajamba, én pedig körbefogom a derekát. A fiúk leskelődnek? Legalább megtanulják, milyen az, ha barátnőjük van. Oké, Brynn nem a barátnőm, de talán egyszer az lesz, és akkor mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy mindig boldog legyen mellettem. Szükségem van a mosolyára, a szemére, az érintéseire, és mindenére.<br />
Levegőhiány miatt elválunk egymástól. Barna szemeivel engem néz, én pedig őt. Egy apró mosolyt húz magára, miközben a kézfejét simogatom.<br />
- Akkor... - kezdi el. - Öm... Azt hiszem magatokra hagylak titeket. Amúgy is már szinte befolynak a szobába, annyira néznek. Még bejövök, ha szólsz a haverjaidnak, hogy írjanak fel a vendéglistádra - nevetem el magam, mire felvonja a szemöldökét.<br />
- Ezt hogy érted? - vonom fel kérdően a szemöldököm, és tényleg nem tudom miről van szó.<br />
- Úgy, ahogy mondtam - neveti el magát.<br />
- Nem maradnál még egy kicsit? - kérdezem reménykedve, bár nem sok esélyt látok rá.<br />
- Csak egy picit. Nagyon rosszul érzed magad? - tudakolja, mire megrázom a fejemet, hogy megbizonyosodjon róla.<br />
- Nem, dehogy. Sokkal jobban vagyok. És mondd csak, hazaértek már McCartneyék?<br />
- Hála Istennek, nem - látom a színtiszta megkönnyebbülést az arcán.<br />
- Ja, elég nehéz lesz elszámolni velük - húzom el a számat, de nem tántorítanak el a célomtól. Ha el akarom hozni, meg fogom tenni.<br />
- Nem kell megtenned. Megoldom egyedül is - próbál lebeszélni róla, de nem sikerül neki.<br />
- Nem fogom hagyni, te is tudod - válaszolom magabiztosan.<br />
- De hát miért? Nem akarlak kihasználni.<br />
- Ez nem kihasználás. Én döntöttem így.<br />
<br />
<i>/Brynn Carrington/</i><br />
<br />
Odahajolok hozzá, megpuszilom a száját, és az ajtó felé igyekszek. Kilépek rajta, mire a srácok kerek szemekkel néznek rám, és úgy vigyorognak, mint egy vadalma. Nemértően nézek rájuk, majd megrántom a vállam, és elindulok a kijárat irányába. Jobb lesz, ha mihamarabb eltűnök innen, akkor legalább boldogan beszélgethetnek egymással.<br />
- Brynn, beszélhetnénk? - csapódik mellém Ashton, ami nagyon meglep. Azt hittem, ki nem állhat és a világ végére sem kíván.<br />
- Igyekezz kérlek, nincs sok időm - hazudok. Igazából temérdek van, de sokkal könnyebb ezt mondani, és elmenni a másik mellett, nem? Amúgy sem értem, miért állít le.<br />
- Csak bocsánatot szerettem volna kérni, amiért olyan hülye voltam - meglepődök, és hirtelen leállnak a lábaim, ő pedig túlmegy rajtam.<br />
- Hű... - képedek el. Ezt nem gondoltam volna róla, akkor sem, ha Luke csak jót mondott a fiúról. Nekem teljesen más volt vele a kapcsolatom, bizonyára ezért nem tudtam máshogy elképzelni. Rossz karakternek volt beállítva, pedig biztosan nem az, ha Luke is a barátja.<br />
- Rájöttem, hogy Luke- nak szüksége van rád. És szeretném, ha többször meglátogatnád... Nagyon örülne neki.<br />
- Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondod nekem.<br />
- Én sem - elnevetjük magunkat. - Akkor szent a béke?<br />
- Rendben van. Viszont írd fel a nevem a listára, mert holnap nincs kedvem megint kijátszani azt a nénit a pultnál.<br />
- Oké - neveti el magát, majd elköszön és eltűnik.<br />
<br />
Tömegközlekedéssel elindulok haza, és abban reménykedem, hogy még nincsenek otthon a többiek. Megpróbálok összepakolni, és a félretett pénzemből meghúzni magam egy szállodában. Bár, nem hiszem, hogy sokat érnék vele, hiszen nem tudok annyit adni nekik, hogy "elfelejtsék", hogy itt voltam. Blah... Az meg pláne nem hiányzik, hogy ők is megkeserítsék az életem, <i>mellettük.</i><br />
Nincs túl sok cuccom, ráadásul Hornsby után ki sem pakoltam a bőröndömből, így még egyszerűbb a dolgom.<br />
Ivy nyit be hozzám, majd kulcsra zárja az ajtót.<br />
- Mikor értél haza? És miért nem szóltál, hogy nem velünk jössz? - ront nekem egyből.<br />
- Nem tartozom senkinek sem magyarázattal.<br />
- Brynn, amióta megismerted azt a gyereket, azóta nem vagy önmagad! Mi lelt téged?! - förmed rám.<br />
- Felnyitotta a szemem - nézek az ő sötétzöldjeibe, majd lezárom a bőröndöm tetejét.<br />
- Hová igyekszel?<br />
- Elmegyek.<br />
- Tudod, hogy nem teheted!<br />
- Tudom. De akkor is elmegyek. Nem tarthat vissza senki.<br />
- Miért dobsz el mindent amiatt a szőke srác miatt? Legalább most van munkád és lakásod! Ugye tudod, hogy ez csak egy futó kaland a számára? Nem vagy több neki, mint egy újabb lány, akit az ujjai köré csavart! - tudom, hogy csak el akar ijeszteni.<br />
- Figyelj. Én nem foglalkozom a te életeddel, akkor kérlek te is tedd meg nekem azt a szívességet, hogy nem avatkozol az enyémbe. Nincs kedvem hallgatni, ahogy marasztalni próbálsz. A kezdetek óta utáltam itt dolgozni. Fogalmad sincs semmiről, akkor mégis miért akarsz itt tartani?<br />
- Nem érted? Senki nem léphet ki innen!<br />
- Ne mondd már meg nekem, hogy mit tehetek és mit nem! Ha el akarok menni, elmegyek. Te is tudod.<br />
- Brynn, meg fogod bánni.<br />
- És? Sok mindent bántam meg, mégis itt vagyok. Nem fognak tönkretenni még jobban. Ha annyira gáz lesz a helyzet, akkor elutazok másik kontinensre vagy mit tudom én! Annyi időm van, mint égen a csillag.<br />
Ivy nem tágít mellőlem, olyan, mintha McCartney rájött volna, hogy el akarok menni és Ivy- t küldi, hogy helyrehozzon. Pff. És még azt hittem, hogy én vagyok naiv.<br />
- Ivy, most már nem látlak szívesen. Kérlek fáradj ki, arra van az ajtó!<br />
- Nem érdekel, akkor sem mehetsz el!<br />
- Ne foglalkozz már velem annyit! Tudom mire megy ki a játék!<br />
- Ugyan, dehogy tudod... - neveti el magát, mire feláll a nemlétező szőr a hátamon.<br />
- Már hogyne tudnám? - értetlenkedek továbbra is.<br />
- Emlékszel még Jeffre és Craigre? - kérdezi, mire leesik az állam. Ő még honnan tud az ikrekről? Mondjuk, te volt velük egész Ausztrália, nem csoda, ha hallott róluk. De mégis mi közöm nekem hozzájuk? Személyesen nem ismertem a két fiút, csak ő ezt nem fogja fel.<br />
- Nem tudom miről beszélsz. Vagyis, de, de azt nem tudom, nekem mi közöm ehhez.<br />
- Dehogynem tudod! És esküszöm, mindenért meglakolsz!<br />
- Mi a fene bajod van? - kezdek el veszekedni.<br />
- Tudod, volt egy nővérük. A neve Iyana. Emlékszel?<br />
- Nem tudom, mit hordasz itt össze - erről tényleg nem tudtam. Mégis miért érdekelne engem jobban egy gyilkossági történet a többitől?<br />
- A becenevem Ivy. Az igazi nevem Iyana. Nem fogom hagyni, hogy büntetlenül megúszd! Esküszöm, lecsukatlak!<br />
- He? - nézek rá dülledt szemekkel.<br />
- Ó, Norine, te annyira... gáz vagy! - nevet ki, én pedig felvont szemöldökkel állok előtte.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
Hi guys!</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Nagyon sajnálom, hogy csak most hozom a részt, de tudnotok kell, hogy egész héten tanultam és kb. most hétvégén is. A jövőhetem is ilyen lesz, de majd megpróbálom összesűríteni a dolgokat.</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Remélem tetszett a rész! Mondtam, hogy a 23. fejezet különleges lesz, mivel két szemszögű. Ezt mindenképp ide akartam tenni... Ó, és van egy hatalmas hírem: a Segítek utolsó előtti fejezetét írom jelenleg, ami Brynn szemszögű. Az epilógus is az övében fog játszódni, ami már meg van írva, és nagyon szépen köszönöm a segítséget azoknak, akik közreműködtek az elkészítésében! :) Hatalmas ölelés, Brynn <3 </blockquote>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-82797708088540051122015-12-23T23:26:00.000-08:002015-12-23T23:51:23.345-08:00Karácsonyi és újévi ajándék<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
Hi guys! ^^</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenkinek szeretnék boldog karácsonyt, és éj évet kívánni! Remélem, hogy jó évet zártatok le magatokban, és a 2016- os még annál egymilliószor jobb legyen! A mostani kis dolog, amivel szolgálhatok nektek, nem egészen egy különkiadás. Félig az, a másik fele viszont a későbbi részletekből lesz, nem mondom meg, melyik melyik fejezetből való, nem az összesből kaptok, de remélem, hogy tetszik majd! A különkiadásnál nem adtam meg, hogy Brynn vagy Luke szemszögéből van- e, szerintem úgy érdekesebb a játék, és igyekeztem úgy írni, hogy ne legyen észrevehető. :3 Komiba kérhetem, hogy írjátok le a tippjeiteket? Egyébként megsúgom, nem fogok változtatni, ha leírjátok, mert ennek a kis valaminek hatalmas szerepe van a későbbiekben (második évad).</div>
<div style="text-align: justify;">
Még mielőtt félreértés lenne, én sajnos nem vagyok újévi angyalka, így ezt tudjátok le annak, nincs időm, sem ihletem még pluszba írni akkor is. Jó olvasást kívánok! ^^</div>
<br />
KÜLÖNKIADÁS A JÖVŐBŐL</div>
<br />
Sosem szerettem volna úgy élni, mint egy hógömbbe zárt rénszarvas, fenyőfa, hóember, vagy bármi más. Ők csak kívülről szemlélhetnek mindent, nem tudnak mozdulni, korlátozva van a szabadságuk. Nekem szükségem van egy bizonyos térre, egy olyan kerítésre, ami csak ott van meghúzva, ahol tényleg kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ülök az ablak előtt, és nézem ahogy nem szállingózik a hó, hogy nem történik semmi. Mintha Ausztráliában teljesen más lenne minden, mintha az embereket nem hatná meg a karácsony. Vajon mindenütt így van? És milyen lehet ott, ahol esik a hó? Egész nap kint vannak, és játszanak abban a furcsa fehérségben? Engem leginkább lehulló liszt-, vagy kristálycukordarabokra emlékeztetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Milyen az, amikor valaki igazán örül a télnek? Illetve, nálunk nyár van, de hát... Annyira igazságtalanságnak tartom, hogy itt nem hullhat a hó. Olyan jó lenne egy kicsit úgy viselkedni, mintha mindenkinek jó lenne a karácsony, és legalább ezt az egy napot élnénk meg úgy, ahogy kellene.<br />
Anyu mindig azt mondta, hogy a karácsony az egyik legdurvább nagy esemény, hiába nevezik a szeretet ünnepének. Becsapós, mert manapság már az sem arról szól, amiről kezdetben, hanem, hogy kinek, mennyi ajándékot veszel. Ezt az egészet is már a pénz uralja, és mi nem sokat tehetünk ellene.<br />
És amikor távol vagy azoktól, akiket szeretsz, az egyik legborzalmasabb érzés a világon. Szeretném megfogni a kezét, végigsimítani a haján, apró csókot nyomni puha ajkaira, s homlokunkat egymásénak dönteni. Olyan... mesébe illő lenne.<br />
Este van, hamarosan ajándékozás, nekem még sincs kedvem a fa alá ülni, és művigyorral az arcomon beszélgetni, mikor az, akit igazán szeretnék magam mellett tudni, nincs velem. Nélküle nem is érdekel a karácsony, sőt, semmi sem. Nekünk most együtt kéne lennünk, és vigyáznunk a másika amellett, hogy megajándékozzuk a másikat. Mégis mit csináljak? Küldjek neki csomagot, vagy mi? Esetleg feledjem el? Hiszen meg sem érdemlem, hogy ennyire szeressen, mert folyton megbántom. Szeretném már, ha végre minden a helyére kerülne, és nem veszekednénk többet, de olyan makacs, mint én, és sosem engedünk az igazunkból, többnyire ezért is születnek viták.<br />
- Gyere, menjünk a többiekhez! - húz a nappali felé barátom, és mindenhez mosolyogva kell hozzáállnom, ha nem akarom tönkretenni a napjukat. - Nézd, tudom, hogy nincs itt...<br />
- Ne mondd ki a nevét! - mordulok rá, miközben leülök a kanapéra.<br />
- Már ne is haragudj, de nem te dobtad azzal a magyarázattal, hogy folyton megbántod? - kér számon, mire elhúzom a számat, és átfordulok a másik oldalamra.<br />
Hazudtam neki, becsaptam, összetörtem csak azért, hogy könnyebb legyen elengednem. Tiszta szívemből szeretem, tényleg, de nem teszem ki többé annak, aminek eddig. Öt hónapja vagyunk külön, de még mindig úgy vágyom az érintésére, mint az életető vízre. Nem bírok létezni nélküle, és bevallom, nem is akarok. Idióta voltam, de az ő érdekében tettem, és az lesz a legjobb, ha megtanulunk mást is szeretni. Olyat, aki nem okoz csalódást.<br />
Én sosem fogok jobban kedvelni senkit, amit szerintem ő is tud, de remélem, hogy fordítva nincs így. Legbelül persze szeretném, ha élete végéig engem szeretne, de nem lehetek telhetetlen. Pláne nem az után, hogy elhagytam...<br />
- Nem teljesen így volt - magyarázkodok, de fogalmam sincs, miért. Egyszerűen rá akarom magam venni arra, hogy bocsánatot kérjek, mégsem megy... Vagyis, inkább úgy fogalmazok, hogy akkor mi értelme volt különválni?<br />
Ha most segítséget kérne tőlem, vagy én tőle, biztos vagyok benne, hogy mindent megadnánk, amit csak tudnánk a másiknak, de... vagyis én így lennék, ő már nem biztos. Azok után, hogy olyan csúnyán elváltak az útjaink? Nem érzem úgy, hogy ez volt a helyes megoldás, pedig akkor, amikor ott álltunk szemtől szemben, annak tűnt. Még akkor is, mikor láttam a szemében, hogy tudja, mire készülök. Tudta, mégis meghallgatott, de aztán otthagyott. Nem szólt egy szót sem szinte. Nem borult ki, nem csapkodott, nem csinált semmit. Talán ez még annál is rosszabb volt, hogy hallgatott.<br />
- Ahelyett, hogy siránkozol, menj, és kérj bocsánatot, vagy felejtsd el! - mondja továbbra is. Tudom, hogy igaza van, de nem tehetek semmit. Megfogadtam, hogy nem keresem, és nem fogom háborgatni, ha már annyira tönkretettem.<br />
- Ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak! - ripakodok rá, de nem annyira hangosan, inkább csak félerősen.<br />
- Olyan makacsok vagytok mindketten, hogy az már felháborító. Egymás vérét kéne szívnotok, nem az enyémet - puffog, én meg csak megforgatom a szememet. El sem hiszi, mennyire örülnék neki, ha most megjelenne az ajtóban, és egymás karjaiba esnénk. Azonnal bocsánatot kérnék tőle, s addig nem ereszteném, amíg ki nem mondja azt a bűvös szót, amit most a legjobban szeretnék hallani. Vagy nem is... A legjobban a hangját szeretném hallani, ahogyan kimondja a nevemet. Az annyira... mesebelinek hangzik.<br />
- Sajnálom, kicsit kivagyok. Megyek inkább sétálni egyet - állok fel a helyemről, és kifelé veszem az irányt, nehogy még jobban elrontsam a karácsonyt. Talán az lesz a legjobb mindenkinek, ha nem leszek ott.<br />
Ausztráliában sosem esik a hó, így most sem látni egyetlen egy pelyhet sem. Pedig mennyire örülnénk neki! Legalább tíz percre, hogy minden kisgyerek kiélhesse a vágyait.<br />
A nap lemenőfélben van, mindenki vagy hazafelé megy, vagy más rokonaihoz, csak én vagyok ennyire eltévedve, hogy sehol sem találom a helyem <i>nélküle</i>, s mindenütt kóválygok, csak ott nem, ahol kellene. Nézem a lemenő nap sugarait, ahogy bevilágítják a horizont minden egyes pontját, és azon gondolkozok, hogy neki tetszene- e. Öt hónap azért elég sok idő, és rettenetesen fáj a tudat, hogy miattam vagyunk külön. Megint.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
VÉGE A KÜLÖNKIADÁSNAK!</div>
<div style="text-align: center;">
MÉG EGYSZER ELMONDANÁM, HOGY NEM SORRENDBE VANNAK, HANEM MEG VANNAK KEVERVE!</div>
<br />
"[...] - Mit szólnál egy gyerekhez? - kérdezem meg hirtelen, mire beletapos a fékbe. Még jó, hogy nem egy forgalmas úton megyünk hazafelé.<br />
- Terhes vagy? - dülledt szemekkel néz rám [...]"<br />
<br />
" [...] - De tudom, hogy szeretsz... Én vagyok a szőke herceged. [...]<br />
- Nem tudtad, szívem? Nincs szőke herceg fehér lovon, csak páva gyerek volán buszon - ezen most ő kezd el nevetni, aztán a hátára fordul, és ráhúz mellkasára. [...]<br />
- Máskor busszal jövök, hogy még kifogásod se lehessen. [...]"<br />
<br />
" [...] Megszorítom a kezét, és annyira, hogy az ujjaim lefehérednek.<br />
- Kicsit óvatosabban, Brynn! - nevet rám, és egy puszit nyom az arcomra.<br />
- Próbálom - szűröm ki fogaim közül, és enyhítenék a szorításon, de nem igazán sikerül. [...]"<br />
<br />
" [...] - És nem gyűlt még meg a bajod vele? - nevet. - Rengeteget eszik, és elképesztően sokat alszik. Ó, és mindig elhagy valamit. [...]"<br />
<br />
" [...] - Kivel beszélek?<br />
- Csajos, nem is tudsz rólam? Ez sértő! Olyan gáz... Azt hittem Luke mesélt neked a románcunkról - neveti el magát nemkívánatosan, nekem pedig összetörik a szívem - ismét.<br />
- Szeretnék beszélni Luke- kal! - szögezem le.<br />
- Ah, ne is álmodj róla! - a lány lecsapja a telefont, én pedig értetlenül meredek magam elé. [...]"<br />
<br />
" [...]- Rendben - válaszolja halál nyugodtan, én pedig értetlenkedek.<br />
- Tessék? - kérdezek rá a biztonság kedvéért, ő pedig folytatja.<br />
- Ez egy szerelmi vallomás volt, nem? Azt akarod, hogy a barátnőd legyek, ha jól sejtem - elmélkedik, én pedig elnevetem magam, és hamarosan ő is csatlakozik. [...]"<br />
<br />
" [...] Azt mondta, hogy sosem hagyna el, egyik rajongó sem áll közel hozzá, főleg nem úgy, hogy bármi is kialakulhasson belőle. Hazudott. Végig a szemembe hazudott, és elhitette velem, hogy szeret. Hogy lehet valaki ennyire... érzéketlen, köcsög, bunkó, faszkalap? Most már ömlik a könnyem, és eszemben sincs megállítani őket. Ki kell adnom magamból, ami fáj. [...]" (milyen ünneprontó vagyok azután a kis szösszenet után, nem igaz? :3)<br />
<br />
" [...] - Ez nem jó ötlet, csajszi - motyogja, miközben feláll az ágyról mellém, és leteszi a pólót az alvóalkalmatosságra. - Bele fogsz roppanni, ha meglátod azzal a ringyóval. Komolyan, még a nevét sem tudom kimondani!<br />
<div>
<div>
- Akkor is elmegyek.</div>
<div>
- Szívem, most Londonban vannak...</div>
<div>
- De az az utolsó állomás... Utána Ausztrália jön - nyögöm ki nehezen, és ismét lefekszek melléjük az ágyra. - Sőt... inkább várok. Adok neki egy kis időt. [...]"<br />
<br />
" [...] - Köszönöm, hogy megbízol bennem, Brynn. Tudom, hogy nem könnyű neked azok után, amiket a múltkor mondtál a telefonban - hümmögni kezdek, miszerint igaza van, mégsem bánom, hogy elmondtam neki legféltettebb titkaimat. [...]"</div>
</div>
<div>
</div>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-6589441765377397262015-12-20T09:31:00.002-08:002015-12-20T09:31:47.292-08:00ÁJ LÁV JÚ SZÓ MÁCCS!<div style="text-align: justify;">
Hi guys! ^^</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Oké. Kezdjük az elején. Huh. Jó. Nem kapok fangörcsöt. Na jó, talán egy kicsit. De ne hari! :D</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu3ouPrwS5_Tm_mo3qRzaNQoNQ19RxxPZEwuPZ7U3pGqRxBr_Jz7iwTDyGm4ZKXmbI5NV6u71PtsgvvCH3szXa5Orie3MV5DqJch-Q8ZOt-3VwnhsHyQMkpwGXTSBhk6qDkNyCpsfTPC4/s1600/12357967_735843226546752_609758601_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhu3ouPrwS5_Tm_mo3qRzaNQoNQ19RxxPZEwuPZ7U3pGqRxBr_Jz7iwTDyGm4ZKXmbI5NV6u71PtsgvvCH3szXa5Orie3MV5DqJch-Q8ZOt-3VwnhsHyQMkpwGXTSBhk6qDkNyCpsfTPC4/s320/12357967_735843226546752_609758601_n.jpg" width="202" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">EZEN A KÉPEN CSAK ÉN HALHATOK<br />MEG! TI NEM! XDDD</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Először is, EL SEM HISZEM, de a blog KIKERÜLT A JÓ BLOGOK TÁRHÁZÁRA! OMG! Sosem gondoltam volna, és huh, Barby (igen, az a Barby. Az ÉÉ (Édes Élet) és a FEO (Finding Each Other) írója) olyan aranyos dolgokat írt, hogy el sem hiszem! *-* Jujj, kiborultam... jó értelemben. :D</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://csakegyuzenet.blogspot.hu/2015/12/segitek-akar-akarod-akar-nem.html" target="_blank">LINKY </a>- mert megtehetem, hogy rakok a végére egy ipszilont. :D</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
DE,</div>
<div style="text-align: justify;">
aki lusta rámenni, és nem akar külön oldalt megnyitni, annak (olyan cuki vagyok) bemásolom, hogy csodálhassa. Muhaha! *-* Ezért a szóért meg ne haragudjatok, mert mostanában rászoktam. Egy cseppet. NA DE AKKOR LÁSSUK!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"</i>Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Most egy olyan történetről hoztam bejegyzést, aminek az írójával egy ideje nagyon jóban lettem, de ez nem hatott ki az ajánló írására, vagy arra, milyen szemmel olvastam a történetét. Nincs mit köntörfalazni, Brynn nagyszerűen ír, és ez itt is meglátszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /><div style="text-align: center;">
<b>A történetről...</b></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq" style="background-color: rgba(232, 218, 196, 0.8); color: #3e2a31; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 13.2px; line-height: 18.48px;">
"<i>Brynn Carrington:</i> "Nem kaphat mindenki fényűző életet. Anyám nyomdokaiba lépve elkezdtem dolgozni egy sztriptízbárban, ahova csak a gazdagok és híresek járnak. Egy év múlva viszont rájöttem, hogy nem nekem való, de már nem tudtam eljönni... Túlságosan is kötöttek ide az emlékeim, amiktől szabadulni akartam..."<br /> <i>Luke Hemmings:</i> "Nem is tudom, miért mentem oda akkor, talán, mert elrángattak a barátaim. Mit vártam tőle, mit nem, nem tudom. Mindenkinek szüksége van segítségre valamikor, és neki pont akkor volt. Más volt, mint a többiek. Mindig is más lesz... Csak sajnos túl makacs volt, hogy bárki is segíthessen neki..."<br /> Egy személyiségzavaros lány története, aki egy sztriptízbárban kezdte el munkáját, miután eljött a családtól, aki örökbe fogadta, és egy fiúé, akinek nem is ott volt a helye azon az estén. Mégis másként alakult... Kicsit depresszíven, kicsit barátságosan, kicsit veszekedve, kicsit bizakodva... kicsit szerelmesen..."</blockquote>
<br style="background-color: rgba(232, 218, 196, 0.8); color: #3e2a31; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 13.2px; line-height: 18.48px;" /><div style="background-color: rgba(232, 218, 196, 0.8); color: #3e2a31; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 13.2px; line-height: 18.48px; text-align: center;">
<b>Miért ajánlom?</b></div>
<div style="background-color: rgba(232, 218, 196, 0.8); color: #3e2a31; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 13.2px; line-height: 18.48px;">
Biztos mindenki olvasott már olyan történetet, ami egy sztriptízbárban kezdődik, vagy legalábbis belefutott olyanba. Sőt, volt egy olyan idő, mikor minden második blog erről szólt. Miért lenne ez különb? Mert a srác, ez esetben Luke, nem egy vadállat, aki ezt ki is használja, hanem érző lény, aki segíteni akar a lánynak megszabadulnia ettől a múlttól, kiszakadni a terhek alól. Aki egy "Szia, tetszesz, járunk?" sztorit keres, az nagyon rossz helyen jár. A történet rendes alapokra van építve, mindennek köze van dolgokhoz, ami az írónő összeszedettségére is utal, és nem csupán történeti alapokra van állítva, hanem lelkiekre is. Komoly lelki okokra. A szemszögváltakozások miatt még jobban megismerhetjük a cselekményeket, mindkét fél érzéseibe betekintést nyerhetünk, így teljesen összeáll az egész kép..</div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
ITT A FEJLÉCEM KÉPE.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
AZTÁN EGY LINKY.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div>
<div style="background-color: rgba(232, 218, 196, 0.8); color: #3e2a31; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 13.2px; line-height: 18.48px; text-align: center;">
<i>Egy magával ragadó történet, amit ha elkezdesz, készülj fel előtte vízzel és hidegélelemmel, sokáig ki nem mozdulsz a szobádból!</i></div>
<div style="background-color: rgba(232, 218, 196, 0.8); color: #3e2a31; font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 13.2px; line-height: 18.48px; text-align: center;">
<i>Puszi: <b>Barby"</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
THIS IS SO CUTE.</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a sok jó szót, remélem, hogy nem fogod megbánni, ha tovább olvasod. Én, mint lelkes ÉÉ és FEO olvasó, biztosítani tudlak, hogy mindent megteszek azért, hogy jól szórakozz. És a kedvedért akár még Calum is több szerepet kaphat. :P</div>
<div style="text-align: justify;">
Aki nem tudná, mostanában elkezdtem fejléceket és háttereket gyártani gépre, (amiket megtekinthettek a facebook- omon vagy a deviantartomon) és azt kell mondjam, hogy végre nem félek kitenni a munkáimat. ÉS SOK EMBERNEK TETSZIK. Mekkora haladást értem el! Ahhoz kétség sem fér...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Még be akartam valamit jelenteni, de elfelejtettem...</div>
<div style="text-align: center;">
JA IGEN!</div>
<div style="text-align: center;">
Nem, még mindig semmi.</div>
<div style="text-align: center;">
Ha eszembe jut, ígérem, szólok.</div>
<div style="text-align: center;">
Hamarosan új rész!</div>
<div style="text-align: center;">
ÉS MEGLEPI!</div>
<div style="text-align: center;">
Ne feledjétek el, nemsokára megvan a 40 feliratkozó! *-* </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;">ÁJ LÁV JÚ SZÓ MÁCCS!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
Ezért pedig megmutatom a legújabb művem. Amit kerek két másodperce fejeztem be.</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXOY8PjdZX5dxXEy1ZYsYwFNXhmhBFxsizZ6VHcAyo3F3DGKsol5ld6qHgomTjss6b_PODo7VfnHg812rt0ux0RI_siYPAb4rR9_proWics4kBNKh0cF5hfCgUguljldeCaBwBlzE-UBs/s400/Moment.png" width="400" /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-26924585182165964362015-12-18T01:32:00.001-08:002015-12-18T01:55:50.078-08:00Huszonkettedik fejezet - "Akkor is bemegyek!"<div style="text-align: justify;">
<i>/Brynn Carrington/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">A </span>felismerés elborzaszt. Még soha, senki iránt sem éreztem így, és nem is gondolkodtam azon, hogy mit érzek. Ez a fiú másabb a többinél. Akkor is, ha egyszer elszaladt vele a ló, akkor is, ha többször próbált segíteni nekem úgy, hogy nem akartam. Valami oknál fogva fontos nekem. Magam sem értem, de egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, hogy most hol van... és, hogy <i>miattam </i>van ott.<br />
A gyomrom nem növekedett egy milimétert sem, de már alábbhagyott a sírásom. Nem csinálhatom ezt egész nap! </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor végre sikerül szabályoznom a légzésemet is, nem törődök Ash szavaival, felugrok az ágyról, rendbe szedem magam, és elindulok tömegközlekedéssel a kórház felé. Nem gyakran járok errefelé, így egy kicsit sokáig tart, mire megtalálom azt az épületet, amit keresek. Tudom, elég nagy, hatalmas, ráadásul nem összetéveszthető még a színe sem, mert kitűnik a lakóházak között a fehér.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elnézést... - szólítom meg az öreg hölgyet a recepciónál, aki papírokat rendezget. Úgy tűnik, nem hallotta. - Elnézést! - szólok hangosabban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, miért hangoskodik, kisasszony?! - rivall rám, mire megforgatom a szemem. Tipikus.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A barátomat... Akarom mondani egy barátomat behozták ma. Tudna segíteni nekem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy is hívják? - sétál csigalassúsággal a számítógéphez. - És magát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Luke Hemmings, és én Brynn Carrington vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, behozták.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? Megmondá hol van, és hogy mikor mehetek be hozzá?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, de nem adhatok ki ilyen információt. Tudja, Ő a különleges betegekhez tartozik, ha fogalmazhatok így. A barátai összeállítottak egy listát, ami alapján beengedhetünk hozzá vendégeket. Sajnos az ön neve nem szerepel rajta, így nem mehet be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? Kérem, nézze meg még egyszer!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megnéztem kétszer is, hölgyem! Most pedig, kérem távozzon, ha nincs más, akit meg akarna látogatni!</div>
<div style="text-align: justify;">
Szememet forgatva megyek el a pulttól, és az ajtó felé veszem az irányt. Félúton, mikor kikerülök a nyanya látószögéből, elfordulok, és elindulok az egyik hosszú folyosón. Mindenütt kis kocsikat tologató nővérek, orvosok és beteg vannak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Minden ajtó előtt megállok és benyitok. Így azért mégis egyszerűbb megtalálni őket, mint várni, hogy megmondják, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egész folyosón végigmentem, de egyikben kórteremben sem voltak, sem szobába. Az ellenkező oldalt lévő útra megyek, és ott nézelődök. A harmadik ajtó előtt állva meghallok néhány ismerős hangot. Benyitok, és ledermedek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mind felém kapják a fejüket, pár percig csak néznek, aztán megszólalnak:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Brynn? - kérdezik egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok - köszönök a nevelőanyámnak, és testvéreimnek. Nevelőapám ott fekszik az ágyban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz te itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezhetném ugyanezt én is, de nem fogom - nevetem el magam gúnyosan, és semmi együttérzéssel kisétálok a helyiségből.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem foglalkozom velük, bezárom az ajtót, és figyelmen kívül hagyom a visszahívásokat. Sokkal fontosabb dolgom is van, mint velük cseverészni, mikor ők cseszték el legjobban az életemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amellett négy szobával, ahol a nevelőcsaládom tartózkodik, megtalálom azt, amelyiket eredetileg is kerestem. Az ajtó elé egy vendéglista van kiragasztva, hogy láthassák, hogy nem mehet be mindenki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan végigfutom szemeimmel a sorokat, de tényleg nem látom a sajátom. Felmegy bennem a pumpa, és berontok. Még csak a három fiú ül bent, Luke pedig az ágyon fekszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te hogy-hogy itt vagy? - kérdezi elképedve Calum.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki van rakva a vendéglista - egészíti ki Ash.</div>
<div style="text-align: justify;">
Michael csendben ül, és maga elé néz. Valamiért mindig is szimpatikusabb volt a másik kettőnél. Már amennyire sokszor láttam, de ez lényegtelen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látni akartam, és higgyétek el, ha akarok valamit, azt megszerzem - fonom keresztbe karjaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beengedett a recepciós?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Kerestem a szobát, és meg is találtam. Nem fogom hagyni, hogy megtiltsátok a látogatást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én asszem' kimegyek inkább - áll fel Mike a székből, és kibiceg a telefonjával együtt. A nagymenő, új, okos telefonjával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még szegény Mike- t is kizavartátok - biccentek a színes hajú srác felé.<br />
- Ja, valószínű - forgatják meg a szemüket.<br />
<br />
Nem bírok tovább állni, így leülök az egyik ágy melletti székre, és könyökölni kezdek a térdemen. Végig a szőke fiú arcát nézegetem, s megpróbálom eldönteni, vajon érzi- e, hogy itt vagyok. Valószínűleg nem, de reménykedni mindig lehet.<br />
Ráteszem kezem az övére, és ott tartom. Megpróbálok nem mozogni, csak csendben figyelni. Olyan jó lenne, ha megbeszélnénk a dolgokat. Úgy viselkedünk, mint egy rossz házaspár, pedig még együtt sem vagyunk. Nekem egy kicsit talán ellenemre lenne, hiszen tudom, mivel jár az, ha az ember valaki híresnek a barátja, barátnője. <br />
Hirtelen megmozdítja kézfejét, nekem pedig nagyot dobban a szívem. Egyre furábban viselkedek, és ez nem tetszik. Lehet, hogy tényleg nem kellett volna eljönnöm?<br />
- Luke! - könnyezni kezd a szemem. El sem hiszem, hogy pár nap alatt mennyi mindent ki tudott hozni belőlem!<br />
- Felébredt?! - kérdezik egyszerre a srácok, mire Mikey is beront az ajtón.<br />
- Azt hiszem. Megmozdult.<br />
Lassan pislogni kezd, végül kinyitja a szemét.<br />
- Jobban vagy? - kérdezem, de még mindig nem engedem el a kezét.<br />
- Aha - ránéz a kezemre, mire én ösztönösen elrántom onnan. Rám néz, elmosolyodik, majd a srácok felé fordul.<br />
- Mióta vagyok bent?<br />
- Körülbelül talán két- három órája - válaszol Mike, aztán nekidől a falnak.<br />
- És te mióta vagy itt? - címzi nekem a kérdést.<br />
- Tíz perce - nem akarom mondani, hogy kicsit pikkelnek rám, így inkább ott hagytak a bár előtt, és elvitték úgy, hogy utána írtak egy listát, amin nem szerepel a nevem, így nem tudtam <i>volna </i>bejönni, ha nem vagyok olyan leleményes.<br />
- Ki volt még itt?<br />
- A családod - válaszolják a srácok kórusban.<br />
- Én azt hiszem megyek. Csak tudni akartam, jól vagy- e - felállok a helyemről, de majd' visszaesek, mert Luke visszaránt.<br />
- Maradj. Beszélnünk kell.<br />
- Akkor mi megyünk - mondja Calum, és felállnak a székekről.<br />
Vissza leülök, és várom, hogy megszólaljon.<br />
- Emlékszel a néhány órával ezelőtt történtekre?<br />
- Hát... Kábé annyi ugrik be, hogy miután hazahoztatok, utána elmentem a két sráchoz, aztán nem sok minden, végül, mintha nem is hatott volna a drog, emlékezni kezdtem, miután lementem hozzátok a bárpulthoz.<br />
- Azért nem hatott, mert a háromnegyedét kivertem a kezedből - elneveti magát.<br />
- Kösz...<br />
- Gondolom Will hallani sem akar arról, hogy elgyere.<br />
- Leordítottam a fejét, meg ilyesmi, de többről nem esett szó.<br />
- Tényleg azért jöttél, hogy megnézd, milyen az állapotom?<br />
- Jöttem volna hamarabb is, csak nem úgy alakult, ahogy terveztem - sóhajtom. - Mindegy. A lényeg, hogy jobban vagy.<br />
- Akkor ismét barátok? - mosolyog rám, mire elővillantok egy erőltetettet én is.<br />
- Barátok - a szívem megint kiszakad a helyéről. Nem akar többet barátságnál és nekem ezt el kell fogadnom. Talán jobb lett volna, ha nem is találkozunk <i>azon </i>az éjszakán. Akkor nem változtam volna meg, akkor Ő nem lenne itt... akkor soha nem ismerem meg.<br />
- Min gondolkodsz? - zökkent ki a gondolatmenetemből.<br />
Talán jobb lenne, ha nem mondanám el. Nem akarom, hogy összevesszen a barátaival miattam. Az nem lenne túl jó... És még jobban megutálnának... Nem mintha számítana.<br />
- Brynn! Amúgy mondani akartam valamit... - folytatja, bennem pedig meghűl a vér.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
GUYS!</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Na, nekem mától szünet volt, pedig szerdától nem is tanultunk, tegnap meg egykor végeztem. :D A KARÁCSONYI SZÜNET (vagyis mi mindig így hívtuk általánosba, és azóta nem tudok mást mondani) kezdete miatt kiraktam a részt, remélem tetszeni fog. :D Amúgy, mivel nincs bent mindenki a facebook- os csoportban, így ide is másolok egy rendkívül cuki "részt" úgymond, hogy ne maradjon le senki. :D Ez a 12-14. fejezetből van, már nem emlékszem. :D</blockquote>
<div style="text-align: center;">
"[...] - De tudom, hogy szeretsz... Én vagyok a szőke herceged. </div>
<div style="text-align: center;">
[...] - Nem tudtad, szívem? Nincs szőke herceg fehér lovon, csak páva gyerek volán buszon.</div>
<div style="text-align: center;">
[.............] - Máskor busszal jövök, hogy még kifogásod se lehessen." </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
NE FELEDJÉTEK, HAMAROSAN KARÁCSONY! KÉSZÜLÖK EGY KIS MEGLEPETÉSSEL, REMÉLEM, HOGY TETSZENI FOG! *-* HATALMAS ÖLELÉS, EGY PSZICHOPATA ÍRÓNŐ, BRYNN <3</div>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-47956511165757979552015-12-04T23:55:00.001-08:002015-12-04T23:55:23.568-08:00Huszonegyedik fejezet - "Mindez azért, mert félek"<i>/Brynn Carrington/</i><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">M</span>egérkezünk a bár elé, Luke pedig betessékel. Will észrevesz minket, biccent és ideadja a szobám kulcsát. Elveszem, s felnézek az emeletre, bár tudom, hogy Luke- nak már elege van belőlem a mai napra. Sőt, szerintem örökre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere! - Luke megfogja a kezem, felhúz maga után a "lakosztályomba". Emlékszik a járásra, így vezet inkább ő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na... Pakolj össze, addig megbeszélem a dolgokat azzal a nagy kopasz fickóval ott lent - int.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudod mibe vágod a fejszédet - mondom halkan, s lehunyom a szememet.<br />
- Azt hiszed érdekel? Elérem, amit szeretnék. Nem fognak keresni, megígérem.<br />
Sóhajtok, majd benyitok a szobába, ő pedig vissza lekullog. Kicsit féltem, mert Will csak Will, és ugyebár, nem éppen a véknyak táborát erősíti. Na meg kidobóember.<br />
Kiborítom a szekrényemből a másik, fekete bőröndöm, majd lassan elkezdem belepakolni a cuccaimat. Mindent, ami a kezem ügyébe kerül.<br />
Puffanásokat hallok, ami egy kicsit aggaszt. Megpróbálom figyelmen kívül hagyni, de nem sikerül, mert egyre több lesz belőlük. Tudom, hogy ilyenkor elég sokan vannak itt, de... ez már felettébb rossz jel.<br />
Lemegyek a lépcsőn, majd befordulok a bárpulthoz. Will ott áll, és nézi a veszekedő embereket. Luke áll középen, és nagyon magyaráz valamit, de az egyik meglöki, így elesik. Amennyire csak tudom, szedem a lábam, de az sem elég gyors. Egyből felpattan, és kisebb-nagyobb vita alakul ki, később már egymást ütik ott, ahol érik a másikat. Utat török magamnak a tömeg között, és megpróbálom leállítani őket.<br />
- Elég már! Mi ez itt?! Hagyjátok abba! - ordítozok, mint valami házisárkány.<br />
Nem foglalkoznak velem, továbbra is püfölik egymást. Lassan mégis abbahagyják, és annak valami oka van. Ellököm a fiúkat, és látom, hogy Luke fogja a fejét, miközben felszisszen minden apró mozdulatra, amit meg kell ejtenie.<br />
- Istenem, ne, ne, ne! - motyogom könnyezve, aztán odaszaladok hozzá. - Kérlek! - sírom össze az ingét, így kisebb-nagyobb foltok keletkeznek rajta. - Teljesen megőrültetek? - rivallok rá a fickókra, de nem foglalkozok a válasszal. - Luke! Luke, jól vagy? - szólongatom, de nem igazán válaszol.<br />
Tudom, hogy valamit csináltam, mielőtt ide jöttünk, és rohadt szarul érzem magam, de nem jut eszembe. Olyan, mintha pár perc alatt tisztán gondolkodnék, pedig biztosan nem. Minden miattam van, pedig csak segíteni próbált.<br />
Megkeresem a telefonját, amit a zsebében találok, majd elkezdem a névsor közt keresni az egyik haverját. Legelsőnek Ashtont találom meg, és rohadtul nem érdekel, hogy nem vagyok szimpi neki, nem kockáztathatok. Egyre csak fogy az idő.<br />
- Hello. Brynn vagyok, történt egy is baj. Ide tudnátok jönni a bár elé? - szipogom el a mondatot.<br />
- Mi? Mi történt? - hangja aggódó, ami még jobban felemészt.<br />
- Csak gyertek ide! Készüljetek, azt hiszem kórház lesz belőle...<br />
- Mi? De miért? Az istenit, mondd má... - kinyomom, és nem törődök a következményekkel.<br />
<br />
Biztosra veszem, hogy Luke barátai pár perc múlva itt vannak. Tuti nem akarják, hogy baja essen.<br />
Alighogy felállok, három ideges srác ront be az ajtón.<br />
- Mi a baj? - hallom egyikük hangját.<br />
- Jó ég - nyögi ki Mike.<br />
- Mi történt itt?<br />
- Beszélni akart Will- lel. Mondtam, hogy ne, de nem hallgatott rám! Vigyük kórházba! Most! - a mondat végére már záporoznak a könnyeim.<br />
Calum és Ashton megfogja Luke- t, Mike pedig nyitogatja előttük az ajtót. Én már indulnék utánuk, de miután berakták a kocsiba, Ash odaszól.<br />
- Szerintem jobb, ha most kimaradsz ebből- hangja rideg és kimert, érzem, hogy gyűlöl.<br />
- Mi? - értetlenkedek szétsírt szemekkel.<br />
- Amióta megismert, csak baj van. Nem tudom hány napja volt, az is lehet, hogy tegnap, de... Késik az interjúról, a próbákról, a fellépésnél... Ez nem ő. Szerintem hagyd egy kicsit békén. Utána az sem érdekel, ha faljátok egymást, de addig ne, amíg nem épül fel.<br />
- Ashton, nem tilthatod meg, hogy találkozzunk! - üvöltök rá kikelve magamból.<br />
- Ugyan. Én nem fogom, viszont be kell látnod, hogy semmi értelme nem lesz, hogy bent leszel. Ő aludni fog, a többiek pedig reménykednek, hogy nem lett agyrázkódása vagy amnéziája.<br />
- Én is reménykedni akarok! Ott akarok lenni! - kiabálok.<br />
- Ne nehezítsd meg a dolgunkat, kérlek - int le.<br />
- Ash, indulnunk kellene - szól Mike, majd a sofőr is beszáll a kocsiba, és elhajtanak. Nézem a távolodó jármű képét, s közben kettéhasad a szívem.<br />
Sírva rohanok fel a szobámba, ott pedig lerogyok az ágyra. Nem teheti meg, hogy megtiltja a találkozást! Nem tilthat el a kórháztól, sem Luke- tól! Miattam van minden... Tudtam, hogy nem kellene megismernie... Csak ártottam neki egész idő alatt! Jobb lett volna, ha távol tartom magam tőle, tőlük, hiszen Ash- nek igaza van. Ha baja lesz, sosem bocsátom meg magamnak.<br />
<br />
Előkapom a dobozkámból a kis pengém, és sóhajtok. Régen nem tettem már... Na jó, ez hazugság. Mielőtt elkezdődött a koncert, akkor is, Luke miatt. De el kell raknom! Nem szabad megtennem! Tudom, hogy fontos nekem, de soha nem merném bevallani neki. El kell dobnom, miatta... <i>Dobd el, Brynn! Dobd el, Luke miatt!</i><br />
Remeg az egész kezem, már az alkarom felett lebegtetem az éles tárgyat, miközben zokogok. <i>Dobd már el! </i>- visszhangzik a fejemben.<br />
Minden miattam van, én nem akartam, hogy ez legyen. Mondtam, hogy hagyja! De nem, neki hősködnie kell... mindig.<br />
Vajon, amikor Norine szerette Luke- ot, akkor ő is így viselkedett? Ő is kiborította, de a fiú sosem haragudott rá? Hasonlítok rá a kinézetén kívül? Luke látja bennem Norine- t, vagy teljesen elfelejtettem vele? Én...<br />
Valami ismeretlen érzés fut át rajtam, amibe beleborzongok. Kiesik a kezemből a penge, és még jobban sírok. Már levegőt is alig kapok, nem tudok leállni. A gyomrom összezsugorodik, a szívem hevesen ver, szinte kiszakad a helyéről, és az a fulladó érzés... Mindez azért, mert félek. Félek, hogy elveszítem. De nem, azt nem lehet. Szükségem van rá... <i>Szeretem...</i><br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Micsoda befejezés!</i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Hi guys! Hmm... Tudnotok kell, hogy nagyon meggyűlt a bajom a fejezettel, de szerencsére akadt egy emberem, aki tudott segíteni, mert benne van a témában. Nagyon sok közös van bennünk, azt hiszem. :D Mindketten agresszív állatok vagyunk, akik ki akarják nyírni a szereplőket XDDDDDD Vicceltem :D Félig...</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Tegnap alkalmam nyílt találkozni ezzel az emberrel, híresebb nevén Merci- vel, akinek két blogját is olvashatom (mostantól már bétaként is). Több, mint három óra hosszát végigbeszéltünk, és ettünk kürtőskalácsot, és szívrohamot kaptam, amikor megláttam egy egydés karkötőt, mikor 5sos- ös nem volt!!!!!!! Kiakadás level 999999. 16- án megint találkozunk, mert eredetileg akkor kellett volna, de juuuuj! Már nagyon várom, olyan jó volt! :D Szóval már ezt is lehúzhatom a bakancslistámról! *--*</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
A fejezethez mit szóltok? Utáltok a fejezet vége miatt? Remélem. :D </blockquote>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-38392208008541262482015-11-19T23:03:00.000-08:002015-11-20T01:46:30.823-08:00Huszadik fejezet - Hatás<div style="text-align: justify;">
<i>/Luke Hemmings/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">É</span>pphogy felkelek, már elszabadul a pokol. Míg félálomban voltam, hallottam, hogy beszélgettek, sőt, még néha nevettek is, de most...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nálatok tabutéma Norine? - kérdezi egy mosoly kíséretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán esik szó róla. Mivel a srácok és Norine nem jöttek ki túl jól, ezért nem is firtatják, na meg mi értelme lenne? - nézek a szemébe, ő pedig megvonja a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak kicsit furcsán viselkednek. Főleg Hisztis...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A dobos - halkan felnevet, nekem meg mosoly szökik az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ash.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. Bemutatkoztak. Mindegy, nekem akkor is vagy "<i>A dobos</i>"<i> </i>vagy "<i>Hisztis</i>"<i> </i>lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben van, de feküdjünk vissza aludni. A többiek is biztos szeretnének.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megint rád kell feküdnöm? - morogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnél inkább Ashsel? - nevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázza a fejét, és maga alá húzza a térdeit. Összefonja karjait a lábai körül, kifelé néz az ablakon, és felénk sem néz. Ilyenkor elgondolkodom, hogy talán megbántottam- e valamivel, vagy csak egyedül akar lenni? Fogalmam sincs...<br />
- Hé, minden oké? - kérdezem, miközben közelebb csúszok hozzá.<br />
- Semmi sincs rendben - motyogja.<br />
- De miért? Kérlek, mondd el! Tudod, hogy tudnék... Ömm... - gondolkodom - Talán együtt megoldhatnánk!<br />
- Attól, hogy nem ejted ki a segítség szót, és a szinonimákkal bajlódsz, még tudom a jelentésüket - néz rám, miközben az ajkát harapdálja.<br />
- Jó. Minek köntörfalazzak? Tudod te is, hogy segíteni akarok, de nem fogadod el! Miért?! Pedig én mindent megpróbálok, de nem elég! Miért nem?! Miért nem hagyod? - kérdezem.<br />
Próbálok halkan beszélni, bár nem igazán megy.<br />
<br />
Mikor megáll a kocsi a közeli buszmegállóban, hogy szusszanjunk egy kicsit, Brynn belekezd.<br />
- Nem érted? Nem kell segítség! Bárki eddig megpróbálta, mind kudarcot vallott és nekem nem kell több szenvedés, érted?! Ezért nem kellenek se barátok, se pasik, se semmi! - szünetet tart - Kösz a fuvart, innentől gyalogolok!<br />
Egy szempillantás alatt kiszáll a kocsiból és magára csapja a válltáskáját. Követem és elkapom a csukóját. Nem tudom, valamiért nem "merem" máshol...<br />
- Nem engedem, hogy az éjszaka közepén a városban kószálj egyedül. Most pedig vagy szépen beszállsz a kocsiba vagy beraklak! - állítom választás elé.<br />
- Nem vagyok sem csecsemő, sem kutya, hogy megmondd, mit csinálhatok! Elmúltam tizennyolc és már mászkálhatok a saját felelősségemre! Nem kell bébiszitter!<br />
- Nem is leszek az, ne aggódj. Na, ülj vissza!<br />
- Nem! - rángatja a csuklóját.<br />
- Brynn, ne csináld már ezt! Az egyik pillanatban még minden rendben, a másikban meg úgy viselkedsz, mint valami...<br />
- Mi? Mondd, mi vagyok! Gyerünk, mondd ki! Hárpia? Esetleg fogyatékos? Őrült? Melyik jelző illik rám legjobban? A hülye?<br />
- Ülj már vissza! - kiabálom el magam, mire kirázza a hideg.<br />
- Felejtsd el!<br />
Elszakítja a kezét a kezeim közül és elsétál a belváros felé. Sóhajtok egy hatalmasat és szólok a srácoknak, hogy hazakísérem Brynn- t, majd találkozunk otthon.<br />
Igazából semmi kedvem lófrálni a városban, sem követni, bár ki tudja, milyen elvetemült gondolatai vannak, főleg most.<br />
- Ah, fránya cipő! - suttogja maga elé és leül a mellette lévő padra, míg én megbújok egy fa árnyékában. Lehúzza a magassarkúját és a kezében tartva indul el ismét.<br />
Körülbelül tíz perc múlva érkezünk a belvárosba, ahol még ilyenkor is megy a nyüzsgés. Brynn a bár felé igyekszik, gyanítom, haza akar menni. Talán jobb lenne, ha lerendezném McCartney- val, hogy Brynn költözhessen szállodába és végleg felmond ezzel az állással, ugyanis nem igazán van ínyemre.<br />
Egy kis sikátoron keresztül megyünk, persze Ő nem tudja, hogy én is itt vagyok. Magabiztosan lépked, aztán újra felveszi a cipőket. Két alak jön ki az egyik épületből.<br />
- Á, Brynn! Rég láttunk, mi újság? - kérdezi a magasabb srác.<br />
Nem szól semmit, csak valamit babrál a kezével.<br />
- Na mi az, megint eleged van az életből? - nevet a fekete hajú.<br />
- Ha tudnád mennyire! - megfordul és elkezdi szívni a cigit. - A másik cucc?<br />
- Aha, már a cigi nem is elég, mi? - nevetnek mind a ketten, mire Brynn visszafordul feléjük.<br />
- Nagyon nincs kedvem szórakozni, már fizettem is, úgyhogy jó lenne, ha adnátok végre! - suttogja mérgesen. Nagyon kell figyelnem, hogy halljak mindent.<br />
- Jól van már, pipi! - csapja vállon a magas, szőke.<br />
<br />
Brynn elveszi a kis zacskót és elkezdi kibontani, de előbújok a dobozok mögül. Közeledek feléjük és mikor odaérek, kikapom a lány kezéből a cuccot.<br />
- Hé, add már visz... - rám néz és megdermed. - sza... - fejezi be a mondatot. - Mit keresel itt?! Add már vissza!<br />
- Dehogy adom, elment az eszed?! - förmedek rá és a zacskót visszanyomom a két srác kezébe. - Most pedig szépen hazaviszlek!<br />
- Brynn, nem is mondtad, hogy van bébiszittered!<br />
A lány összehúzott szemekkel méreget, aztán visszaveszi a megvásárolt dolgát, majd rám néz ismét. Kibontja és beleszívna, ha nem verném ki a kezéből. Egy picit csak sikerült neki, mert prüszkölni kezd.<br />
- Tudod, Luke, sosem gondoltam volna, hogy ennyire kitartó vagy! Mindig olyan pasikat fogtam ki, akik hülyék, könnyen csábíthatóak és persze pénzesek. Nos, te sajnos nem mindet birtoklod, szóval... hát... Hogy is mondjam? Tulajdonképpen ki is vagy te? Mármint - neveti el magát. - mit keresel itt? Miért nem hagyod, hogy éljem az életem?<br />
A srácok mellette elkezdenek "húú-zni".<br />
- Ez nem élet, amit te csinálsz! Gyere, hazaviszlek! - megfogom a karját és elkezdem kihúzni onnan.<br />
- Nem! Nem megyek sehova! Engedj már el! Nem érted? Fáj! Engedj el!<br />
- Ha hazaértél és bezártalak a szobádba, akkor elengedlek!<br />
Nem törődök sem a nyavalygásával, sem a fiúk őrjöngésével, csak megyek előre. Tudom merre van a bár, így nem kell megállnom. Persze, gondolom ezt én... Brynn nyöszörögni kezd, hogy álljunk már meg, mert fáj a lába...<br />
- Vissza akarok menni - duzzog, de én csak megforgatom a szemem. - Hallod? Miért tesz úgy mindenki, mintha láthatatlan lennék? Annyira zavar, meg... - megfordítom és kezemmel betapasztom a száját.<br />
- Nem tudod, mekkora hibát követsz el! Próbálok segíteni, de te csak azért is ellenszegülsz! Mikor tanulod már meg végre, hogy szükséged van valakire? Miért nem engeded, hogy segítsek?!<br />
Lefejti a kezem a beszélőkéjéről és nekikezd.<br />
- Miért akarsz te mindenáron segíteni? Nem kértelek, vagy ilyesmi - nevet, bennem meg felmegy a pumpa.<br />
<i>Nyugi... Csak nyugi! Tudod, hogy direkt csinálja! Lélegezz... </i><br />
- Akkor most hazamegyünk hozzád, elpakoljuk a cuccaidat és befizetlek egy szállodába, világos?<br />
Elkezd bólogatni, én meg önkéntelenül is elmosolyodok. Hogy lehet valaki ennyire hatással rám?<br />
Két kezem közé fogom arcát, és magamhoz húzom. Szemeink egymásét pásztázzák, és próbáljuk kivenni, hogy mit érezhet a másik. Részemről még nem teljesen tudom eldönteni, de azt hiszem, szeretem.<br />
- Ha ezt most megteszem, tudom, hogy nem fogsz rá emlékezni, mert azt hiszed, hogy hallucináltál. Megéri ez nekem? - suttogom szájához közel a szavakat, de ő csak mereszti rám hatalmas szemeit. - Tudod, ha hamarabb ismertelek volna, talán nem jutottál volna idáig. Én akkor is a barátod lettem volna - ajkaimat az övéire tapasztom, s egyre közelebb húzom magamhoz. - Vagy az, aki szeret - nyelek egy hatalmasat, és újra megindulok vele.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
HEPPI BÖRTSZDÉJ MICHAEL ÉS JÖN A DVD <33333333333333333</blockquote>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-87983477593964190132015-11-14T11:49:00.002-08:002015-11-14T11:49:44.393-08:00#prayforparis<div style="text-align: center;">
<a href="http://www.femcafe.hu/sites/default/files/images2015/1_vorosszonyeg/lilu_prayforparis_2.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="197" src="http://www.femcafe.hu/sites/default/files/images2015/1_vorosszonyeg/lilu_prayforparis_2.JPG" width="200" /></a><span style="font-size: x-large;">azaz: imádkozz Párizsért!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-large;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Kétlem, hogy nem láttátok volna a facebookot, ahol mindenki profilképe átvált egy ilyen kék-fehér-piros árnyalatúra, hogy kifejezzék együttérzésüket. Én magam is megtettem, mivel úgy érzem, ha mással nem is, de ennyivel támogathatom őket. Ezúton is szeretném kifejezni részvétem mindegyik túlélőnek és áldozatnak, akik elvesztették a családjukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tegnap történt ez a borzalmas dolog, hogy Párizsban több helyet is terrortámadás ért. A jelenlegi hírek szerint több, mint 150 halálos áldozat volt, emellett többen kórházba kerültek. A facebook- on mindenkinél látok csomó képet, miszerint ilyenek vannak: "amikor a fények városa sötétségbe borul, a többi város érte világít". vagy valami hasonló, nem jut eszembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kedves-drága blogger-ismerőseim is csatlakoztak ehhez a "szolidaritási áramlathoz", és szinte mindegyiküknél megtalálható ez a kék-fehér-piros profilkép, bejegyzés, képek, satöbbi.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A fiúk is </b>kiraktak egy képet, ahol a sydneyi operaház pompázik ezekben a színekben, ami rohadt aranyos tőlük. Arról nem is beszélve, hogy Snapchaten MyStory- ba is ilyen képek voltak kirakva, és face- n a franciák olyan aranyos dolgokat írtak nekik!</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, hogy minden megjavul, és nem lesz több ilyen, hiszen semmi értelme! #PRAYFORPARIS! ~ kitartást, drágáim, reméljük, hogy hamarosan vége!</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-21322695303368298592015-11-09T11:18:00.002-08:002015-11-09T20:34:41.225-08:00Bogi születésnap *---* /Ashley/ *figyelem! Ebben a oneshotban az Ash becenév a lányé!* *Boldog szülinapot Bogiiiii :D <3 <3 <3 <3 <3 <3 *több szívet kaptál, mint Luke, el tudod ezt hinni??????????**<br>
<br>
<div style="text-align: justify;">
Ashtonnal már egy jó ideje nem beszéltem, a turné nagyon keresztbe tett nekünk. Ő folyton munkában volt, én pedig itthon tanultam, Ausztráliában. Mikor hívtam, ki volt kapcsolva, ha ő hívott, aludtam. Szinte sosem tudtunk beszélni, pedig rengeteg dolog várt volna kisimításra... Pár óra múlva jönnek haza, eléjük kellene mennem? Mérges vagyok...</div>
<div style="text-align: justify;">
Leülök a gépem elé, és megnyitom az e- mailem. Meglepetésemre egy új levél van a beérkezők között. Érdeklődve nézem az információkat, és a feladó Ashton. Mit akar?</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Drága Ashley!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudod, mennyire balfék vagyok kapcsolatok terén, de azért megpróbáltam. Sosem tudtuk elérni egymást, pedig örültem volna neki, ha csevegünk. Luke és Mike itt lökdösi a gépem, hogy szerintük fel kellene hívjalak, de képtelen vagyok rá. Összeesnék, ha hallanám a csalódottságot a hangodban. Hiányzol! Az érintésed, a nevetésed, a hajad, a mosolyod... Nyálas, igen, de nem tudok mit tenni ellene, így van. Kívánom minden egyes porcikádat! Eszméletlenül nehéz több hetet végigturnézni úgy, hogy nem vagy mellettem, hogy egyedül ébredek, nélküled. Szürkék a hétköznapjaim, te vittél beléjük színt!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megértem, ha látni sem akarsz, de én továbbra is próbálkozni fogok! Te vagy a mindenem, és ha már magaménak tudhatlak, nem adlak oda senkinek sem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Remélem a repülőtéren várni fogsz rám,</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ashton</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br></div>
<div style="text-align: justify;">
A könnyeim potyogni kezdenek a billentyűzetre. Egy kibaszott e- mailt le tudott gépelni, de az már luxus lenne, hogy felhívjon? Csalódottság a hangomban? Oké, mégis neki van igaza. Csalódtam, azt hittem, hogy a mi kapcsolatunk mindent kibír, de még pár hét turné is elég volt a lerombolásához. De... Tulajdonképpen nem is jártunk. Barátok extrákkal...<br>
Jelez a telefonom, miszerint indulnom kell, ha nem akarok elkésni a repülőtéri találkozóról. Még gondolkodom, hogy érdemes- e elmennem, aztán mégis ráveszem magam - megjegyzem, nem kellett sokáig győzködni szerény személyemet -.<br>
Körülbelül fél óra forgalmi dugó, veszekedés a sofőrrel és egy kis majdnem elcsúszás után megérkezek épségben az épületbe. Egyből rohanok az érkező gépeket mutató óriási kivetítőhöz, amin meglátom Los Angelest, és felvillanyozódok. Kétségtelen, hiányzik nekem.<br>
- A los angelesi járat 5 percet késik. Kérjük szíves türelmüket! - a hangosbemondó tájékoztatja az embereket, és felforr az agyvizem. Azt hittem elkéstem, erre kiderül, hogy még nem szálltak le. Idegesen dobolok a lábaimmal, kezeimet keresztbe fonom, és mérges szemekkel figyelem a mellettem elhaladó emberek tömegét. Szegények nem tettek ellenem semmit, mégis rajtuk vezetem le a dühömet. Ashtonnak szerencséje lesz...<br>
- A los angelesi járat utasai megkezdték a kiszállást - mondja megint az a női hang, én pedig kapkodni kezdem a fejemet. Gyorsan előkapom a telefonomat és küldök egy gyors információt Luke- nak, hogy itt vagyok, de ne szóljon Ashtonnak. Ő a legfőbb bizalmasom.<br>
A főbejárathoz megyek, és várom, hogy megszólaljon az az átkozott csengőhangom, és meglássam Ashton, Luke, Mikey vagy Calum nevét. Tudom, hogy Ashton még órákkal a gép leszállta után is repülőgép üzemmódban hagyja a telefonját, így rá nem nagyon számíthatok.<br>
Meglátom az ismerős bőröndcsomót, de leginkább Luke tűnik ki a többi közül a kékjével. Szemei egyből megtalálnak engem, de intek neki, hogy ne merjen szólni, mert letépem a fejét. Engedelmesen beszélget tovább a barátaival, én pedig Ashton háta mögé lopózok. Hirtelen lefogom a szemét, ő pedig elmosolyodik. Nem látom, de tudom. Kezeit felvezeti enyéimhez, ujjaimat lehámozza szeméről, majd megfordul, hogy szembe legyen velem. Tekintetével fogva tart, amitől nyelnem kell, mert úgy érzem, máskülönben megfulladnék. Megszorítja kezemet, majd egy apró puszit nyom rá. Arca elkomorodik, amint észreveszi, hogy én nem mosolygok, csak folyik a könnyem. A barátaink már rég eltűntek, ketten állunk a sok vadidegen ember között, teljesen tanácstalanul. Szükségem lenne Luke segítségére, ilyenkor mindig meglepett egy-két ötlettel, hogy mit válaszolhatnék, vagy Ashton miket kérdez... Most cserbenhagyott.<br>
- Ashley... - mondja ki a nevemet meggyötörten, amitől még le is hunyom a szemhéjamat, hátha meg tudom állítani a könnyek áradatát, de nem jön össze. - Utálom, ha sírsz. Mindig arra emlékeztet, hogy mit tett az a barom, pedig én rohadtul próbálok nem olyan lenni - kezd idegeskedni, de elkezdem rázni a fejemet. - Ashley, én tényleg...<br>
Erősen magamhoz húzom, karjaimat összekulcsolom hátánál, fejemet pedig mellkasába temetem. Úgy hiányzott! Az illata pedig olyan őrjítő, hogy most döbbentett rá igazán, mennyire is epekedtem érte az elmúlt nem tudom hány évben. Végül megtörlöm arcomat, és pirosas érzékszervemet, majd felnézek ajkaira, és csodálatos zöld íriszeibe. A két fantasztikus testrésze között lebegtetem szemem, aztán leesik neki, így még közelebb húz magához, rám vigyorog és ajkait enyéimre illeszti. Kezeimet felvezetem a tarkójára, ő pedig a csípőmet öleli át.<br>
- Mit szólnál ahhoz, ha... - kezdi el, de mutatóujjamat rárakom tökéletesen felduzzadt ajkaira.<br>
- Ha megünnepelnénk, hogy hazajöttél - puszit lehel ujjamra, majd egy perverz vigyor kíséretében elmegyünk erről a borzalmas helyről.<br>
Drága Luke- ék voltak olyan édesek, hogy elvitték Ashton cuccát is, így nyugodtan véglegesíthetjük a tervünket, amit igazából már nem is tudom mióta akarunk. Még sosem voltunk együtt, és ez annyira elszomorító...<br>
Szerencsére én közelebb lakok, így hozzánk megyünk. Ash egész úton fogta a kezemet, a világért sem engedte volna el. Felbotorkálok a lépcsőn, egyenesen a szobámig. Szerencsére a lakótársam elutazott pár hétre, így nem kell aggódnunk miatta.<br>
Ashton mosolyogva közelebb von magához, majd lefektet az alvóalkalmatosságra. Szívem sebesen ver, tán még jobban, mint eddig valaha. Tizenkilenc éves vagyok, Ashton pedig idősebb tőlem, amit anyáék nem szívleltek. Mindegy, nem zavar. Felém mászik, nyakamat kezdi el csókolgatni, amitől kiráz a hideg. Kezei lejjebb vándorolnak testemen, és megállapodnak az alsóneműm szélénél. Zihálva elhúzza száját, én pedig értetlenül nézek rá.<br>
- Sajnálom, Ash, elragadtattam magam. Ne haragudj! - mászik le rólam, én meg csak pislogok. Felállok az ágyról, és közelebb megyek hozzá.<br>
- Miket beszélsz? - kérdezek rá, ő sóhajt, s kezeibe temeti arcát.<br>
- Tudom, hogy még nem állsz rá készen, mégis erőltettem. Nagyon sajnálom, ne haragudj! - rázza meg a fejét, mire odadörgölőzök hozzá.<br>
- Ashton, szeretlek, és... Rettenetesen hiányoztál a turné alatt. Rájöttem, hogy már rég meg kellett volna történnie kettőnk között - elpirulok, és körülölelem derekát.<br>
- Most csak ugratsz? - kérdezi hatalmasra nyitott szemeivel, válaszul szájon csókolom.<br>
Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, ám hirtelen nyitódik az ajtó, mi pedig szétrebbenünk. Anyukám ijedt arcával találjuk szemben magunkat.<br>
- Khmm, zavarok? - kérdezi meg, én meg csak hebegni-habogni tudok válaszul.<br>
- Nem, gyere csak beljebb - húztam elő a szekrény mellől egy fotelt. - Mi járatban erre? - próbálok kedvesen beszélgetni, de iszonyúan mérges vagyok, de legfőképp szomorú.<br>
- Meg akartalak látogatni, és megkérni, hogy mesélj arról a lehetőségedről - lehunyom a szemem, és sóhajtok. Mikor kinyitom, Ashton értetlen arca néz vissza rám. Még nem mondtam el neki, szóval... itt az ideje.<br>
- Mint tudjátok, van az egyetem, meg minden, amit imádok - nyögöm ki nagy nehezen. - A Disney felajánlotta nekem, hogy az egyetem után csatlakozzak hozzájuk, mint illusztrátor.<br>
- Ez nagyszerű! - Ashton hirtelen felpattan a saját ülőhelyéről, és magához szorít. Mélyen beszívom illatát, majd csodálatos íriszeibe nézek, amik csak úgy csillognak. - Miért nem mondtad hamarabb?<br>
- Nem akartalak zavarni vele - motyogom halkan, és átnézek válla felett, hogy megláthassam anyukám reakcióját. Fürkész minket, és látom a szemében, hogy nem tetszik neki Ashton. Pedig milyen rendes pasi! És az még csak ráadás, hogy szívdöglesztő.<br>
- Kicsim, beszélhetnénk kettesben? - kérdez rá anya, mikor elválunk egymástól.<br>
- Nyugodtan mondhatod Ashton előtt is - barátom bátorítóan megfogja a kezemet, majd megszorítja.<br>
- Hát rendben - sóhajt ő is, majd belekezd. - Nem tetszik, hogy együtt vagytok. Azt hittem, a turné miatt nem lesz esély rá, hogy így maradjatok, de tévedtem. Tőled két évvel idősebb, ráadásul zenész! Mégis hogy tudna eltartani téged? Olyan fiú kell melléd, aki ott tud lenni akkor, amikor szükséged van rá! - Ashton egy kicsit fészkelődik mellettem, és mikor ránézek, látom, hogy rosszul esik neki, amit anyám mondott.<br>
- Ezt ne te döntsd már el helyettem, jó?! - rivallok rá, a fejem pedig szétmegy. - Tudod, hogy miért választottam a lehető legmesszebb lévő egyetemet? Mert azt hittem, hogy oda legalább nem jössz utánam, és nem szólsz bele az életembe! Hogy lehetsz ilyen? - a sírás határán állok, és elengedem Ashton kezét. - Kinek képzeled te magad, hogy bántani akarod?! Nem ártott neked semmit! Nemhogy örülnél, hogy végre van olyan, aki boldoggá tesz engem!<br>
Kiszaladok a szobából, egyenesen le a lépcsőn, ki a teraszra. Leülök az egyik sarokba, és próbálok érveket keresni anya állítása mellé, de sehogy sem találok. Nem tudom felfogni, miért akar annyira szétzilálni minket, miközben nagyon jól tudja, hogy imádom őt, és ő is engem!<br>
- Ash, minden rendben? - ül le mellém szerelmem, mire csak vállának döntöm fejemet. Lehunyt szemmel hallgatom egyenetlen szívverését.<br>
- Miért akar szétszakítani minket? Pedig tudja, hogy boldog vagyok melletted - panaszkodok, majd a ruhám alját kezdem el piszkálni.<br>
- Tulajdonképpen szerettem volna valamit kérdezni tőled, de így... Nem igazán merem, hogy őszinte legyek - neveti el magát, mire értetlen fejet vágok.<br>
- Szeretném hallani - nézek szemébe, ő meg inkább elfordul. Kicsit rosszul esik, de azért nem hagyom annyiban, visszafordítom magam felé. - Kérlek.<br>
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy... találtam egy egész jó kis lakást, viszonylag olcsón, és... arra gondoltam, hogy talán... te meg én... tudod...<br>
- Oh, Istenem! - nevetve borulok a nyakába, mire még közelebb húz magához.<br>
- Akkor megtisztelnél azzal, hogy hozzám költözöl? - simít végig arcomon, mire mosolyogva megcsókolom.<br>
<br>
<blockquote class="tr_bq">
Heppi börtszdéj túú júú :D Isten éltessen sokáig!! Remélem, hogy tetszett, nagyon igyekeztem :D <3 <3</blockquote>
<i> </i></div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-2996381628736723072015-11-08T01:21:00.000-08:002015-11-08T01:21:11.776-08:00Különkiadás #4 #Brynn<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjli2L4BJTWAjV_Fp5n8b-JVmBUyrTiltOnwHY9PqxjUQrfm5TN0yJ9P3NMMwjvaqKgXS9R3OpCjYU4jLvz6Ntz31WxuAX3K_MUGgijXmvIM-b-2u_RH6mjFKFIulq6kd5S4x_xP9LuaZQ/s1600/brynn.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjli2L4BJTWAjV_Fp5n8b-JVmBUyrTiltOnwHY9PqxjUQrfm5TN0yJ9P3NMMwjvaqKgXS9R3OpCjYU4jLvz6Ntz31WxuAX3K_MUGgijXmvIM-b-2u_RH6mjFKFIulq6kd5S4x_xP9LuaZQ/s320/brynn.jpg" width="227" /></a><i>/Brynn Carrington/ /Az árvaház előtt/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kint ülök a házunk előtt pszichopatának öltözve, és várom, hogy az előttünk elhaladó gyerekek megpróbáljanak betérni hozzánk. Ilyenkor mindig gonosz mosolyra húzom a számat, és ők meggondolják magukat. Úgy szeretem ijesztgetni őket! Halloween az én ünnepem, mivel akkor nem szid le senki, ha rosszat csinálok, és annyi cukorkát eszek meg, amennyit csak akarok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az a legnehezebb feladat, mikor el akarok menni vadászni édességre, és itt kell hagynunk a saját tálunkat. Mivel kívülre szoktuk rakni, így mindig felszerelek valami kis szerkezetet, ami a szívbajt hozza a hívatlan vendégekre, és nem merik elvinni a tulajdonomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ma is éppen egy ilyet alkottam, és most azt akarom a helyére illeszteni, hogy elérhessem vele a megfelelő hatást. Hatalmas, hegyes fogai vannak a gépemnek, mindent ketchup és művér borít, vicsorog, és védelmezi a cukorkáimat. Ha épeszű lennék, azt mondanám, hogy letakarom valamivel, és ráírom egy táblácskára, hogy "elfogyott!", de ugye az nem mulatságos.</div>
<div style="text-align: justify;">
Magamra öntöm a művért, és ezzel el is készült teljesen a halloweeni jelmezem. Mosolyogva megyek végig a környező házakhoz, hogy kopoghassak, és azt mondhassam: "csokit vagy csínyt!". Mindig viszem magammal a noteszemet, és felírom, hogy ki volt goromba velem, így annak másnap reggelre mindig meggyűlik valamivel a baja. Múlt évben például a közvetlen szomszédunk, Mrs Carter elkergetett, amiért áldozatnak öltöztem. Felírtam a nevét, és éjszaka, amíg aludt, az összes fát, bokrot és virágot az udvarán betekertem vécépapírral. Gondolhatjuk, mennyire örült nekem. Mondjuk, arra sosem jött rá, hogy én voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csokit vagy csínyt! - vigyorgok Mr Baxterre, s felé nyújtom a kosárkámat, amibe mosolyogva rak bele egy nagy maréknyi cuccot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig is érzéked volt ezekhez az öltözékekhez - nevet fel jóízűen, én pedig csak megvonom a vállamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mihelyst tovább állok, egyre jobb kedvem lesz. Az első pár ház nagyon vidám, aztán az egész vége felé kezdenek kimerülni a készletek, és elveszítik a kedvüket az emberek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Átszaladok az utcán, és megállok a legfélelmetesebb ház előtt, ami előtt más napokon soha, senki nem mer elmenni, akivel minden rendben van. Anyáék mindig megtiltották, hogy szóba álljak az öreg, ősz hajú nénivel, aki szerintem kedves, csak fura és tartózkodó. A gyerekek az iskolában azt híresztelik róla, hogy Halloweenkor mindig szerez magának egy fekete macskát, lemészárolja, és bemutatja valami felsőbb hatalomnak. Én nem hiszek nekik, egyszer meglestem, mikor hatéves voltam, és észrevett. Behívott magához teára, és megkínált a kávésütijéből, ami nagyon finom volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hallom egy csoport gúnyos nevetését, és tudom, én vagyok a tárgy. Nem tud érdekelni, becsöngetek a nénihez, és azon izgulok, hogy nyissa ki, vagy nekem annyi. Még két perc után sem történik semmi, de azok az idegesítő nyávogók közelebb kerülnek hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi az, Brynn? Részt akarsz venni a szertartáson? - neveti ki Hilary, én pedig felvonom a szemöldökömet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz? - értetlenkedek továbbra is, majd a cukros edényemre pillantok és összehasonlítom az övéikkel. Tele van az összes. - Édességért jöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagy eszednél, te lány! Fel fog boncolni, mint egy békát! - röhög ki Christian, hozzá pedig csatlakozik Melody és Annabell.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Addig add ezt ide, neked már nincs rá szükséged, hiszen meg fogsz halni! - vihog rajtam Melody, és megragadja a cukros bödönöm szélét, és elkezdi húzni maga felé. Nem engedem el, rángatni kezdjük. - Engedd el, te hülye! - sipákol, mire rátaposok a lábára. - Áú!</div>
<div style="text-align: justify;">
Chris és Annabell elkezdenek húzni Dy mellől, és lefognak, amíg ő kiönti a mai szerzeményemet a járdára, s végig kell néznem, ahogy az összeset összetapossa. Könny szökik a szemebe, mikor még a műanyag, tök alakú hordozókámat is összetöri. Ahogy ott vannak a darabjai a földön, szilánkosra törik a szívemet, mivel ez a nap is csak egy rossz emlékként lesz benne az egyik részében.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor Melody végez, Christian és Anna elengednek, és hagyják, hogy a térdemre essek összezuhanva. Eddig a kedvenc ünnepem volt ez a nap, mivel ilyenkor azt hittem, hogy félre tudjuk tenni az ellentéteket, és mindenki megmutathatja a valódi arcát. Attól tartok, ők csak az utóbbit tették meg, de hiszen ezeket már ismertem az iskolából.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szipogva odakúszok volt tulajdonom részecskéihez, s kezembe veszek egy-egy darabkát. Megforgatom, majd mérgemben messzire hajítom az utcán. Ott ülök a járdán, a lábam már elgémberedett, és azt várom, hogy vége legyen a napnak, és jöjjön az éjszaka. Hirtelen csikorogva kinyílik a félelmetes ház ajtaja, én pedig egyből odakapom a fejemet. A sírásom abbamaradt, de a könnyeim még azért láthatóak, amik még az előbb cseppentek le. A néni közelebb jön hozzám, de én már csak azért sem húzódok el. Mérges vagyok, szomorú, és csalódott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj, kincsem? - kérdezi, miközben felém nyújtja kezét. Belehelyezem övébe kicsi tenyerem, majd felhúz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy hang sem jön ki a torkomon, inkább rámutatok az összezúzott valamire, amiből már nem lehet kivenni, hogy mi volt akkor, amikor még ép volt. A néni rám emeli a tekintetét, és szomorú mosollyal az arcán int, hogy kövessem. Megteszem, de tudom, hogy ha anyáék rájönnek, el fognak zárni a külvilág elől. De, ha jobban belegondolok, nem is olyan rossz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez majd felvidít! - tűnik el az egyik ajtó mögött, engem pedig frusztrál, hogy nem tudom, merre van a kijárat. Nem akarok elszökni, ha már segíteni akar, csak mégis, jobb tudni. Kijön kezében egy másik, szinte ugyanolyan edénnyel, ami tele van jobbnál jobb cukrokkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm! - vidulok fel azonnal, és hirtelen felindulásból megölelem az öregasszonyt, akit igazán meglep közvetlenségem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na és? Mit fognak kapni azok a zsiványok? Hogy bünteted meg őket? - tudakolja, mire nyelek egy hatalmasat. - Tudom, hogy te csinálod a csínyeket a környéken - neveti el magát, mire elhúzom a számat. - De ne aggódj, nem mondom el senkinek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kuncogni kezdek, s hirtelen az eszembe ötlik, hogy még nem is gondoltam arra, hogy megleckéztetem őket. Nem kéne lesüllyednem a szintjükre, de mégis, olyan jó érzés lenne, ha megfizetnének az összes dologért, amit tettek ellenem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A suliban fogom elkövetni ezeket - mondom magabiztosan, és beavatom a terveim minden egyes pontjába. - Mellesleg a nénit hogy hívják?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hívj csak nyugodtan Mary- nek - javasolja, mire bólogatni kezdek, és elmesélem az ötleteimet.<br />
<br />
<i>/Másnap/</i><br />
<br />
Mindig elfog egy bizonyos érzés, mikor a temetőben mászkálok halottak napján. Szerintem ez nem illendő, nem csak egy nap kéne gondolni rájuk, hiszen egy évben háromszázhatvanöt nap van. Ha nagy leszek, biztos, hogy nem így fogom csinálni.<br />
A mécsesek égnek kint, míg én borzongva bújok anyához, és várom, hogy végezzünk. Nem szeretem a képmutatást. Mindenki olyan kiszámítható! Csak ezen az egy nyamvadt napon jönnek, máskor szarnak a fejükre, pedig ez annyira nem jó!<br />
Mi is elhelyezünk párat a családtagjaink sírhelyénél, majd nyaggatom anyát, hogy menjünk már, mert frászt kapok a sok dilis embertől. Rosszul érzem magam köztük, én nem olyan vagyok, mint ők. Nem lehetek olyan! Nem akarok borzalmas lenni...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>/Az iskolában, pár nap múlva/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel korábban bejöttem, és végrehajtottam mindent Hilary, Chris, Anna és Melody ellen. Készen állok arra, hogy megbüntessem őket azért, mert végig csak bántottak engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen töri órán ülünk, s várjuk, hogy kicsöngessenek. Az első áldozatom Hilary, akinek a suliboxába összegyűjtöttem egy csomó pókot, és leragasztottam minden részt celluxszal, nehogy a többség el tudjon menekülni. Csöngetnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Követem őt, és messziről nézem, ahogy odasétál a szekrényéhez, és nem érti a sok ragasztót. Kinyitja, és akkorát kiált, hogy az egész iskola beleremeg. Elnevetem magam, és szaladok a következő állomáshoz, ami Chris- é. Tudom, hogy mikor kell, hol lennem, mivel már ismerem annyira a szokásaikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiú kiveszi a táskájából a szendvicsét, és elkezdi enni. Kuncogok, amikor látom, hogy elhúzza a száját, majd elkezd meggörnyedni, és úgy tesz, mintha hánynia kellene. Szalad a legközelebbi kukához, és ezúttal tényleg kiokádja magából a gilisztás szendvicset. Igen, meg mertem őket fogni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A másik kettő áldozatom ebéd után fogja megkapni a jól megérdemelt kitolását. Anna és Melody... ők mindig össze voltak nőve, olyanok, mintha ikrek lennének, pedig egyáltalán nem hasonlítanak egymásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Brynnt kérem az igazgatóiba, a 4/7- esek közül! Ismétlem, Brynnt kérem az igazgatóiba a 4/7- esek közül! - elhúzom a számat, és dünnyögve elindulok a már gyakran meglátogatott hely felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bekopogok, beinvitálnak, és én közben azon gondolkozok, hogy vajon miért vagyok itt. Nem tettem semmit, leszámítva a megleckéztetést, de ezt nem tudhatják biztosra, hogy én tettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagyok itt? - kérdezem az igazgató urat, aki már megszokhatta tőlem ezt a lekezelő beszédet, így eltekint emellett, és belekezd a mesébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az édesanyád hívott, hogy délután sürgősen beszélned kell vele. És esetleg, tudsz valamit a szembe szomszédotokról? Tudod, arról az idős néniről, akiről pletykákat kreáltok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem! - tiltakozom hangosan. - Egy nagyon aranyos néni, akivel tegnap este összefutottam! Meghívott magához, aztán beszélgettünk!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, mert aznap éjfél körül holtan találtak rá a lakásában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Meghűl bennem a vér, és azt sem tudom, mit tegyek ijedtemben. Mégis hogy történhetett? Akkor még minden rendben volt, és nem látszott rajta semmi baj, vagy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszi én gyilkoltam meg? - emelem fel a hangomat, és még a székből is felállok. - Az istenért, még csak tízéves vagyok! - csapok az asztalra, és beletúrok sötét hajamba, miközben kifújom a bent tartott levegőmet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondták ki a rendőrök, hogy gyilkosság volt, de valószínűleg... </div>
<div style="text-align: justify;">
- És maga mégis honnan tudja, hogy ott voltam? Mármint... amikor hívatott, akkor nem tudhatta...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az édesanyád mondta, hogy sokáig kint maradtál tegnap, és az osztálytársaid szerint, nos... fura vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, és maga ezeknek a hazugságoknak hisz - nevetem ki, és már nem is tudom, hogy ő a szánalmas, vagy én, amiért pár embernek betekintést engedtem az életembe. - Köszönöm a fogadást, most hazamegyek - jelentem ki köntörfalazás nélkül, és olyan sietősen húzok el onnan, hogy a lábam alig éri a földet.<br />
<br />
<i>/Brynn Carrington/ /Egy évvel napjaink előtt/</i><br />
<i><br /></i>
A legrosszabb ünnepem a halloween lett. Minden egyes évben ugyanazok a dolgok történtek, sőt, amikor tízéves voltam, és kiderült, hogy én voltam az utolsó személy, aki látta Mary nénit, gyanúsított lettem, arról nem is beszélve, hogy még egyel több okot adtak azoknak az átokfajzatoknak, hogy kiközösítsenek, és eltiporjanak, mint valami ide nem illő dolgot.<br />
Nem is éreztem magam közéjük valónak. Tudtam, hogy más vagyok, hogy nem úgy gondolkodom, ahogy ők, de nem tudtam mit tenni ellenük. Túl sokan voltak, én pedig egyedül kevés voltam hozzájuk.<br />
Mindegyikük azzal csúfolt, hogy gyilkos vagyok, hogy képes voltam megölni még azt az asszonyt is, akit a legfélelmetesebbnek tartottak a faluban. Ez hülyeség! A barátom volt, mégis miért tettem volna? Ráadásul tízévesen?<br />
Azt mondták, hogy furcsa vagyok, kitaszított, és soha nem fognak elfogadni engem. Hogy nem leszek szerelmes, nem lesz, aki szeretni fog. Miután árvaházba raktak a szüleim, sokáig azt is hittem, hogy igazuk van. Tudtam, hogy valami nincs rendben nálam, de igyekeztem nem mutatni a külvilág felé. Nem érzem jól magam az emberek között. Mindegyikük idióta, és sosem fogok tudni beilleszkedni. Nekem jó az, ha én különb vagyok, hiszen... <i>Ők nevetnek rajtam, mert más vagyok. Én nevetek rajtuk, mert mind egyformák. </i><br />
Ha valaki beteg, azt érzékeli? Tudja, hogy másképp tekintenek rá? Hát persze! Azért ők sem hülyék... És itt nem magamat akarom védeni, tudom, hogy ki fogok belőle gyógyulni, tudom, hogy meg kell ragadnom minden lehetőséget, de egyedül nem fog menni. Ha valaki nem segít, soha sem gyógyulok ki ebből. Pedig amilyen a <i>személyiségem</i>, annak köszönhetően nem leszek szerelmes... És belém sem lesz senki.<br />
Adam a legjobb barátom volt, a gimi után mégis elváltak útjaink. Tudta, mit akarok kezdeni, de akkor még nem sejtette, hogy milyen áron. Azóta sem láttam, azóta sem beszéltünk, és veszettül hiányzik. Neki elmondhattam minden gondom-bajom, ahogy fordítva is. Nem értettem, mai napig sem, hogy miért barátkozott velem. Lehetett volna a legfelsőbbekkel, ahelyett ott ragadt lent velem a porfészekben. Ki akart húzni a mélyről, viszont nem volt elég erős hozzá. Nem tudta, mit csinál, csak hirtelen felindulásból akart kirántani onnan, nem pedig szépen fokozatosan felhúzni. Arra van szükségem, hogy valaki elfogadjon úgy, ahogy vagyok, annak, aki vagyok, és... És <i>ezzel </i>együtt... Adamen és a szüleimen kívül senki sem tudja, hogy bajban vagyok. Még az árvaházban sem mondtuk el, még az a lány sem tudta, aki ott volt velem egy szobában. Senki. Senki sem tudja, hogy kezelésre van szükségem, hogy beteg vagyok. <i>Hogy személyiségzavarom van.</i></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: justify;">
Hi guys!</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Tudom, a Halloween elmúlt egy ideje, de akkor amikor írtam, még aktuális volt, egyébként is ez egy visszaemlékezés, szóval semmi köze a mi időnkhöz. Remélem tetszett, próbáltam úgy írni, hogy érezhető legyen Brynn fájdalma. Hiába egy kis "játék" volt az a tárgy, mégis összetört, amiért bántották.</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
Nagyon szépen köszönöm a több, mint 11.000 oldalmegjelenítést, a 30 feliratkozót, és a sok barátot, akit a személyetekben ismertem meg! <3 Örökké hálás leszek nektek! Hatalmas ölelés, Brynn :*</blockquote>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-67551033118435077682015-10-28T10:48:00.001-07:002015-10-28T10:48:11.602-07:00Tizenkilencedik fejezet - Hát jó...<div style="text-align: justify;">
<i>/Brynn Carrington/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">L</span>enyomott egy székbe, nekem meg itt kell dekkolnom, amíg nem végeznek, majd pakolnak össze, és végül szándékozik hazavinni. Oké, egyrészt örülök, mert legalább nem kell Evelynékkel utaznom, viszont egy kicsit bizonytalan is vagyok, mert a barátai is a kocsiban lesznek, s lenne pár megbeszélnivalónk, amit nem nagyon kötnék más orrára. Mondjuk, annyira nem szándékozok beszélni, de amit muszáj, azt muszáj.<br />
Megint eszembe jut az, amit a női vécében kigondoltam. Tizennégy napom van, nem több, nem kevesebb. Egyáltalán tudok én annyit várni? De ennyi időnek lenni kell, hogy fel tudjak készülni lelkileg. Azért, amit kigondoltam, arra nem elég két perc... Mondjuk, ha úgy nézzük, akkor én már évek óta ezt tervezem... Vagyis nem, de félig. Mindegy, Luke nem tudhat róla, mert biztos elcipelne valami elmegyógyintézetbe, vagy pszichológushoz... És meg is kéne tervezni, hogy ne legyen belőle <i>kudarc</i>. Igen, kudarc. Ha valami nem sikerül, azt annak nevezik. Tudom, én tényleg pszichopata vagyok, hogy gondolatban magamat gyilkolom, de... Nálam előfordul. Egy depressziósnál? Naná!</div>
<div style="text-align: justify;">
Kilépkednek a színpadra, és Luke a mikrofon elé áll. Szőke haja az ég felé meredezik, fekete ruhái pedig magabiztosságot sugároznak. A tömegre nézek, akik sikítozva, tapsolva várják a koncertet, és még olyan is van, aki ilyen táblákat tart, amin a srácok neve szerepel, plusz szívecske, meg ilyen hülyeségek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó estét mindenkinek! Mi a 5 Seconds of Summer vagyunk! Reméljük, hogy ez az este felejthetetlen lesz! - felém néz, és rám kacsint. Elkerekedik a szemem, közben pedig azon gondolkozok, hogy tényleg megtörtént- e vagy sem... Blah! Még ilyenkor is kellemetlen helyzetbe tud hozni, igaz? Azt hiszi, hogy nem felejtettem el a nem tudom hány perccel ezelőtt történeteket? Mert akkor téved...</div>
<div style="text-align: justify;">
- <i>She Looks So Perfect</i>! - kiabálja be a sötét hajú, kínai vagy mit tudom én milyen beütésű srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezdik játszani. Nem mondom, hogy rossz szám, mert az hazugság lenne. Fogjuk rá, még tetszik is. Bár egy icipicit jobban érezném magam, ha Luke nem engem bámulna folyamatosan. Megborzongok tőle. A csodálatos kék szempárja úgy hatol az én mélybarnáimba, hogy elképzelni is alig tudom. Próbálom nem feladni, és kevésszer pislogni, de mindig hamarabb csukódik le a szemem. Luke mosolyogni kezd, aztán a tömegre néz, és folytatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még lejátszanak néhány számot (<i>Amnesia</i>, <i>Beside you</i>, <i>Unpredictable</i>, <i>Heartbreak girl, Fly Away</i> és a <i>She's Kinda Hot</i>), aztán mind felém igyekeznek. Istenem, add, hogy kerüljenek ki!</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos az imám nem jön be. Megállnak előttem, kissé bedőlnek és engem fürkésznek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Most mi van? - kérdezem kicsit bambán, mire megszólal a dobos, aki múltkor még szentül állította, hogy hasonlítok - sőt, az vagyok! - egy Norine nevű lányra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kíváncsiak vagyunk a véleményedre. Kénytelen leszel elmondani. Ráadásul Luke barátnője vagy, ezért a véleményed duplán számít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is a barátnőm! - ellenkezik a szőke, piercinges srác, aztán oldalba böki a barátját. - Szóval. Ott tartottunk, hogy érdekelne a véleményed a zenénkről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt gáz - pislogás nélkül merednek rám, amitől belőlem kitör a nevethetnék. Nem értik, mi olyan vicces, de én nem foglalkozok vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezen mi a vicces? - kérdezi a festett hajú srác, de látom, hogy ő is alig bírja visszatartani a röhögést. Mindig is szimpatikus volt, nemhiába ezzel a lázadó kinézettel, ráadásul még kedves is, és nem támad le semmivel, úgyhogy teljesen jól elvagyok vele. Mondjuk, nem mintha annyira beszélgetnénk... Csak éppen nem készítjük ki egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább menjünk! - törlöm meg a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Luke felsegít a székről, aztán követem őket a gyülekezőpontig, majd várok, hogy pakoljanak el. Öt perc után unni kezdem, mivel nem vagyok egy türelmes típus.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítsek valamit? - veszek erőt magamon, és unott pofával nekidőlök a falnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szólnál, ha inkább beülnél a kocsiba, leghátra? - néz rám, mire megrántom a vállam, és engedelmeskedek. Most tök mindegy, hogy ott, vagy itt kell várnom, nem? Addig legalább nem leszek útba, és gondolkozhatok, hogy hogy adom elő Luke- nak a témát, amit már egy ideje jó lenne megbeszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Beszállok a fekete kisbuszba, pont leghátulra, olyan érzésem támad pár perc múlva, mintha a busz el akarna dőlni. Rájövök, hogy csak a srácok ugrottak be... Tipikus! A dobos, és a kínai elől, a színes középen. Hol van Luke? Nem mintha annyira hiányolnám, vagy valami, csak megszoktam, hogy szinte mindig együtt mennek mindenhova. Ennyire összenőttek volna? </div>
<div style="text-align: justify;">
Kivágódik a másik ajtó, és beül mellém. Nyilván megbeszélték, hogy ki hol ül. De aranyosak! Remélem mindenki érzékelte az iróniát... Köztudottan nagy humor-herold vagyok. Ez is vicc volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éjszaka van. Beindítják a motort, lekapcsolják a lámpát, aztán elindulunk. Rögtön unatkozni kezdek, mert semmi izgalmas nincs, amivel le tudnám foglalni magam. Komolyan, ennyiből áll az utazásuk? Végig csak alszanak, nem csinálnak semmit? Annyi izgalom van az egészben, hogy néha váltják egymást a vezetésben? Wow, azért azt hittem, hogy egy híres zenekarnak normális, izgalmas utazásai szoktak lenni. Vagy csak nekik nincs semmi ilyen? Ez így rohadt unalmas!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pszt - pisszegek Luke- ra, aki szerintem az igazak álmát alussza. - Pszt! - szólok hangosabban, és a drámaiság kedvéért meg is rángatom a vállát. Nem foglalkozom vele, hogy éppen aludt, vagy, hogy nagyon fáradt. Én már csak ilyen köcsög vagyok, hogy képes vagyok felverni mindenkit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - néz fel kómásan, aztán megtörli a szemeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Unatkozok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért keltettél fel? - nevet halkan, mert nem akarja felkelteni a többieket, akik alszanak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha - bólogatok, mire csak megrázza a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább aludj. Majd Ash szól, hogy mikor váltsa valaki, szóval addig nyugodtan tudunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhúzom a számat, de szerintem nem látja a sötétben. Hirtelen megragadja a derekam, és magára ránt. Az arcom elönti a pír, és most örülök, hogy sötét van. Ha látna, biztos, hogy kiröhögne, és nem hiányzik nekem az, hogy megint hülyét csináljak magamból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most elengedsz, Hemmings, vagy, ha hazaértem, kitekerem a nyakad - motyogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aludj már! - nevet, és még szorosabban ölel magához.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sóhajtok egyet, és megpróbálok álomba szenderülni. Mondjuk, elég nehéz dolgom van, mivel előttem a színes hajú horkol, és Luke szuszog... <i>Ó, de cuki!</i> <i>Jesszus, mi van velem?!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan a mellkasára rakom a kezem, és befelé fordulok. A fejem az álla alá illesztem, és lehunyom a szemem. Alszik. Valamiért megnyugszom és úgy érzem, mintha erő járna át. Boldog vagyok. Pedig ez igazán nagy szó! -, főleg tőlem, de ezt már mindenki érzékelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyit veszek észre, hogy mozgolódás van. Vagyis, inkább azt, hogy Luke mocorog alattam, így kénytelen vagyok felülni. Oké... Három szempárral találom szemben magam, ami hogy is mondjam... idegesítő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csináltok? - kérdezem ásítás közben. Ezek komolyan engem néztek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt néztük, ahogy alusztok - mondja a kínai.</div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsán nézek rá, majd a többiekre is. Először nem értik, de ezt tudomásomra is hozzák. Vagyis azt hittem, hogy ezt fogják mondani, de végül nem nyögték ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként nem kínai vagyok, ha ezen gondolkodsz - neveti el magát, aztán én is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg? - nézek fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha - nevet tovább. De azért nem magyarázná meg, hogy honnan jött, logikus, nem baj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Be is mutatkozhattok, akár - biztatom őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Calum, Ash és Mike - mutat körbe magukon Cal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Akkor mostantól Cal, Hiszti és Mike lesztek - nevetek még mindig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mégis hogy jött? - szólal meg végre Mike is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért pont Hisztis? - kérdezi a sötétszőke- majdnem barna hajú Ash.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt komolyan kérdezed? - nézek rá. - Most is bizonyítottad, plusz letámadták azzal, hogy Norine vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mint akinek meghűlt a vér az arcában, úgy ülnek előttem. Luke is felébred végre teljesen, végignéz rajtunk, de nem szól semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, én váltom Asht - mondja Calum, és beül a vezetőülésbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, asszem indulnunk kellene - motyogja Ash.</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-88602655057028365012015-10-21T10:05:00.001-07:002015-10-21T10:05:03.259-07:00Tizennyolcadik fejezet - Próba<div style="text-align: justify;">
<i>/Luke Hemmings/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;">C</span>sak állok bambán, és gondolkozom azon, hogy mit tettem. Jó Isten! Örültem, hogy a bizalmába fogadott és végre elfogadott, erre elrontom! Én lehetek csak ilyen balfasz... Mégis hogy jutott eszembe rámászni? Ez nem is én vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
Őrült tempóban keresni kezdem a lányt, hogy bocsánatot kérjek tőle. Nem állt szándékomban rá hajtani - ilyen szinten -, soha nem is tettem volna ilyet, akármilyen nehéz is ezt elhinni, mert fontos nekem. Alapból nem olyan fajta vagyok, és fogalmam sincs, hogy mi ütött belém! Magamra sem ismerek... Mindent átkutatok, amit csak lehet, mert fogalmam sincs, merre mehetett. Annyira sajnálom amit tettem! Tudom, hogy mindig követünk el hibákat, na de hogy egy ilyen lánnyal így viselkedjünk? Azért ez még nálam is túllőtt a célon, nemhogy nála. Pedig én követtem el. Oké, én tényleg el akartam érni, hogy úgy viselkedjen, de csak azért, hogy utána ott lehessek neki, és rajtam sírja ki magát. Meg akarom neki mutatni, hogy én jóban és rosszban is mellette vagyok. Hogy számíthat rám. Nem gondoltam volna, hogy így reagál rá. Eddig sosem csinált ilyet.<br />
Meglátom Brynnt, ahogy kijön a mosdóból. A szeme kisírva, és fel is vannak dagadva egy kicsit. A karját piros hegek borítják, és még mindig véres. Ezt miattam? Miattam tette? Igen, biztos vagyok benne. Az én hibám!<br />
- Brynn! - szólítom meg hangosan, mire felém kapja a fejét, és lemerevedik.<br />
Közelebb sétálok, de Ő csak hátrál. Abbahagyom, Brynn is.<br />
- Nagyon sajnálom! Nem tudom, mi ütött belém! Tényleg... én... Nem akartam!<br />
- Most meg kéne, hogy bocsássak? - neveti el magát kínjában, mire nekem felszalad a szemöldököm. - A múltkori eseted óta, drága, már meggondoltam kétszer is, hogy megérdemled- e. Azt hiszed, az ember végtelenségig tűr valamit? Tévedsz!<br />
- De barátok vagyunk! - próbálkozom.<br />
- Nem, nem vagyunk. Csak voltunk.<br />
- A barátság nem múlik el egy pillanat alatt! Kérlek, tényleg megbántam! Engedd, hogy jóvá tegyem!<br />
- Hah, mégis mivel tudnád <i>te</i> jóvá tenni? - mosolyog gúnyosan, én pedig sóhajtok. Teljesen jogosan viselkedik így, de akkor sem esik jól. - Egyébként meg rájöttem, mire megy ki a játék. Nem vagyok hülye, és attól még, hogy kihasználtok, nem jelenti azt, hogy nem fogtok megfizetni érte.<br />
- Te egyáltalán nem érted, mit miért csinálok. De azt hiszem, talán azzal, hogy többet nem kéne itt dolgoznod - piszkálom az államat, és látom, hogy Brynn lesápad. - Hé, minden oké? - lépek mellé hirtelen, mert félek, hogy a lábai előbb mondják fel a szolgálatot, mint ahogy azt ki tudná mondani.<br />
- Én... Haza akarok menni! - jelenti ki, mint akinek semmi baja sincsen, de tudom, hogy ez nem így van. Elég nagy problémái vannak. Nem ítélem el, ahogy senki mást sem, éppen ezért próbálok segíteni neki, de ha semmit sem mond, akkor elég nehezen tudok neki bármit is megadni.<br />
- Hé, Luke, nekünk próbálnunk kéne! Egy óra és kezdünk! - kiabál mellettem Calum, amitől megsüketülök. Fogalmam sincs, hogy mikor ért mellém, és, hogy hogyan termett itt ilyen hamar, meg, hogy hogy talált meg, de mindegy is.<br />
- Jó, jó, megyek már! - legyintek, ő pedig eltűnik az egyik folyosón.<br />
<br />
Brynn elé lépek, aki még mindig hátrál, de egy idő után már nem tud, mert beleütközik a mindenhol szürke falba. Nyel egy nagyot, és magához szorít egy kis kardigánt. Hozzá akarok érni a karjához, de mihelyst megmozdulok, fészkelődni kezd. Nem mérges leszek, inkább szomorú.<br />
- Jóvá szeretném tenni a hibámat. Haza foglak vinni, de előtte meg kéne várnod míg próbálunk, és fellépünk... Az úgy rendben van?<br />
Feltűnően rágcsálja a szája szélét, aztán felcsillan a szeme. A hirtelen hangulatváltozásai elég elrettentőek lehetnek, de, ha egyszer már kigondoltam, hogy segítek rajta, akkor nem fogom feladni. Egyszer elkövettem, és nagyon rossz vége lett. Nem lett volna szabad egyedül hagynom, ahogy most Brynnt sem. Ki tudja, mire lett volna képes, ha most nem jövök.<br />
- Rendben van. Megnézem a próbátokat, aztán a koncertet, és vége, igaz?<br />
- Pontosan.<br />
- Hát akkor mire várunk még? - megragadja a kezem, és elkezd húzni a kijárattal párhuzamos folyosóra.<br />
- Másik irány! - nevetem el magam, mire megfordul.<br />
Egy pillanat alatt ott termünk. Kinyitom az ajtót, és úriember módjára előreengedem Brynnt. A többiek csöndben ülnek, és nézik a lányt, aki cöveket vetett az ajtó elé.<br />
- Nem megyek be. Megvárlak titeket kint - mutogat a kezével, és leül az egyik oszlophoz.<br />
Egyetértően bólintok, aztán elkezdjük az <i>Amnesia</i>- t, majd a <i>She Looks So Perfect</i>- et, <i>Hey Everybody</i>- t, és így tovább.<br />
Mikor végzünk, Calum és Mike elkezdi a színpadra hordani a hangszereket, Ash pedig a dobbal csinál valamit. Én Brynn keresésére indulok, mert eltűnt a hangszigetelt ajtó elől. Azt reméltem, hogy legalább az, hogy hazaviszem, nem rettenti el, de úgy látszik, tévedtem. Nem csoda, mert számítottam rá, de azért a remény ott volt.<br />
- Brynn! - lépdelek gyorsabban az egyre csak gyűlő tömegben. Nagyon nagy a nyomás rajtunk ilyenkor, és az sem tesz jót, ha a rajongók folyton letámadnak. Most mindet figyelmen kívül hagyom, és elmegyek onnan.<br />
Meglátok valakit, aki háttal a falnak, térdre hajtott fejjel ül a földön. Barna haja van, és tök ugyanolyan ruhája van, mint Brynn- nek volt, szóval valószínűleg ő az.<br />
- Hé, Brynn! - teszem a vállára a kezem, mire felém kapja a fejét.<br />
- Jó ég... Azt hittem, McCartney az!<br />
- Dehogy. Gyere, kezdődik! Azt hiszem jó lesz neked, ha a Backstage- be ülsz. Jó lesz, igaz? Hát persze! - választ sem várva ragadom meg a karját, és elkezdem húzni a srácok felé. Felszisszen, mire engedek felé egy szomorú mosolyt, és megpróbálom nem megszorítani a karját.<br />
Leültetem egy kiválasztott székre, majd a többiek után sietek, nehogy késsek - még többet. A fiúk kérdő pillantást vetnek felém, de mindegyiküket leintem, és mondom, hogy menjünk fel a színpadra, és kezdjük el, hogy mihamarabb végezzünk. Most nagyon fáradt vagyok, és fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám kipihenni magam. Még szerencse, hogy itthon vagyunk, és nem tart sokáig az utazás, de amint nyár lesz, ezt elfelejthetjük. Megindul a turné, és bejárjuk megint a világot. Félreértés ne essék, szeretek utazni, koncertezni, és a rajongókat is imádom, de úgy érzem, hogy végre van valami, vagy inkább valaki, aki a családomon kívül ide köt. Ha muszáj lenne, akkor sem tudnám elengedni. Túlságosan megkedveltem még ennyi idő alatt is, pedig ő nem akarta. Próbált elűzni maga mellől, de egyáltalán nem vagyok hajlandó más kezébe adni. Amit egyszer megszereztem, szeretem megtartani.</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-62919552461053183492015-10-11T00:39:00.001-07:002015-10-11T00:39:33.441-07:00Tizenhetedik fejezet - "Borzalmasan festek."<div style="text-align: justify;">
<i>/Brynn Carrington/</i><br />
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0FboqXzfg7Ptno69oHslDNbUmVh82GZlIADmMKAKvkLrsy3hBhbRtUF9kWVRLjxFaxwGyoZoqej5qzo00NA374CYws-GbE43nS3D3UbmphOtIscc9-q6O0lmrkWMpOMJpWQ7tyEX4JVA/s1600/large+%252826%2529.gif" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0FboqXzfg7Ptno69oHslDNbUmVh82GZlIADmMKAKvkLrsy3hBhbRtUF9kWVRLjxFaxwGyoZoqej5qzo00NA374CYws-GbE43nS3D3UbmphOtIscc9-q6O0lmrkWMpOMJpWQ7tyEX4JVA/s1600/large+%252826%2529.gif" /></a></div>
<span style="font-size: x-large;">B</span>osszankodva nyitom ki az ajtót, mert megzavart minket. Dühös tekintetem érdeklődve vizslatja az előttem álló személyt, McCartney- t, akinek szintén olyan érzelmeket táplál a szeme, mint nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtál volna később jönni? Éppen egy fontos dolog közepén jártam - rivallok rá, de nem hangosan; nem akarom, hogy tőlem zengjen az egész épület.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Munkaidő! - megfogja a karom, és kihúz a szobából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedj már el! Még csak fél tíz! - sipákolok, de szavaim süket fülekre találnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leráncigál a lépcsőn, egyenesen a bár részlegbe. Ivy és a többiek már ott vannak, a szokásos öltözetükben. Mindegyikük végignéz rajtam, ami azt jelenti, hogy nem öltöztem át. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem készültél el? Mégis mit csináltál? - hát de kérem, nem ő húzott el a szobámból? Akkor mire ez a nagy felháborodás?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értem rá - vetem oda foghegyről, aztán elrántom a csuklóm, hogy visszamenjek a lakosztályomba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem értettem Axel McCartney- t. Rühellem, amiért folyton így viselkedik, ráadásul nem elég, hogy nem csak velem, de mások előtt! Megértem én, hogy neki köszönhetek "mindent", meg, hogy <i>anyukám </i>testvére, de az nem jogosítja fel arra, hogy úgy bájon velem, ahogy a gyerekeivel akarna. Nincsenek neki, de azt kívánom, ne is legyen. Állandóan ordibálna velük, szidná őket, sőt, talán még verné is. Kinek kell egy ilyen apa? Mondjuk, én tudom milyen az, ha még a saját szüleidnek sem kellesz, aztán azoknak sem, akik magukhoz vettek. Hogy a becsület fabatkát sem ér, hogy az igaz szó már nem létezik, hogy a barátságok kihalnak, a szerelmek pedig szunnyadni készülnek. De most őszintén, csodálkozunk? Olyan ferde lett a világ, hogy már nem lepődök meg semmin.</div>
<div style="text-align: justify;">
Feltrappolok a szobáig, ott magamra csukom az ajtót. Az kéne még csak, hogy megint ránk nyisson, pedig nem is lendültünk bele igazán. Mondjuk, ami engem illet, nem mentem volna el a szexig. Ha csak barát, akkor maradjon is az. Nekem nincs szükségem "extrákkalra".</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vagy még? - kérdezem suttogva, mire előjön az ajtó mögül, és beletúr gondosan megcsinált frizurájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyám, ez durva egy figura - jegyzi meg, mire csak megrántom a vállam. Már megszoktam, nem tud sok újdonságot mondani. - És most mi lesz? Dolgoznod kell?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon úgy néz ki - sóhajtok fáradtan, és lehunyom a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor megpróbáljalak elkérni? - mutogat idézőjelet az utolsó szónál.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyt csal az arcomra, de nem tart túl sokáig, mert megint kopognak. A haragommal az egész világot le lehetne dönteni a helyéről. Elegem van, hogy Axel mindig parancsolgat nekem, és még rosszabbul kezel, mint a többi munkatársnőmet. És maximum, ha húsz év van köztünk...<br />
- Igen? - nyitom ki ingerülten az ajtót, mire McCartney dühös arckifejezésével találkozom. Megint.<br />
- Még mindig nem vagy kész?<br />
- Vendégem van - próbálok lazán viselkedni, a látvány kedvéért még az ajtófélfának is nekidőlök.<br />
- Oh... Ez esetben magatokra hagylak titeket.<br />
- Végre! - visszacsapom a tárgyat, ami kicsit hangosra sikeredik, ezért behúzom fülem-farkam.<br />
- Tudod... - suttogja Luke, miközben kezeit a derekamra helyezi. - mindig is tetszettek a mérges lányok.<br />
- Remélem tudod, hogy még mindig nincs barátság extrákkal - fordulok meg, hogy szemtől szemben legyek vele. - Azt mondtad, barátok vagyunk. Azok pedig nem szexelnek.<br />
- Dehogyisnem! - ellenkezik.<br />
- Ennyit a barátos szlogenedről - forgatom meg a szemem, miközben számat teljesen lebiggyesztem.<br />
<br />
<i>Ő </i>sem más, mint a többi férfi. Mind ugyanolyan, mind ugyanarra megy. Szex, szex, szex és szex. Csak ennyi kell nekik, a többi már nem is érdekli őket. Még, hogy meg akar ismerni, és a barátom akar lenni! Hah! Egy pillanatra még én is elhittem... Hogy lehetek ilyen naiv? Mindenki csak ki akar használni, hiszen nem vagyok több, mint egy olcsó kurva, nem igaz? McCartney is csak azért fizet, mert muszáj neki, meg, mert vonzom a vendégeket. Mind egyre megy. Az összes... És, hogy mi a legelszomorítóbb? Az, hogy olyanok is ellátogatnak ide, akiknek családja van! Gyerekeik, feleségeik, és bemocskolják magukat, ezzel kockára téve az életüket... Rohadék, szemét gecik! Utálom az ilyeneket! Nemhogy örülnének, hogy családjuk van, még tönkre is teszik.<br />
Szájával a nyakamat hinti be apró puszikkal, amitől legszívesebben elolvadnék, de most nem lehet. Erősnek kell maradnom, és kiállnom az érvem mellett - még akkor is, ha nehéz lesz. Ha eluralkodik rajtam a vágy, képtelen vagyok türtőztetni magam. Muszáj leállnod, Brynn! Muszáj!<br />
- Luke - nyögöm a nevét, miközben két kezemet a mellkasára teszem, hogy eltoljam magamtól. - Hagyd abba, kérlek!<br />
Mintha meg sem hallotta volna, folytatja. Az agyamban a vészcsengő azonnal elkezd sípolni, miszerint, ha engedem, hogy tovább csinálja, akkor folytatni fogja. Márpedig én abszolúte nem akarom. <i>Barát akart maradni, akkor nem vagyok köteles lefeküdni vele. Menjen a pokolba!</i><br />
- Luke! - szólok erőteljesebben az előzőnél, bár még mindig úgy érzem, mintha elhalt volna.<br />
- Tudom, hogy te is akarod! - nyúl a pólóm szegélye alá, de ellököm onnan a kezét.<br />
- Elég! - kiáltok rá, és nekinyomódok az ajtónak. - Még, hogy barátok, mi? Tiszta tapló vagy, és ugyanolyan, mint a többi férfi! Nem vagy különb semelyiknél! Azt hittem más vagy! Hogy normális vagy, és lehet valaki mellettem, akit szerethetek, de nem! Elrontottad! Elrontottál mindent, Luke!<br />
Sírva rohanok ki az ajtón úgy, hogy a lábam is alig bírja. Nem sok erő van bennük, de szaladok kifelé a folyosóról, be a mosdóba. Sajnos nem jutok el odáig, mert beleütközök Axelbe, aki először gúnyosan rám mosolyog.<br />
- Mégis nem tudsz a lábad elé nézni? - rondít rám, de nem szólok vissza. Még mindig csorog a könny a szememből, csendben állok a férfi előtt. - Nem hallottad, hogy kérdeztek? - már szinte üvölt, de még akkor sem válaszolok. Hát mi vagyok én? Erőltessem meg magam, hogy még jobban porig alázhasson? Na azt azért nem. - Látom már, hogy anyád miért adott be az árvaházba.<br />
Még jobban folyni kezd a könnyebb, de akkora düh keletkezik bennem, hogy felképelem rokonomat, aztán elkezdek szaladni a másik épületbe. Ott a női mosdóba veszem az irányt.<br />
Bevágom magam után az ajtót, és rögtön a tükörhöz sietek. A sminkem szétfolyt, az arcom felduzzadt, a szemem piros, és sírok. Borzalmasan festek. <br />
A szemeimből ömlik a könny, és el sem hiszem, hogy képes voltam arra, hogy megbízzak Luke- ban. Ledöntötte a lelkemben megbúvó várat, pedig én nagyon erősen próbálkoztam, hogy ne sikerüljön neki. Erősebbnek bizonyult nálam, és akármennyire is szerettem volna magabiztosnak látszani, nem ment. Csak azt akartam, hogy úgy szeressem, mint még soha senki. Hogy szívét-lelkét beleadja, amikor beszélgetek vele. Hogy legyen mellettem. Hogy azért szeressen, aki vagyok. Hogy ne ítéljen el. És egyik sem valósulhat meg, mert elrontott mindent. Miért kellett ezt? Miért? Ennyire tönkre akarnak tenni? Hiszen tudja, hogy minden szaron kiakadok, és nem tudok ez ellen mit csinálni. Nem tudom magam kontrollálni, de nem érdekel senkit. Mindenki csak a bűnbakot, a szégyenfoltot, a család fekete bárányát, és az összetört szívűt látja bennem. Hogy nekem ebből mennyire elegem van!<br />
A nadrágom zsebéből kiszedem a pengét, ami mindig ott lapul. A könnyem ráfolyik az éles tárgyra, és még néhányszor megforgatom apró kezeim közt, végül a szívemhez emelem, és lehajtom a fejemet. Miért hagyta mindenki, hogy ez történjen? Miért nem akarnak nekem hinni? Miért nem hagyják, hogy megoldjam a gondjaimat? Miért kell letaszítani a mélybe, és még vagy kettőt taposni utána? Hogy biztos ne kelljek fel többet? Mert egyszer az lesz, tudom. Biztosra tudom.<br />
McCartney is csak azért mond ilyeneket, hogy minél hamarabb elmenjek innen. A pénzforrás vagyok, semmi más. De akkor miért zavarna el? Oké, tudom, hogy problémái vannak, de kinek nincsenek? Ráadásul egy fasz. Miért kellett ezt mondania? Tudja, hogy kibaszottul fáj, mikor előhuzakodik a családommal. De... Nem tudja, hol lehetnek? Nem árulná el, az hét szentség.<br />
Jobb kezemmel megszorítom a pengét, és a bal alkaromhoz irányítom. Lehunyom a szemem, és próbálok mindent kizárni a fejemből. Szükségem van a nyugalomra, hogy kisírhassak magamból mindent. Belevágok a kezembe, és vízszintes csíkot kezdek el húzni. Tudom, nem vagyok hülye, nem a függőlegessel próbálkozok, mert akkor meghalnék. Tudni akarom, lesz- e olyan, akiért képes leszek megváltozni. Tuti nem, de azért kíváncsi vagyok. Összeszorítom a fogaimat, és egyre jobban folyik a könnyem. A karom zsibbadni kezd, a vöröses, vasízű vér pedig lecsöpög a csempére. A könnyem és a ragacsos valami keveredni kezd, én pedig úgy érzem, hogy sikerrel jártam. Nem figyelek a lelki gondjaimra, ha csak pár percig tart is, akkor is megkönnyebbülést adott. Fájt, nagyon, de könnyített a lelkemen.<br />
Ha valaki azt mondta volna nekem pár hete, vagy napja, hogy képes leszek beleszeretni valakibe ennyi idő alatt, biztos kiröhögöm, és elmegyek. Hát, kezdek kételkedni. Nem igaz, hogy szerelmes vagyok. Nem nagyon tudom, mi az, és nem is akarom. A szerelem tönkreteszi a szívünket és az életünket is. Lehetetlen, hogy az legyek. Luke egy tapló, nem vagyok szerelmes egy taplóba. Rávett arra, amire mások soha nem tudtak volna. Kiborított, aztán ott volt, hogy kisírhassam magam rajta. Olyan, mintha direkt csinálná ezeket, de hát... neki abban mi öröme lenne? Nem úgy néz ki, mint aki egy pszichopata, és élvezi mások kínlódását.<br />
Remeg a kezem, és kiesik belőle a penge. Minden csupa vér, és azon gondolkozok, hogy mi értelme ennek. Miért vagyok itt? Azért, hogy mindenki kétszer akkorát rúgjon belém, mint amennyit el tudok viselni? Na, és ha meghalnék, akkor kinek hiányoznék? Senkinek. De hamarosan meglátom. Én már komolyan nem bírom tovább. Túl sokat szenvedtem már, nem hagyhatom, hogy annyira tönkretegyenek, hogy ne tudjak felállni. Akkor legalább, ha mégis ez a sorsom, hagy tegyem én. Elvégre... másnak nincs is joga hozzá. A visszaszámlálás elindul... Két hét. Ennyit adok magamnak.<br />
<blockquote class="tr_bq">
Hi guys! :3<br />Boldog szülinapoooooooot..... nekem! xD Viccet félretéve: hogy tetszett a fejezet? Szülinapom alkalmából tényleg nem ilyen depiset gondoltam, de nem tudtam, hogy még csak itt fogok járni... Mit gondoltok Luke viselkedéséről? Brynnéről? Na és Axeléről? Kérlek drágáim, írjatok megjegyzést, ha tetszett! <3<br />Hatalmas ölelés,<br />Brynn</blockquote>
</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-70989859049489037362015-10-07T08:42:00.001-07:002015-10-07T08:42:25.732-07:00.-.Hi guys!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Még mielőtt bárki is megijedne, ez nem (valószínű), hogy nektek szól. Vagyis félig. Az a nagy helyzet, hogy a facebook profilomat letiltották (igen, most ezen lógok egy darabig), és szeretném közölni, hogy nem tudom kik voltak az ismerőseim, akiket nem jelöltem be, jelöljenek nyugodtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rész vasárnap! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Neked meg, ha olvasod a blogom, tisztelt jelentő, csak annyit mondanék, hogy akárhányszor letiltasz, annyiszor csinálok új fiókot. Van még 176428274 gmail fiókom, szóval... :) Csak rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szóval szóval szóval... (szóismétlés), ne ijedjetek meg, a csoportnak nem lett semmi baja, mert voltam olyan okos, hogy beállítottam egy másik embert is rendszergazdának. De fel kéne venni az igazi profilomat is, nem? o.O Az túl kockázatos xD</div>
<div style="text-align: justify;">
Na, ölelés <3</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ui: Várjátok már a fejezetet? Csak mert az utóbbiakhoz nem érkezett szinte semmi visszajelzés :(</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-36503550209642702062015-10-03T11:49:00.000-07:002015-10-03T11:49:08.909-07:00KÉRDŐÍVHi guys!<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Azért írok, mert a blognak csináltam egy kérdőívet, és szeretném, ha minél többen kitöltenétek. Teljesen ingyenes, névtelen, nem tudok meg rólad semmit! Könyörgöm, nagyon fontos! :(</div>
<div style="text-align: justify;">
és mit szóltok a különkiadáshoz? Tetszett? Még nem igazán volt visszajelzés, pedig ahogy elnéztem, vártátok nagyon. :(</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://docs.google.com/forms/d/1TASP5al1jw2NTlrcE5axTCaujTyEqEfAayckFetq9L4/viewform?usp=send_form" target="_blank">ITT A KÉRDŐÍV!</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm mindenkinek! :3</div>
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas ölelés, Brynn :*</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-10216687406907913482015-10-03T00:47:00.000-07:002015-10-03T00:47:39.248-07:00Különkiadás #3 #Brynn<div style="text-align: justify;">
<i>/Brynn Carrington/ /A gimnáziumi időkben/</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-large;"><i> </i>R</span>ettegve várom az iskolacsengőt, ami jelzi, hogy hamarosan kezdődik a matek óra. Nem tudom, de az osztálytársaim háromnegyedének nem okoz gondot a kémia, fizika, matek vagy bármi más, aminek ezekhez köze van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezd csilingelni a tárgy, ezzel behajtva minket órára. Adam előttem fészkeli be magát, így könnyebben el tudok bújni. Persze, mint minden normális diák, aki szobanövénynek próbálja álcázni magát a padban*, azt kiszúrják. Így járok most én is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miss...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Carrington, már említettem - mondom sokadszorra a tanárnak, aki szúrós szemekkel méreget. Nemtörődöm stílusban hátradőlök a székben, és figyelem, ahogy egyre vörösebb lesz a feje. Mindig ki tudtam borítani a tanárokat úgy, hogy nem csináltam semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis milyen hangon beszél hozzám, kisasszony?! - rivall rám az öregasszony, én pedig majdnem kiesek a helyemről az ijedtségtől. Azért ez...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsánat, de nem tudom megérteni, hogy hogy nem lehet megjegyezni egy nevet - forgatom meg a szemem, és elkezdek játszani a füzetem sarkával. A tanárnő kikapja a kezemből, és levágja a földre. A düh azonnal fellobban a szememben. - Mégis mit képzel? Talán maga fogja kifizetni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mars az igazgatóiba!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felejtse el, vén fószer! - köpöm oda foghegyről, felkapom a táskám, és kiviharzok a teremből. Még annyit sem mondok, hogy viszlát. Nem érdemlik meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
A folyosón meglátom az osztályfőnököt, így fütyülve visszafordulok. A kezem már a kilincsen van, mikor megragadja a táskám, és megfordít, hogy szembe legyek vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért is nem vagy órán? - húzza fel a szemöldökét Mr Hawkins, én pedig lesütöm a szemem. Miatta próbáltam/próbálok nem megbukni, mert mindig segíteni akart nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Levágta a füzetemet a földre, és nem bírja megjegyezni a nevemet, pedig minden órán engem szólít. Már nagyon elegem van belőle, hogy mindig csak én, meg én, meg én. Rajtam kívül nem létezik más?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Brynn, de igen, de tudod, csak segíteni próbál. Tudod, azért, hogy ne bukj meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Leszarom, érti? Ez nem az én világom. Még érettségizni sem akarok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha több akarsz lenni némi vécépucolónál, akkor jobban jársz, ha elkezdesz tanulni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert magának mi baja van a vécépucolókkal? - mérgesedek el, és feljebb dobom a vállamra a táskámat. Az is munka, nem? Akkor miért kell lealacsonyítóan beszélni mindenkiről? Nemhogy örülne, hogy van munkájuk, és nem kell eltartani őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem ugyan semmi, de te hamarosan találkozol a bizonyítványoddal, úgyhogy örülnék, ha rendbe szednéd magad - néz rám oktatóan, de egy cseppet sem érdekel <i>már</i>, hogy miről hablatyol. Szavai süket fülekre találnak, köszönés nélkül elpucolok a suliból, és nem foglalkozok még az igazolatlannal sem. Hogy mennyi van jelenleg? Hát, gyűlik szép számmal.<br />
<br />
Hazafelé menet a metrón elég kevés hely van. Leülök egy öreg néni mellé, aki éppen újságot olvas. A bal oldalamon egy kisgyerek a nyalókáját eszi, nekem pedig felfordul a gyomrom. Mégis miért nem tudnak engem békén hagyni? Hát nem látják, hogy rohadtul unom ezt az egészet?<br />
- Kérsz? - nyújtja felém a kislány, mire megrázom a fejem. - Miért vagy szomorú?<br />
- Nekem nem kéne itt lennem.<br />
- Akkor? Hol? - kérdezősködik tovább.<br />
- A pokolban - suttogom, de nem hallja. Megáll a jármű, én meg leszállok. Nem törődöm azzal, hogy a kislány néz utánam, sem azzal, hogy Adam halálra aggódja magát miattam, és még az sem, hogy szép számmal gyűlik az igazolatlan hiányzásom. Otthon már úgyis tudom, hogy mi fog várni, hát akkor nem mindegy?<br />
Mikor a házunk elé érek, elkap az a gyomorgörcs, ami minden délután, mikor megállok az ajtó előtt. Ez nem normális. Egy gyereknek nem kéne félnie, mikor hazajön. Ennek kéne a menedéknek lennie a sok iskola bántalom elől.<br />
Mostohaapám kinyitja az ajtót, én pedig nyelek egyet.<br />
- Mi az, nem akarsz bejönni? - mérgesedik el. - Akkor tán én cipeljelek be?<br />
- Nem, sajnálom - becammogok, és lerakom a táskámat a nappali egyik szófájára, de ő ledobja a földre.<br />
- Mégis miért vagy itthon megint ilyen hamar? - ezt úgy kellene vennem, mintha azt mondaná: miért vagy itthon? Utálom. Gyűlölök itt lakni, legszívesebben felégetném az egész kócerájt az egész családdal együtt. Misty és Max folyton piszkálnak, amiért mindig én kapok, Adel rám zúdítja az összes házimunkát, amit még el is viselnék, ha ő nem egész nap a tévé előtt ülne. Ronald pedig ütlegel... Szép kis családi idill, nemde?<br />
- Brynn, mosogass már el, rendben? - gúnyosan rám mosolyog Adel, mire összehúzom a szemöldökömet. Tizenöt éves vagyok. Tizenöt, és a testemet lila, kék, és zöld foltok borítják. Ez normális? Mindenütt vannak. A karomon is ott vannak nevelőapám ujjainak nyomai, az alkaromon pedig a vágások, amiket az elmúlt évek alatt ejtettem magamon.<br />
- Nem - mondom ki a szót, és teljesen lefagyok. Még sosem szegültem ellen, de legem lett mindenből. Senkinek nem jutott a sulinkban olyan nyomorúságos élet, mint nekem. Mivel érdemeltem ezt ki?<br />
- Mit mondtál? - megkaptam az esélyt, hogy változtassak a válaszomon, de nem teszem.<br />
- Azt mondtam, hogy nem. Nem mosogatok el. Hagyjatok békén! - ordítom, és próbálok eljutni az ajtóig, hogy a szomszédoktól segítséget kérhessek. Sajnos ez sosem jön össze, mert mindig megfenyegetnek, hogy ha elmondom, akkor végem. És én mindig bedőlök ennek.<br />
- Hálátlan kis csitri! - szorítja meg a karomat Ronald, mire automatikusan felszisszenek. Próbálom elrángatni, de végtagom beszorul erős karmai közé, és lehetetlen kiszedni onnan.<br />
- Engedj el! - sírom, de nem érdekli semmi. Ronald már önmagában is veszélyes ellenfélt jelent, hát még ha iszik! És elég gyakran csinálja. Egyszer majdnem megfojtotta Adelt. - Engedj el! - nyöszörgöm tovább, de nem történik semmi.<br />
A lábaimat meglendítem, mire Ronald még belém is térdel. Elengedi a karomat, én pedig összerogyok. Lelkileg és testileg is bántalmazva vagyok. Ezt nem lehet! Nem élem túl a holnapot, gondolom minden egyes ilyen eset közben. Bár, ha belegondolok... Jobb is lenne. Nincs több szenvedés, sem semmi szidás, verés, parancsolgatás.<br />
- Ölj meg! - ordítom neki, mire felvont szemöldökkel felránt a földről. Végigsimítom a karomat.<br />
- Elmosogatsz végre? - teszi csípőre a kezét nevelőanyám.<br />
- Felejtsd el! - rázom meg a fejemet, mire Ron húz egyet a hajamon. - Miért nem versz agyon? - kérdezem tőle, miközben az adrenalin a testemben folyamatosan töltődik.<br />
- Hagyd abba, büdös kölyök! - csap az arcomra, én pedig odatartom apró kis kezemet a tenyerének nyomához. piroslik az arcom, és elkezdek sírni.<br />
- Ölj meg! Ölj meg, nem akarok többé itt lenni! Fojts meg! - kiabálom, miközben a könny csorog a számba, a ruhámra és mindenhova. Csípi a szememet, és égeti a nyelőcsövemet.<br />
- Elég legyen már! - beráncigál a konyhába, és kihúzza az egyik fiókot. Kivesz belőle egy kést, majd a nyakamhoz tartja. - Befogod végre?! Elegem van, hogy neked semmi se jó! Ott hagyhattunk volna meghalni abban a redvás nyomorházban, ehelyett otthont biztosítottunk neked! Ne legyél hálátlan, te csitri!<br />
Mindig így nevez, már megszoktam. Még akkor is, ha nem csináltam semmit. Egyedül Adel hív néha Brynnek, még Misty és Max sem. Nekik csak nyomorék vagyok. Már nem üt szíven. Leszarom.<br />
- Eressz el vagy ölj meg! - sírom tovább, aztán elszakítom magam a szörnyetegtől, és kirohanok az utcára. Egyenesen a játszótér felé megyek. Ott van valami kis fedett rész, ahova a kutya se jár rajtam kívül. Senki sem tudja, hogy ott vagyok. Még Adam sem sejti.<br />
<br />
Itt nekem már teljesen ki van alakítva egy kis hely, amit bármikor használatba vehetek. Sokszor volt, hogy nem mertem hazamenni, és itt töltöttem pár éjszakát az állatok és a bogarak társaságában. Mondanom sem kell, de nem aludtam semmit. Utálok itt élni. Mégis miért kell valakit ennyire megfenyíteni, mert nem csinál meg valamit? Adelnek rengeteg ideje van, mégis mindent nekem kell teljesíteni a suli mellett. Nem egyszerű, kikészültem, pedig még csak két éve vagyok náluk, és egy éve folyamatosan vernek.<br />
Sírva fakadok, és elkezdem törölgetni az arcomat, de nem történik semmi. Olyan, mintha nem töröltem volna, mintha életem kezdete óta csak sírnék. Az életem egy romhalmaz, ráadásul nem engedik, hogy felkeressem a szüleimet. Tudom a nevüket, a címüket, mindent, amivel meg tudnám találni őket.<br />
Az árvaházban, amikor azzal a lánnyal voltam együtt, megbeszéltük, hogy életünk végéig barátnők leszünk. Azt hittük, tovább leszünk egymás mellett, ráadásul nem is volt semmink, amivel tartani tudtuk volna a kapcsolatot. Én nem felejtettem el, de ő engem biztosan. Mégis ki emlékezne egy lelkileg instabil lányra? Hát... én.<br />
Most nem eshetek össze. Erősnek kell lennem, és helyrehozni az elcseszett életem. Már csak pár év, és minden rendben lesz. Semmi baj. Nyugi. Huh.... Ez így nem jó. Nem fogok kibírni egy napot sem, nemhogy három évet! Addigra agyonvernek... És holnap ellenőrzés lesz a suliban. A szokásos szem-, hallás-, és kitudja még milyen-vizsgálat. Hogy a fenébe takarhatnám el ezeket a csúnya foltokat? Bármit teszek, ugyanúgy látszik. Förtelem itt lakni. És, ha Adam befogadna mondjuk... háromszáz évre? Addig úgy se élek, de nembaj.<br />
Rohamosan közeledik az év vége, nekem pedig javítanom kéne matekból. Amilyen szerencsétlen vagyok, biztos megbuktat. Pedig van kismillió jegyem, és csak engem szokott feleltetni, meg kérdezgetni. Ezt megengedheti magának? Mégis kinek képzeli ő magát?<br />
Bosszankodva nyitom fel a cigarettás doboz tetejét, és azon imádkozom, hogy ne jöjjön erre senki ismerős, mert az biztos, hogy beköpnének. Mocsok egy városban élek. Melbourne semmiben sem hasonlít Sydneyhez, és ez hiányzik. Nagyon. Mindig is azt tartottam igazi otthonomnak, akárhová mentünk. Számomra ott van minden, amire szükségem lenne. Viszont, ha nem hoztak volna el ide, akkor sosem találkoztam volna Adammel, pedig most ő a mindenem.<br />
Kifújom a füstöt, és nézem, hogy milyen messzire megy el. Lehunyom a szememet, és elképzelem, amint véget vetek minden szörnyűséges fájdalomnak. Én nem hiszek semmiféle lélekvándorlásban, de az tuti, hogy az sem érdekelne, ha meg akarnám magam ölni. Gondolkodtam már rajta, nem egyszer, ezek tények, de megvan hozzá a jogom, és a lelkiállapotom is. Mégis hogy képes valaki, aki felnőtt, megütni egy gyereket?!<br />
Óvatosan felállok, eltaposom az égő kis valamit, majd visszacammogok a játszótér azon részére, ahová a normálisak járnak. Nem érzem úgy, hogy nekem itt helyem van, úgyhogy megyek tovább a temető felé. Anya - az igazi - mindig azt mondta, hogy itt nyugszanak az ő szülei, mert ő innen való, és itt temették el a nagyszüleimet. Megyek végig a sorok között, és érzem, hogy itt már önmagam lehetek. Morbid, megint, de mindenkinek megvan az a hely, ahol olyan lehet, amilyen mindig is akart lenni. Megtalálom a Grace és Philip nevet, és összeszorul a torkom. Letérdelek a sírkövek elé, és két kezem közé temetem az arcomat.<br />
- Könyörgök! Nem bírom tovább! - suttogom megtörten, és várnám a választ, de hát... mégis honnan jönne? Egyedül a fák susogó hangját hallom, a madarak csiripelését, és a kis patak csobogását, amint elfolydogál a temető mellett. - Ti biztos nem így neveltétek anyát. Ő mindig is jó ember volt. De miért taszítottak el maguktól? Nem voltam elég jó nekik? - törölgetem meg a könnyben ázott szememet, és megigazítom a hosszú pólóm felgyűrődött alját. - Akkor is szeretem őket. Tudom, gáz vagyok, de még azok után is, hogy eldobtak maguktól. Ez az igazi szeretet, nem? Egyébként egy kicsit furán érzem magam, hogy magamban beszélek - a mondat végén elnevetem magam.<br />
Megreccsen valahol mögöttem egy faág, amitől automatikusan hátrafordulok, és még fel is állok. A hátam már kezd borsódzni, én pedig ideges leszek.<br />
- Van ott valaki?! - kérdezem rémülten, de a hangom magabiztosabb, mint gondoltam. A bokrok közül jön a hang, én meg vagyok olyan hülye, hogy közelebb menjek, és megnézzem, mi okozza ezt a hangforrást.<br />
Egy fekete kiscica vergődik a szúrós ágak között, magammal nem törődve nyúlok érte, és rántom ki abból az eszeveszettül szúrós csomóból. Szegényen már mindenütt ott vannak a karcolásnyomok, és olyan gyenge, mint én. Eldöntöttem, hogy keresni fogok neki egy gazdát, ha törik, ha szakad. Mert, ha már rátaláltam, akkor nem hagyom itt, hogy haljon meg. Segítenem kell rajta. Ő nem tehet semmiről, csak egy ártatlan kis jószág, aki még most kezd majd el élni. Neki legalább lehet miért.<br />
<br />
*ezt egy blogos csoportban láttam, hogy kiírta valaki, de már nem tudom név szerint, hogy kicsoda. nagyon tetszett, gondoltam belerakom.</div>
Brynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1185505182582167465.post-43800286216017714782015-09-29T10:53:00.003-07:002015-09-30T05:37:54.871-07:00Sajnálom! :( #nemmegijedni!<div style="text-align: justify;">
Hi guys! :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint láthattátok a címben, nem kell megijednetek. Semmi olyan nem lesz, mint amire gondoltok, nem lesz szünet, nem zárom be a blogot, és hasonlók. Csak a türelmeteket szeretném kérni...</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon kevés időm van, mint nektek, ez a baj. Minden nap 5 után érek haza, plusz ma voltam gyógytesin és gyógytornán (!!!!!!!!) a kórházban (!!!!!!!!!!!!!!!!), ezért idegileg teljesen kivagyok! Médiainfóra megcsináltam a házit, de hát persze, hogy nem most nézi meg! És még azt a rohadt szar gépem is elvittem... De orules van :3</div>
<div style="text-align: justify;">
Na de hagyjuk az ömlengést. A lényeg az, hogy ezen a héten biztos, hogy megkapjátok a részt, csak nem tudom, hogy mikor. Ha minden jól megy, akkor a hét vége felé, vagy akár holnap este megírom, és akkor olvashatjátok <b>Brynn múltját</b>, ami még tetszhet is nektek. :D Remélem ugyanolyan lelkesedéssel várjátok, és ugyanolyannal is fogjátok olvasni, mint Luke- ét. Bár bevallom, elég nagy fejszébe vágtam a fejszémet, soha nem voltam olyan helyzetben, és elnézését kérem mindenkinek, ha rosszul írom meg. Ennek a témának elég nehéz az utána olvasása.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szeretnék spoilerezni, mert az gáz lenne (vagy nem? :3), de ah, nem bírom ki! A különkiadásból nem kaptok, sajnálom, csak a 17.- ből, ami az egyik kedvencem az első évad során. :)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ízelítő a 17. fejezetből:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
"</div>
- Vendégem van - próbálok lazán viselkedni, a látvány kedvéért még az ajtófélfának is nekidőlök.<br />
- Oh... Ez esetben magatokra hagylak titeket.<br />
- Végre! - visszacsapom a tárgyat, ami kicsit hangosra sikeredik, ezért behúzom fülem-farkam.<br />
- Tudod... - suttogja Luke, miközben kezeit a derekamra helyezi. - mindig is tetszettek a mérges lányok.<br />
-
Remélem tudod, hogy még mindig nincs barátság extrákkal - fordulok meg,
hogy szemtől szemben legyek vele. - Azt mondtad, barátok vagyunk. Azok
pedig nem szexelnek. [...]<br />
A szemeimből ömlik a könny, és el sem hiszem, hogy képes voltam arra,
hogy megbízzak Luke- ban. Ledöntötte a lelkemben megbúvó várat, pedig én
nagyon erősen próbálkoztam, hogy ne sikerüljön neki. Erősebbnek
bizonyult nálam, és akármennyire is szerettem volna magabiztosnak
látszani, nem ment. Csak azt akartam, hogy úgy szeressem, mint még soha
senki. Hogy szívét-lelkét beleadja, amikor beszélgetek vele. Hogy legyen
mellettem. Hogy azért szeressen, aki vagyok. Hogy ne ítéljen el. És
egyik sem valósulhat meg, mert elrontott mindent. Miért kellett ezt?
Miért? Ennyire tönkre akarnak tenni? Hiszen tudja, hogy minden szaron
kiakadok, és nem tudok ez ellen mit csinálni. Nem tudom magam
kontrollálni, de nem érdekel senkit. Mindenki csak a bűnbakot, a
szégyenfoltot, a család fekete bárányát, és az összetört szívűt látja
bennem. Hogy nekem ebből mennyire elegem van! [...]"<br />
<br />
Remélem felkeltette az érdeklődéseteket, és még közölnék valamit: kaptam két díjat (amiért ezer köszönet <3), amiben plusz információk lesznek. Akit érdekel, elolvashatja, mihelyst kiraktam. :DBrynn Hastingshttp://www.blogger.com/profile/01476741717377656121noreply@blogger.com2